Gyógyír: a megbocsátás

J

ákób megszerezte az áldást, és úgy tűnik, minden rendben van (1Móz 27,34-46). Jó dolgot kaparintott meg, élelmes volt, megvolt a magához való esze, meg hát anyuci is besegített. Azonban ami esetleg emberek előtt megfelel, az nem áll meg Isten előtt, akkor sem, ha úgy tűnik, sikerült, övé lett, amire vágyott. Izsák kimondja: álnok módon intézte dolgait Jákób, vagyis azért, mert Isten nem akadályozta meg ebben, még nem ért vele egyet, mert ez nem az Ő módszere. Isten a hogyanra is odafigyel, és az még önmagában nem jelent semmit, ha akadálytalanul elértem célom, ez még nem bizonyítja, hogy Isten is így akarta. Vizsgáljuk meg indítékunkat és módszerünket is. Jákób úgy cselekedett, amint a neve jelenti, becsapta apját és testvérét, vagyis ebben az eseménysorban még a régi csaló természete irányította. Az áldás akkor válik áldássá, ha ez a régi öröklött természet meghal, és egy új születik a helyére. Ami testből született, test az, és ezt Jákób tettei alátámasztják. Ezért fontos, hogy életünk döntései Lélekből szülessenek.

Ézsaú csak most eszmél, bár ez sem igazán őszinte, mert nem vallja meg, hogy őt Isten nem is érdekelte, az elsőszülöttségi jog sem úgy, ahogyan azt Isten rájuk bízta. Az anyagi javakból való részesedés érdekli, de az Istennel való személyes kapcsolat nem. Ő nem akar áldáshordozó és sok nép atyja lenni. Mindig az a lényeges: mi van a szívemben, mi az, ami vonz? Isten, vagy csak az ajándékai? Most sincs még benne bűnbánat, csak Jákóbot vádolja, nem mondja ki: apám, én mondtam le könnyelműen a hasam, a kényelem végett az elsőszülöttségről. Így alakult, üljünk le, beszéljük meg. Izsák is mondhatta volna: fiam, Ézsaú, bocsáss meg, nem beszéltem róla, de ez Isten terve, Jákób viszi tovább az áldást, azonban a módszer nem jó, ahogy megszerezte, nem elfogadható. És akkor Jákób bocsánatkérésén fordult volna meg az egész esemény. Ha leülnek erről beszélni, lehet, hogy Ézsaú magától átengedte volna. A lényeg: nem megszerezni, hanem kérni és várni, ez Isten országának az útvonala.

Ézsaú végül kapott áldást, de ez nem elég neki. Apja áldása Istennel való találkozás nélkül nem visz végbe az emberben maradandó változást. Bosszút forral a testvére ellen. Mivel nem vallja be saját hozzáállását, a bosszút jogosnak tartja. A rendezetlen ügyekből harag és bosszú származik. Ézsaú ugyanúgy be akarja csapni apját, ahogyan azt Jákób tette. Eljátssza apja felé, hogy minden rendben, de a szívében gyűlölet van, és nemcsak Jákóbot akarja megölni, hanem rejtetten az apját is. Hiszen most már az apa halálát várja, és akkor megfizethet. Legjobb azonnal az Úr elé vinni gonosz szívünket, ne várjuk, hogy magától megjavuljon, itt Isten beavatkozására van szükség.

Rebeka megtudja Ézsaú terveit, és menti a fiát. Azonban ő sem ismeri az emberi szívet. Úgy gondolkodik, mint mi, azt hisszük, majd az idő, az évek begyógyítják a sebeket, és majd elfelejti Ézsaú a történteket. Majd ha elfelejti, érted küldök. Húsz év telik majd el, és Rebeka nem küld Jákóbért. Miért? Mert nem felejtette el Ézsaú azt, ami történt. Csak a bűnbánat és a bocsánatkérés nyújt igazi rendezést. Így van ez Isten felé, ha megvalljuk bűneinket, Ő megbocsát, és el is felejti vétkeinket, és aki ezt átéli, az maga is meg tud bocsátani, és képes lesz felejteni. Isten gyógyírja a megbocsátás. Más nem segít.

János követei visszatérnek, viszik az üzenetet, bizonyságot tesznek Jézus helyreállító munkájáról, mert Ő az ember szívét állítja helyre, és majd rajtuk keresztül formálja a környezetet is (Mt 11,7-19). János gondolkodása szerint a környezetet kell megváltoztatni, az ország legyen szabad, és akkor szabad lesz ember is. Jézus szerint legyen előbb szabad az ember a bűntől, annak munkájától és hatásától, és ez a szabadság hatni kezd. Mert hiába változik a rendszer, ha az ember szíve marad ugyanaz. Az embernek kell megváltozni; szükség néktek újonnan születnetek, mondja Jézus Nikodémusnak. Amíg ez nem történik meg, nincs igazi változás.

Azt is elmondják, hogy boldog, aki nem botránkozik meg Jézusban, és ezzel az Úr üzen. Ha te megbotránkoztál is, én nem botránkozom meg benned. Tudja, hogy János próféta, és kemény prófétai lelkülettel szolgált. Ez volt az ő feladata, eljött az idő, és Isten félretette. Eddig volt szükség az ő szolgálatára, helyét át kellett adni Jézusnak. János felrázta a négyszáz éves tespedtségből a lelkeket, de a hitre vezetés, az élet felé való irányítás már Jézus feladata. Az országba Ő vezet be.

 János bebörtönzése, majd halála nem véletlen, nem is csupán Heródesék gonoszsága, hanem Isten terve, lejárt a küldetése. Keresztelő János munkássága véget ért, elvégezte a rábízottakat, és az Úr kiemeli majd ebből a világból. Nem biztos, hogy János ezt magától meglátja. Mert bizony, nehezen látjuk meg és ismerjük el, hogy időnk lejárt. Elvégeztük feladatunkat, háttérbe lehet vonulni. Gyakran azzal okozunk magunknak és másoknak sok problémát, hogy nem fogadjuk el: lejárt a mi szolgálatunk ideje.

A legnagyobb probléma azonban velünk van, mindig mást akarunk, mint ami van, mint amit az Úr ad. Olyanok vagyunk, mint a gyerekek, mindig mást csinálnánk. Mindig mindenkivel baj van, csak velem nincs. Mindig más az oka, és nem én. Ezért elmegyünk a lényeg, az Élet mellett. Amíg csend volt, azon siránkoztak, hogy nincs próféta. Isten elküldte Jánost, újra szólt a néphez - ő kemény, durva, szembesít bűneinkkel, meg életidegen. Eljött az Úr Jézus, aki megkeresi a bűnöst, asztalközösséget vállal vele megmentése érdekében - Ő pedig azért nem jó, mert túl szabadon gondolkodik. Ördög van Benne, Istent káromolja, mert elhozta az Atya bocsánatát. Isten utolsó szava Jézus, halljuk meg, ne várjunk mást, hanem hallgassunk Rá. Ő jelenti az Életet. Jézus dallamára táncolj, vagyis szava vezetésére figyelj. Ne várj mást, ne akarj mást!

Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr

1. Ó, Atya Isten, irgalmas nagy Úr, Bűnbánó szívvel ím eléd borul Hű néped, áldva fel-

séges neved, Hogy esdve kérje nagy kegyelmedet.

2. Gondolsz ránk, híven oltalmaz kezed, Rólunk egy percre azt le nem veszed, Irgal-

masságod mindig oly közel, És erős karod minket átölel.

3. Nagy jóságodra méltók nem vagyunk, Rossz útra térve gyakran elhagyunk; Áhítjuk

mégis szent igéd szavát, Megértő gyermekid fogadd be hát.

4. Kérünk, Úr Isten, Krisztus-Jézusért, Vérrel pecsételt szent szerelmedért: Irgalmassá-

god közöld mivelünk És tárd ki szíved, végy be, Istenünk!

Isten áldásával.