Megrepedt nádszál

A

mikor mi vesszük kézbe dolgainkat, mindig megvan a következménye (1Móz 30,1-24). Ahogyan mai igénkben is látjuk. Elmarad a békesség, versengés és harc támad. Nincs békesség Jákób családjában, Ráhel nem szült, és ezért féltékennyé vált Leára. Jákób mindent maga igyekezett megoldani, nincs türelmes, az Úrra való várakozás. Nem bízta Istenre a párválasztást, és a házasságát sem. 

Amikor elmarad a gyermekáldás, nem az Urat keresik, Ráhel sem imádkozik, és nem kéri Istent. De Jákób sem áll be felesége mögé, nem tusakodik az Úr előtt, amint azt apja, Izsák tette. Vannak pozitív minták, amiket követhetünk, mégis olyan sokszor a negatívakat másoljuk le. Ők Ábrahám és Sára megoldását követték. Ahelyett, hogy vártak volna, amíg az Úr megnyitja Ráhel méhét, a szolgálós megoldást választották. Milyen megoldásokat választunk probléma esetén? Ki a minta? A nem hitből született, de népszerű utakat követjük, vagy várunk Urunkra? Jákób feladata pont ez a fajta bizonyságtétel lett volna. Lábán házában még csak az emberi módszereket ismerték. Ha valami nem megy, keresünk a mi vidékünkön szokásos megoldást. Nem tudták, hogy Istenre is lehet hagyatkozni, és nem hitték, hogy Ő ebben a helyzetben is Úr. Jákóbnak azonban volt erről tapasztalata. Mégsem aszerint cselekedett, hanem egy olyan mintát választott, ami bár az őseihez köthető, de nem Isten akarata szerinti, és sok bonyodalommal járt.

Gyakran egymást tesszük felelőssé, ahelyett, hogy együtt borulnánk az Úr elé. Amikor elakadunk, ne a másikat okoljuk, hanem keressük Isten megoldását. Kérdezzük, mi a célja ezzel a próbával. Ráhel sem az Urat kérdezte, hanem Jákóbtól kér megoldást. Őt vádolja, mintha ő tehetne róla, hogy nem született még gyermeke. Jákób pedig megharagszik. Mennyire emberi, még meg nem váltott régi természetük irányítja őket. Egymással is szembefordulnak, ahelyett, hogy leborulnának az Úr előtt. Mi ne az ő példájukat kövessük, hanem boruljunk le teljes szívvel az Úr előtt.

Isten nem siet, de nem is késik, a türelmes és alázatos szívű ember megtapasztalhatja munkáját. Ráhelről sem feledkezett meg Isten, azonban ki kellett várnia a maga idejét. Ez ugyan nem könnyű, a saját rossz döntések miatt fájdalmas, és sok szenvedéssel jár. Isten soha nem feledkezik meg rólunk, de ha be akarunk segíteni neki, megnehezítjük a magunk számára a várakozás időszakát. Várjunk hittel és türelemmel.

Megszületik József, és a neve azt fejezi ki, hogy Ráhel tanult, és most már az Úrtól kéri a gyermeket. József élete is az Úr terveibe illeszkedik, ezért a születése is Isten naptára szerint történik. Uram, segíts türelemmel igazodni a Te órádhoz; mennyire szeretnénk siettetni a dolgokat, vagy előre látni az eseményeket. Hadd merjünk bízni Benned, várni, amíg cselekszel. Urunkat sem lehetett siettetni, ki tudta mondani: nem jött el még az én órám.

Jézus a zsinagógába megy, vágyik az Atya jelenlétébe, és akarja hallani az igét (Mt 12,9-21). Hiszen ott felolvasnak a tekercsekből, és az Úrnak is fontos, hogy hallja. Közben viszi Isten kegyelmét, lehetőséget kínál arra, hogy az ige kijelentését Benne felismerjék, és Hozzá fordulva életet nyerjenek. Az ige és az Úr Jézus utáni vágy visz-e az istentiszteletre? Szomjas szívem szeretne elmerülni az élet beszédének forrásában? Milyen szívvel érkezem?

Voltak, akik azért mentek, hogy csapdát állítsanak Jézusnak, hogy vádolhassák. Nagyon úgy tűnik, hogy ellenfelei rendezték meg a helyszínt. Ők azért mentek, hogy Jézust támadhassák, nehéz helyzetbe hozzák. Olyan szomorú, hogy egy beteg ember is csak eszköz a kezükben. Nem azért hozzák, hogy Jézus meggyógyítsa, nem érdekli őket ennek a sorsa, csak beleköthessenek az Úrba. Fontos-e nekem a másik? Hogy tekintek rá? Eszköz, ember, drága kincs, akit az Úrhoz segíthetek azért, hogy még nagyobb kincset találjon, magát az életet, az üdvösséget?

Az Úr rámutat a szívünkre, mennyire elromlott az értékítéletünk. Az anyagi javaink fontosabbak lettek, mint az ember. Mert a bárányt, bizony, szombaton is kimentették, az embert meg nem engedték meggyógyítani ezen a napon. Mi is gyorsan felszisszenünk, ha az autónkat meghúzzák, leejtik a telefonunkat, veszteség ér a pénzpiacon, de a másikra már nem figyelünk. Az ember többet ér minden anyagi eszköznél. A föld legértékesebb lénye az ember. Jézus így lát minket, és ezért adja oda majd az életét. Mindent veszni hagy, csak az embert megmentse.

Jézus nemcsak beszél, hanem aszerint cselekszik is. Vállalja az embert, felszólítja: nyújtsa ki a kezét. Nem arra figyel, mit szólnak hozzá, hanem az a szempont, hogy mindenki lássa az Úr hatalmát. Ez az ember pedig kinyújtja a kezét. Engedelmeskedik, és közben meggyógyul. Az engedelmes élet gyógyuló élet. Mi se mások véleményére, hanem az igére figyeljünk. Jézus nem oltja ki a füstölgő mécsest, és ez csodálatos. Neki a megrepedt élet is élet, és érték. Nem eltöri, hanem meggyógyítja, helyreállítja. Ez a mi reménységünk, Ő nem az egészségeseket, erőseket válogatja ki, hanem keresi és hívja az élet és a bűn által megterhelteket, egy új életre. Mennyire más Ő, mint mi, mint ez a világ. Isten országában a megrepedt, a füstölgő életek számára is van hely. Jézus neve a népek, a pogányok, az Istentől távol élő népek reménysége is. Az Ő keresztje nyit kaput Isten megismeréséhez. Mi a magunk erejéből nem juthatunk el az életre, de Jézus által lehetséges. Jézus az élet.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! :/: Őnéki mennyei karokkal együtt zengj

hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezé -

relt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi ép-

séged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja,

bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hit -

vallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.