Nyitott szemmel

Á

brahám kiállta azt a próbát, amelynek a lényege ez: Jobban szeretsz-e engem a fiadnál, a jövődnél (1Móz 23,1-20)? És Ábrahám nem szólt semmit, csak bemutatta: igen, mindennél jobban szeretlek téged. Uram, így szeretném én is megmutatni Irántad való szeretetemet, szó nélkül, tettekben. Ezt is kéri tőlünk Urunk, mutassuk meg környezetünknek, hogy mindennél jobban szeretjük Őt. Isten megpróbálja szeretetünket, és örömteli, amikor kiálljuk a próbát.

A hosszú, a ráadás-évek is eltelnek, egyik próba jön a másik után. Ábrahám megtanulja elengedni Sárát. Mert eljön az elengedés ideje is. Meg kell tanulni elmenni ebből az életből, és erre lehet készülni. De meg kell tanulni a még maradónak elengedni azt, aki hamarabb távozik. Ábrahám megtanulja ezt a leckét is. Sok lecke van, amit el kell sajátítanunk az évek során. Néha nem is gondolunk bele, hogy az élet állandó tanulás. Megtanuljuk Isten országát, annak működését, és azt, hogy minden helyzetben számíthatunk az Úrra. Sára elment, de az Úr továbbra is hű útitársa maradt Ábrahámnak.

Ábrahám sírhelyet keres Sárának, meg akarja azt vásárolni a föld tulajdonosaitól. De azok szívesen neki ajándékoznák, mert felismerték benne Isten követét. Ábrahám élete, jelenléte Istenről való bizonyságtétel volt. Nem megutálták, hanem megszerették a hívő embert és az ő Istenét. Vajon felismerik-e, hogy Isten követei vagyunk? Tapasztalható-e az Úr jelenléte, szeretete, irgalmassága rajtunk keresztül?

A sírhelyet ajándékba kínálják, azonban Ábrahám nem fogadja el azt. Bármennyire is erősködnek, elutasítja, és megfizeti az árat. Olyan meglepő ez, hiszen általában úgy vagyunk, ha valamit adnak, ha valamiért nem kell fizetni, azt elfogadjuk. De Ábrahám nem így tett. Úgy gondolta, ezt neki ki kell fizetni. Nem akarta, hogy Sára sírjának költségeit mások állják. Isten gyermekeinek is mindig át kell gondolni, hogy mit és kitől lehet elfogadni. Nem lehet az a szemlétünk, ha adják, miért ne fogadnánk el. Később Dávid sem fogadja el az oltár számára a mezőt, hanem ő is megfizeti az árát. Így lesznek Isten gyermekei mások pénzétől, befolyásától szabadok. Az egyháznak szabadnak kell maradnia a világ befolyásától, pénzétől. Miért? Mert Isten maga gondoskodik övéiről, másrészt, a mi feladatunk, hogy az Úr hatalmát, gazdagságát felmutassuk az emberek számára. Látszik-e, hogy gazdag Atyánk van? Látszik-e a mindennapokban Iránta való szeretetünk? 

Az Úr Jézus nem telepszik le egy helyen, hanem mindig megy tovább (Mt 9,9-17). Megy és viszi a fényt, mert nagy a sötét. Nem elégszik meg azzal, ha egy helyen kigyullad a lámpa és világosság támad. Azt akarja, hogy minden emberhez eljusson a jó hír. Mindenkinek hallani kell Isten országa jelenlétéről, a szabadítás erőiről. Igen, Jézus nem rejti az ágy alá a lámpást, hanem kiteszi a tartóra, hogy mindenki láthassa a fényt. Mi se rejtsük el fényünket, merjünk továbbmenni, mégpedig nyitott szemekkel, amint az Úr is tette. Nincs Benne megelégedettség: milyen sok ember meggyógyult már, most is egy tehetetlen, bűntől megkötözött béna szabadult fel. Amíg a bűn és a gonosz jelen van, és mindennap találkozunk romboló, pusztító munkájával, nem dőlhetünk hátra. Ki kell lépni oda, ahol a gonosz tevékenykedik. Így ment Jézus korábban Gadarába is. Nem az a két megszállott kereste fel Jézust, nem, mert a gonosz erők nem is engedték volna, hogy oda jussanak. Jézus kereste fel őket, és így nem volt lehetőségük a kitérésre. 

Tehát Jézus továbbmegy onnan, ahol eddig gyógyított, de ez nem azt jelenti, hogy elmegy a segítségre szoruló mellett. Azért megy tovább, hogy találkozzon Mátéval, hogy elhívhassa őt, mert terve van vele. Neki egy vámszedővel is terve van. Nem a legjobb iskolák kiválóságait keresi fel, hanem azokat, akik a társadalom szerint megbuktak. Azért hívja őket, hogy megmutassa, senkit nem lehet leírni, mert Isten tud kezdeni velük valamit. Az Úr kezében ők is gyémántok, drága kincsek, csak ki kell emelni a sarokból őket, és le kell tisztogatni a rájuk rakódott szennyeződést. Ezt nem szeretjük. Bajlódni, tisztogatni fárasztó tevékenység, de az Úr megteszi ezt velünk.

Jézus nyitott szemmel megy tovább, bár ilyen nyitott szemmel közlekednénk mi is, és meglátnánk azokat, akik rossz helyen ülnek. Jézus tudja, hogy nem itt van Máté helye, és elhívja őt. Elhívja, és új helyre, az atyai ház fiúszobájába ülteti. Máté ismét fiú lehet, és így Isten ajándéka. Eddig ez nem látszott, de most már azzá lesz. Evangélistává válik, és amit leír, abban erő lesz, ami sok ember életét változtatja meg. Írása Jézusról szól, és Hozzá vezeti az embereket.

Máté nem gondolkodott, hanem felkelt és követte Jézust. Nem tudta, hogy ez mivel fog járni, de ha Jézus őt ott, a vámszedőhelyen is embernek tartja, és terve van vele, ilyen lehetőséget ki nem hagy. Jézussal lekerülhet a vámszedőhelyről, és elkezdhet egy új életet. Te se gondolkodj, amikor Jézus hív. Ez az élet nagy esélye. Hányszor gondolkodás nélkül belemegyünk abba, amit barátok vagy a világ kínálnak. Meggondolatlanul elfogadunk ajánlatokat, vagy olvasatlanul aláírunk olyan dolgokat, amelynek súlyos következménye lesz. Jézus új életre hív, aki követi, az előtt egy új, tiszta és szent élet tárul ki, az üdvösség kapuja nyílik meg. Mégis mennyit gondolkodunk, sokszor halogatunk. Hát ne halogass, indulj Jézussal.

Máté boldog, megnyílik háza Jézus és a többi vámszedő és bűnös előtt. Azt akarja, hogy kollégái is ismerjék meg Jézust. Nem beszél ő semmit, csak befogadja az Urat, és a közelébe segít másokat. És azt is meglátjuk, hogy az Úr cselekszi az irgalmasságot. Nem foglalkozott azzal, hogy mások mit mondanak, hanem az Atyára figyelve gyakorolta az irgalmat és gyógyította a lelkeket.

János is figyeli Jézus életét. Nem érti, mit miért tesz, de kérdez. Ha mi sem értjük az igét, kérdezzünk. Kérdezzük Jézust, és Ő feltárja előttünk az ige mélységeit.

Jézus nem a régit akarja javítgatni, hanem egy teljesen újat hozott. Nem egy új vallást, mert sehol nem jegyeztette be, hanem egy új, Isten szerinti életformát. Isten országát hozta bele a földi világunkba. És ebbe nem vihetjük át a régit, ebbe az országba Isten Lelke által születhetünk bele. Engedjük Urunknak, hogy ma is, általunk is újat hozzon létre. Új élet új formában. A régiek elmúltak, és íme, újjá lett minden.

AZÉRT JÖTT JÉZUS…

Azért jött Jézus, hogy megkeressen,

A kárhozatból megmentsen engem,

Hogy megragadjon áldott kezével,

Üdvösség útjára vezessen el,

Hogy őt követve, minden lépéssel

Néki szolgáljon életem,

Őt áldja mindig életem!

Azért jött Ő, hogy megtartson engem,

A kárhozattól megmentse lelkem.

Szívem előtte, íme, kitárom:

Az Ő békessége hadd töltse be.

Legyen örökké az én királyom!

Legyen áldott az Úr neve,

Örökké áldott szent neve!

Isten áldásával.