Hol a szíved?

A

z Úr hívó szavára elindult egy új életkapcsolat, kapcsolat Abrám és Isten között (1Móz 13,1-18). Egy olyan közösség indult el, amire még nem volt példa a bűneset óta. Egy ember mindent maga mögött hagyva rábízza magát a megszólaló, beszélő Istenre, és követi tanácsait, engedi magát vezetni. Napról napra tapasztalja meg az Úr jelenlétét, és a vezetésre figyelve célba is ér. Azonban tovább kell tanulni Istent, a mindennapi élethelyzetek is kihívás elé állítanak. Sőt, Abrámnak azt kellett megtanulnia, hogy Istent követve is találkozni fog az emberi élet próbatételeivel. Nem azt jelenti Istent követni, hogy már nem lesznek azok a problémák, amikkel korábban szembenéztünk. Hanem épp arról szól az új élet: meg tudjuk-e mutatni, hogy Isten gyermekeként másként is lehet reagálni.

Abrám új élete még elég bukdácsolós, mert nem ő mutat új magatartásformát, hanem amikor az új földön is gazdasági válságba ütközik, ő kér tanácsot a nem hívőktől. Ti mit csináltok ilyen esetben? A válasz: elmegyünk Egyiptomba. Ő is így tett. Fel sem merül benne, hogy nem a nem hívőket kell kérdezni, nem az ő döntésüket kell másolni, hanem ő mutathatja meg, hogy nem kell Egyiptomba menni. Isten hatalmasabb Egyiptomnál, a gazdasági válságnál, itt is tud gondoskodni rólunk. Ez volt az éhínség próbája, de csak keserves bukáson keresztül tanulta meg, hogy itt is rábízhatja magát Istenre.

Mi rám a jellemző? Én is másokat figyelek egy-egy nehéz helyzetben? Azt teszem, amit a nem hívő környezet? Ha anyagilag megszorulok, én is kölcsönt veszek fel, mint a többi ember; csak az orvosokban, az ellátásban bízok, ha beteg leszek? Vagy meg tudom mutatni, hogy nem félek, Isten Úr az én problémáim felett is? Jó, amikor a világ fiai a hívők életét látva tanácsot kérnek tőlük. És  ez lenne a rend, az irányadó, hiszen Urunk ezért helyez a világba. Ez a hit többlete.

Azt is jó meglátni, hogy a csak az egyházhoz, a hívőkhöz csapódó ember képtelen Istenhez fordulni a bajban. Lót sem az Úrhoz fordul, nem is teheti, mert nem ismeri, függetlenül attól, hogy Abrámtól már hallott Róla, de nincs személyes kapcsolata Vele. A próbákban derül ki, hogy nem elég az Úrról kapott ismeret, nem a elég a teológia, hanem élő hitre van szükség.

Abrám már megtanulta, hogy az Úrhoz lehet fordulni konfliktushelyzetben is. Nem a veszekedés, a bosszúállás a megoldás, hanem a hitben való engedés. Abrám megtanulta elengedni a szép legelőt, a jobb területet, rábízta Lótra a választást. Ő le is csapott arra, amit látott. Itt mutatkozik meg jól a hívő és a nem hívő közötti különbség. Lót  a szemeire bízza magát, a gyönyörű legelők, a kényelmes város vonzzák. Abrám a hitére bízza magát. Hiszi, hogy ha elengedi a szebbet, a jobbat, akkor sem jár rosszabbul, mert Isten majd gondoskodik róla. Lót csak a megélhetésre, a gazdagságra, a jólétre figyel, és nem tekint az ott élők erkölcsére, életvitelére. Nem mindegy, hogy Isten gyermeke milyen normák alapján dönt, kik közé telepszik le.

Abrám nem megy Sodoma vidékére, mert ő ott nem érezné jól magát. Isten gyermeke nem érezheti jól magát a bűn fertőjében, a romlottság közepette. Isten gyermeke igyekszik távol tartani magát az ilyen helyektől. Inkább lemond az anyagi előnyökről. Mert a bűn gyakran anyagi előnyökkel csábít. Jöjj ide, és jobban fogsz élni, de Abrám ebbe nem megy bele. Lót magának választott, Abrám pedig hagyta, hogy az Úr válasszon neki.

Abrám nem is csalódik, Isten ismét megjelenik, és megerősíti, hogy jól döntött. Jól tette, hogy elengedte azt, ami a szemnek kedves, és várt az Úrra. Jobb földet kap, a bűn sarától távol, és Isten megerősíti az ígéretet. Nekiadja ezt a helyet és utódainak. Lesznek utódai, bár még mindig nincs ennek látható jele. De előbb a hit, és aztán a jel. És Abrámnak ez elég. Mert ez a hit nem hiszékenység, hanem Isten szavára épül. És azt már tudja, hogy az Úr szava megbízható.

Ismét a hogyanra teszi a hangsúlyt az Úr, a belső motivációra (Mt 6,16-24). Nem az a kérdés, böjtölnek-e, feltételezi, hogy igen, hanem az, hogy milyen indíttatással teszik. Mert a böjt, ahogyan az imádság is, csak rám és az Úrra tartozik. Nem embereknek szól, nem azért tesszük, hogy lássák, hanem azért, hogy a felszabaduló időt Istennel töltsük. A böjt lényege: még többet az Úrral lenni. Még jobban elmélyülni az igében, akaratának megismerésében. A böjt mindig lemondással jár, de az Úrért mondok le. Nagy kísértése a hívőknek és az egyháznak is, hogy azért tesznek dolgokat, hogy lássák az emberek. De az egyház nem épülhet látványelemekre, nem ez a lényege. Ne emberek, hanem az Atya lássa, és majd Ő megfizet. A világ is fizet, és olyan szomorú, amikor megelégszünk azzal a fizetéssel. Hogyan fizet a világ? Tapssal, dicsérettel, szép volt az igehirdetés, hasznos a programban való részvétel, gyönyörű a koncert. Vágyunk-e többre? Merjünk lemondani a világ jutalmáról az Atya jutalmáért, mert az többet ér.

Vannak veszélyforrások, amiket sátán beépített a világba.  Ha nem a látvány mozgat, akkor gyűjts te is. Figyelj az anyagi javakra, tartsd a lépést a világgal, ne maradj el fizetés, életszínvonal tekintetében. Koncentrálj te is a földi javak megszerzésére. Urunk azonban a mennyei kincsek megszerzése felé fordítja tekintetünket. Mennyit beszélünk a mennyben való kincsgyűjtésről, de vajon hiteles-e ma a hívők ilyen jellegű szava? Hiteles-e, amikor ezt az igét magyarázzuk, és ezt állítjuk az emberek középpontjába? Nem járunk-e ilyenkor mi is úgy, mint Saul: megszólalnak a juhok és a marhák? Elkezdenek csillogni a szép autók, a nagyszerűen felszerelt lakások, a modern eszközök.  Hogyan lehet hiteles ez az ige a szánkban, maikor minimum úgy élünk, mint a világ, vagy még jobban is? Alázatra, bűnbánatra, változtatásra van szültségünk. Mert nemcsak arról van szó, hogy jól élünk, hanem, bizony, ezeken csüng a szívünk. Mert a hívők és a lelkészek is gyakran nem az igéről, az Úr dolgairól beszélünk, hanem a világ javairól. Autókról, pénzről, karrierről. És ez azt mondja, ott a szívünk. Uram, tisztítsd meg a szívem a világ dolgaitól, és tölts fel országod kincseivel. 

Ma nagyon szeretjük a többféle elfoglaltságot, az Úr azonban rámutat, hogy igazából csak egyet tudunk megfelelően végezni. Nem lehet a világnak és az Úrnak is megfelelni. Szeretni csak egyet lehet teljes szívből. Az Úr Jézus pedig azt kéri, hogy teljes szívvel szeressük Istent. Ő ennél kevesebbel nem éri be. Nem osztozik senkivel és semmivel. Övé-e teljesen a szívem? Ha nem, mi osztja meg? Kérjük az Urat, segítsen mindentől elszakadni, és töltse be Ő teljesen a szívünket, életünket.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, :/: Azt csudaképpen őrzi itt lent,

Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még job -

ban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk bú-

nak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte

kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi

kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag ál-

dást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Vé-

le él.

Isten áldásával.