A
|
míg az Úr le
nem győzi a szíveket, folytatódik a harc (1Móz 30,25-43). Harcolnak magukkal és
egymás ellen, de csak az Úr munkája képes legyőzni régi természetünket. Amíg ez
nem történik meg, mindenki a maga érdekeire tekint, saját világi és gyakran
bűnös eszközeivel küzd. Ezt látjuk itt is, Jákób harcolt magával, a
feleségeivel, és küzd Lábánnal is. Hol
azért támadják, mert valamelyik feleségének nem született gyermeke, hol benne
dúl a harc: menni kéne haza, oda, ahová az ígéret szól, de Lábán tovább
dolgoztat, ki akar teljesen használni, mit tegyek?
Jákób Lábán házában nincs a helyén, ez nem jelenti, hogy Isten ne lenne
vele, mert megígérte neki, de el kell hagynia apósa földjét. Ott vagyok a
helyemen, ahová az Úr állított, és amiben békességem van.
Lábán felismeri Jákób munkája nyomán Isten áldását. Fejlődött a
gazdasága, de tudja, hogy mindez Isten műve, és Jákóbért áldotta meg őt. Jákób szíve még nem változott, de Isten így
is jelzett mindkettőjüknek. Üzente: itt vagyok, és nálam nélkül nem tudtok
semmit sem tenni. Nagy dolog, hogy Lábán felismeri Isten áldását, de mindez nem
hoz belső változást a számára. Nem lesz más a Jákóbhoz való hozzáállása sem,
inkább még jobban ki akarja használni a Jákób életében jelentkező áldást. Nem
Istent akarja, hanem csak az áldást, a belőle rá jutó részt.
Meglátszik-e életünkben Isten jelenléte? El tudják-e ma mondani, hogy
miattunk tapasztalnak áldást? Ahogyan Jákób lába nyomán áldás fakadt, úgy fakad
áldás, még nagyobb áldás Jézus lába nyomán. Lépjünk ebbe bele, kövessük Őt, és
akkor láthatóvá lesz életünk minőségi oldala. Az áldás Jézus követésében
jelenik meg ma, ami nem elsősorban anyagi területen jelentkezik, hanem a
belső emberben, az életünk változásában. Az áldás Jákób idejében sem pusztán
anyagi gyarapodást jelentett, de még csak erre volt látásuk, és erre volt
nyitott a szívük. Még nem ismerték fel, hogy az igazi áldás a természet
megváltozása, bűneink bocsánata az újjászületés által. Meglátjuk-e mi azt a
gazdagságot, amit Krisztusban kínál nekünk Isten? A mai ember is az anyagi
életre koncentrál, dolgai saját elképzelése szerinti alakulásán méri le Isten
munkáját. Ha minden jól sikerül, akkor bízik Istenben, áldásként éli meg, de ha
valami másként történik, csalódik. Az igazi áldás maga az Úr, az Ő életünk
fölötti uralma.
Amikor Jákób bejelenti, hogy szeretne hazamenni családjával együtt, Lábán
nem látja el őket mindennel, hanem tovább trükközik. Folyik a harc, mert nem
ismerik fel Isten jelenlétét, nincs Előtte való térdre hullás, mindketten a
másikból akarnak hasznot húzni. Emberi módszerekhez, trükkökhöz folyamodnak.
Jákób olyan fortéllyal rendelkezik, ami által meg van győződve, hogy fel tudja
szaporítani nyájának létszámát. Mivel Lábán nem mondta, hogy itt a nyáj fele és
vidd, Jákób ismét trükközik. Azonban nem a trükk révén lett eredményes Jákób,
hanem Isten kegyelme által. Nem akarta az Úr, hogy üres kézzel térjen vissza,
és mindez jelzés: valóban veled voltam. Megőriztelek és megáldottalak. Lábán
csalása ellenére is gazdagon indulsz útnak. Tehát Isten nem fogadja el a
trükköt, de jelez, hogy nem a fortélynak, hanem Őneki köszönheti a növekedést.
Mondhatnánk úgy is: felismertük-e már, hogy az életben való előrehaladásunk nem
kizárólag saját ügyességünknek, tudásunknak köszönhető, hanem mindez Isten
kegyelme? Jelzés, itt vagyok, végy észre. Ha pedig mindezt megláttuk, adjunk hálát az Úrnak.
Jézus neve reménység mindenki, minden nyomorult, beteg, bűnös, tönkrement
életű ember számára (Mt 12,22-30). Ezt látjuk most is, egy vak és néma
megszállottat visznek Jézushoz. Miért? Mert reménység a neve, a gyógyulás
reménységét jelenti a számukra. Máshoz, a papokhoz, írástudókhoz nem viszik őt,
csak Jézushoz. Valószínűleg nevének jelentése is megelevenedik előttük, Ő a
Szabadító, és hiszik, hogy a vakságból és némaságból is meggyógyít az Úr. Ennek a
hitnek meg is van a látható eredménye, a néma beszél és lát, látja Jézust, a
gyógyítóját, a Megváltóját. Ez az igazi gyógyulás és látás, amikor már Őt
látom. Nem az embereket, a szerencsét, a kiváló orvosi felszerelést, hanem az
Urat látom életem mögött, és hálás Neki a szívem.
Azonban nem mindenki látja Jézusban az élő Istent, vannak, akik az
ördögöt akarják látni benne, és az ő munkájának tekintik a gyógyulást is. Ez
megdöbbentő és szomorú. Napnál világosabb, hogy maga Isten az, Aki cselekszik,
és ők nem látják. Hiába a jó fizikai látás, a teológiai tudás, mégis
vakok. Urunk könyörüljön, hogy a
tudásunk, teológiánk, jólétünk ne takarja el előlünk Isten munkáját.
Az ördög nem űzi ki önmagát, mert ha így lenne, már rég elpusztult volna
az országa. Mindez azt jelzi, hogy Jézus munkája Isten Lelke által megy végbe,
vagyis eljött Isten országa. Mert Isten országa gyógyulást, szabadulást,
békességet és a káoszból rendet hoz létre. Isten országával nem a zűrzavar, hanem épp a helyreállás következik be.
Ha pedig elérkezett Isten országa, legyünk polgárai. Hogyan lehetek azzá? Jézus
által, megtérés és a bűnbocsánat ajándékán keresztül. Az országba Jézus a
belépő, és a kereszt az a hely, ahol lehull teher, felszabadul az életünk, és
megtapasztaljuk Isten megbocsátó kegyelmét. Immár az Ő országa polgáraiként
mehetünk tovább. A cél: minél jobban
megismerni az országot és annak Királyát.
Jézus az erősebb fegyveres, Aki megkötözi, lefegyverzi a gonoszt, aki
számunkra legyőzhetetlen. De eljött Jézus, hogy lehetővé tegye a szabadulást. A
gonoszt Jézus megkötözte, így szabaddá válhatunk, de ezzel a lehetőséggel élni
is kell. Így tett Lévi, amikor átélte, hogy fel tud állni a vámszedőasztaltól, le
tudja tenni az eddigi munkáját. Miért volt most képes erre? Mert Jézus
leoldotta a kötelékeket.
Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem
1. Rád tekint már hitem, Megváltóm, Istenem, A Golgotán: Halld
könyörgésemet, És
vedd el vétkemet; Mostantól hadd legyek Tied csupán.
2. Szívemet töltse be Kegyelmed ereje Buzgósággal! Meghaltál érettem;
Add: szívem s
életem Teérted éghessen Forró lánggal!
3. Ha elfog utamon Félelem s fájdalom: Fogd kezemet! Derítsd fel éjemet,
Szárítsd fel
könnyemet: Tévelygésben ne hagyd Én lelkemet!
4. Éltem ha fogyva fogy, És a halál ahogy Jön már felém: Megváltóm, ments
te meg
Kétségtől engemet, Nálad hogy üdvömet Meglássam én.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése