A
|
z Úr vezetését
figyelhetjük ebben a történetben (1Móz 24,28-49). Isten utat mutat a szolgának,
sőt, nemcsak őt, hanem Rebekát is vezeti. Ő pont akkor érkezik a kúthoz, amikor
a szolga is éppen megpihen, és az Úrhoz fohászkodik. Több lány is
kiment, de csak Rebeka volt az, aki mindent aszerint tett, ahogyan a szolga
meghatározta imájában. Mindebből
látszik, hogy lehet Isten vezetésérre hagyatkozni. Természetesen fontos az
odafigyelés. A szolga is figyelt felfelé, és engedte magát vezetni.
Megragadott, hogy amikor Lábán befogadja a szolgát, az addig nem étkezik,
amíg el nem mondja, mi járatban van.
Azért fontos ez, mert az evés elé helyezte gazdáját, annak akaratát. Fontos-e
nekem ennyire az Úr, elé tudom-e helyezni Őt mindennek? Úgy betölt az
evangélium, hogy addig nem tudok mást tenni, amíg nem beszéltem róla? Urunk
végezze el bennünk, hogy az ige, Isten kegyelmi üzenete mindennél hangsúlyosabb
legyen, és késztessen arra, hogy azt mindenkivel megosszuk. Jeremiásnak
csontjaiba rekesztett tűz volt az Úr szava, belülről késztette arra, hogy adja
tovább.
Az is úgy elgondolkodtatott, hogy ez a szolga nem magáról, hanem a gazdájáról
beszél. Tud róla beszélni. Nem a maga előnyeiért tesz meg mindent, nem használja
ki, hogy nincs jelen az ura, hanem az ő érdekeit képviseli hűségesen. Vajon én
hogyan képviselem Uramat? Ilyen hűséges vagyok? És tudok így beszélni az Úr
Jézusról, mint ez az ember Ábrahámról? Uram, őrizz meg attól, hogy én is úgy
gondolkodjam, mint a példázatbeli szolga: távol van az Úr, és talán késik is, ezt kihasználom, és azt teszem, ami nekem tetszik. Könyörüljön Urunk, hogy
tanítványaiként hűségesen szolgáljuk és dicsőítsük Őt. Minél jobban megismerjük
szeretetét és kegyelmét, annál könnyebb lesz beszélni róla.
A szolga elmondja, hogy amikor felismerte Rebeka megjelenésében az Úr
vezetését, leborult és áldotta az Urat. Áldjuk Őt mi is! Adjunk Neki hálát,
amikor megtapasztaljuk segítségét, vezetését. Olyan jó, hogy az Úr Jézus a helyes úton vezet. Ezért nyugodtan
rábízhatjuk magunkat. Azért jött el a világba, hogy pásztorunk legyen és a jó
úton vezessen. Mert sok hamis pásztor akad, aki azt akarják, hogy a rossz útra
kerüljünk és eltávolodjunk Istentől, majd a kárhozatba jussunk. Az Úr Jézus
életre vezet, és aki figyel Rá, üdvösségre jut.
További gyógyítási történeteket olvasunk, majd a munkásokért való
imádságra felszólítással záródik a fejezet (Mt 9,27-38). Urunk látja a sok nyomorúságot, ami
az Istentől való elszakadás eredménye. A gonosz minden eszközt felhasznál az
ember tönkretételére és elpusztítására. Sok a munka, sokakat kell
helyreállítani, az Úr felé vezetni, de ehhez munkásokra van szükség. Azonban
nem arra szólít fel, hogy minél több embert képezzünk ki erre a feladatra, hanem
azt helyezi a szívünkre, kérjük az Atyát, hogy küldjön munkásokat. Az a jó, ha Általa küldöttek állnak be a munkába. Nem önként jelentkezőkről van szó, hanem
elhívott szolgákról.
Erre a küzdelemre készíti fel a tanítványait Jézus a gyógyítási történetek
által is. Az első, hogy lássák meg, ki az, Akit követnek, Aki elhívta őket. Minden ezen múlik, látom-e Jézust, és látom-e
Benne az Istent? Ha csak egy nagyszerű ember, eredménytelenek maradunk és
vereséget szenvedünk.
Két vak megy Jézus után, érdekes, hogy nem azonnal fordul oda hozzájuk az
Úr, és gyógyítja meg őket, hanem bemegy egy házba, és megvárja, hogy ők is
bebotorkáljanak. Miért? Kíváncsi, hogy valóban vágyakoznak-e látni, akarnak-e
igazán gyógyulni. Vágyom-e az új életre? Mindennél jobban vágyakozom-e Jézus után?
Az is érdekes, hogy Máté többször is két szereplőről beszél olyan
történetben, amiben a másik evangélista egy szereplőt említ. Miért a duplázás?
Talán azért, mert az Ószövetség szerint két ember tanúságtételét fogadják el
hitelesnek. Így hiteles az elmondott történet, valóban megtörtént, és valóban
az Úr cselekedett.
Az Úr megkérdezi, hiszik-e, hogy meg tudja tenni, amit kérnek. Ez fontos,
mert nem orvosi rendelőben vannak, ahol az a dolga az orvosnak, hogy
gyógyítson. Fel kell ismerni, hogy hit által működnek a dolgok. Képesnek
tartják-e rá Jézust? Válaszuk: igen. Hiszik, hogy meg tudja tenni, képes visszaadni a látásukat. Hiszem-e, hogy amit kérek, arra van hatalma az Úrnak?
Még ekkor sem gyógyulnak meg azonnal, tehát többlépcsős folyamat ez, nem
lehet türelmetlenkedni. Jézus meg is érinti a szemüket, és ezzel jelzi: többről
van szó, mint csupán a látás gyógyulásáról. Kapcsolatba kerülnek Jézussal,
általa az Atyával. És ez több, mint a gyógyulás. Jézus Lényének, az igének
érintésére van szükségünk, hogy a lelkünk is gyógyuljon.
Legyen a ti hitetek szerint, mondja az Úr. Ez többféle formában is igaz.
Ha hiszem, hogy képes az Úr megtenni, végbemegy, de ha azt hiszem, hogy Neki
sem sikerül, marad beteg, szenvedélyek rabja. Élő hittel közelíts Jézushoz, hidd,
hogy Ő nagyobb minden bűnödnél, problémádnál. Szava ma is erő és hatalom.
A folytatásban ezt látjuk. Ha Ő szól, az ördögnek mennie kell. Itt nem
kérdez az Úr, mert a démoni megkötöttségből felszabadít; ahol Ő megjelenik, az
ördögnek távoznia kell. A gonosz igyekszik ma is megnémítani, elsősorban a
tanítványokat, hogy ne tudjunk Jézusról bizonyságot tenni. Az jó, ha csodáljuk Őt, de
ne mondjuk el másnak, ne hívogassunk Hozzá. Ő a néma tanítványokat szereti,
Jézus pedig a bizonyságtevőket, azokat, akik örömmel beszélnek Róla és mondják
el, mit tett az életükben. Sőt, azt
akarja, hogy egész életünk Róla beszéljen. Azt akarja, hogy ne legyünk némák!
Csak az Úrnak nagy kegyelme
1.
Csak az Úrnak nagy kegyelme,
Hogy még nincsen végünk,
Mert reánk tör, hogy elnyelne
Gonosz ellenségünk.
Száz veszéllyel utunk telve
S nincsen erőnk nékünk,
Csak az Úrnak nagy kegyelme,
Hogy még nincsen végünk.
2.
Meg-megújul minden reggel
Az Ő nagy irgalma,
Azért mihelyt napunk felkel,
Kezdjünk háladalba!
Szívünk és szánk szép énekkel
Krisztust magasztalja;
Meg-megújul minden reggel
Az Ő nagy irgalma!
3.
Az Úr az én örökségem,
Azért Benne bízom,
Mi kell nékem földön-égen,
Ha ez egy jót bírom?
Éljek bármi nagy szükségben,
Még sincs miért sírnom:
Az Úr az én örökségem,
Azért Benne bízom.
4.
Ó, mily jó az Úr azokhoz,
Akik Őrá várnak!
A sebükre balzsamot hoz,
Imáiknak szárnyat.
Föl, szívünk, a csillagokhoz,
Félre, földi árnyak!
Ó, mily jó az Úr azokhoz,
Akik Őrá várnak!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése