Előbb a saját szemedből

A

z élet eseményei gyakran próbák a hívő ember számára (1Móz 15,1-20). Isten megvizsgálja, hogyan is cselekszünk ilyenkor. Tudjuk-e krisztuskövetőként, mit kell tennünk? Hogyan kell megnyilvánulnunk vagy milyen válaszokat kell adnunk? Mert nem mindig kapjuk azt, hogy most indulj és csináld ezt vagy azt. Ábrahám életében láthatjuk ezt jól. Csak egy hírt kapott Lótról, és azonnal meglátta az Úrral való személyes kapcsolata, az Ő ismerete által, hogy mit kell tennie. Tehát Ábrahám kiállta a próbát. Az éhínség idején elbukott, de most győzedelmeskedett, pedig nem jelent meg külön neki az Úr, és nem mondta, hogy induljon Lótért harcba, mégis megtette. Az ilyen döntésekhez szükséges a naponkénti kapcsolat, hogy jól ismerjük az igét, és általa magát az Urat. Vannak olyan események, amelyeknél nincs idő külön várni, dönteni és cselekedni kell, de ilyenkor is, ha kapcsolatban vagyunk, tudunk jól dönteni.

Miután kiállta a próbát, az Úr ismét szólt hozzá. Tehát Isten megerősíti időnként, hogy jó úton halad, és ez fontos. Jó visszaigazolást kapni Istentől, hogy jó az irány, és további terve van velünk. Ez bátorítást jelent a továbbiakban, és erőt ad. Én vagyok a pajzsod, mondta az Úr. Ez azt jelenti, hogy csak menj tovább előre az én utamon, és ne félj, mert megoltalmazlak. Pajzsod, védelmed vagyok. Tulajdonképpen az előbbi csatában is már pont ezt tapasztalta, az Úr védelmezte meg és adott győzelmet. És amíg Őbenne lesz elrejtőzve, nem kell félnie semmilyen ellenségtől, próbától és kísértétől sem. Mennyire belelát az Úr a szívünkbe, tudja, mi az, ami bánt, ami fáj. Ábrahám szívében ott volt: mire megyek én mindezzel hosszútávon, mire jó az oltalom, ha nincs még mindig gyermekem. A nagy népből így nem lesz semmi, és mindenemet, amim van, más, a szolgám örökli. 

Keserűségeink és csüggedéseink sincsenek rejtve az Úr elől. Ne félj, vigasztalja és bátorítja Isten, ne félj, amíg engem látsz, szinte ez van benne ebben. Ne félj, amíg van kapcsolatod az Úrral, amíg veled van. Csak bízz Benne, ne a múló időre figyelj, hanem Isten szavára építs. Még magadra se tekints, ne fogyó erődre vagy egészségedre, az elmúló fiatalságra nézz, hanem kizárólag Isten szavára. Az átvett ígéretre figyelj, mert ezt nem vonta vissza az Úr, és nem kezdi ki az idő sem.

Ekkor az Úr határozottan kijelenti, hogy gyermeke fog születni, tőle származik majd az örököse. Az ígéret megerősítve, erre lehet építeni. Lehet, akkor is, ha az idő zavaró tényező. Sátán igyekszik is kihasználni az idő múlását, ezzel próbálja gyengíteni a hitünket. Látjátok, mennyi év eltelt, és nem történt semmi, nem változott semmi, legföljebb te sodródtál emberileg még messzebb. Ezzel támadta az első keresztyéneket is, hol van Jézus visszajövetelének ígérete, hány évtized elmúlt már, sokan meghaltak a hívők közül is, és még nem jött el. Talán nem is fog. Ne engedjünk sátánnak, utasítsuk el, amit mond, és vessük bizalmunkat az Úr szavába. Ezen kívül még a csillagokat is megkapta Ábrahám bizonyságként: tekints a csillagokra, és mindig gondolj arra, hogy ennyi utódod lesz. Lehet, hogy nekünk ez nem volna elég, talán még inkább kételyeink lennének, ez nem lehetséges. Ábrahám is megkérdezi, miből tudhatom meg? Olyan nehezen hiszünk az Úrnak, mindig valami kézzelfoghatóra vágyunk. Isten szövetséget köt vele. A szövetség feltételeit magára vállalta, csak Ő ment keresztül a kettévágott állatok között. Ez már előremutat a keresztre, Isten magára vállalja bűneink büntetését. Helyettünk az Úr Jézus halt meg. Hűtlenségünk az Ő életébe került. A kemence és a fáklya jelezi Isten népének nehéz, szenvedésekkel teli útját a földön. Volt fáklya is, amikor az Úr tanítványait szurokba mártva karóba húzta és meggyújtatta Néró, és kemence is a koncentrációs táborokban, meg máglya is a hívők üldözése idején. Volt minden, de mivel Isten magára vállalta a feltételeket, mindezek sem pusztíthatták el sem az ószövetségi, sem az újszövetségi népet. Isten mindezekben velük volt, és a jövőben is az övéivel lesz. Tüzes kemencék és oroszlánvermek mindig lehetnek, de az Úr is mindig ott lesz. Egyedül nem bírnánk ki, de Vele igen, Ő tartja meg népét ma is.

Az Úr még mindig a hegyen van, körülötte tanítványai, akik lesik szavait, és hol értik, hol nem értik, amit mond (Mt 7,1-6). De amikor nem értik, bátran kérdeznek. Jézus tanítása párbeszédjellegű, félbe lehet Őt szakítani, vagy maga is épp a környezetből, a megjelenő emberek látványából meríti tanításának anyagát, kapja meg az aktualitását.

Könnyen megkísérti Isten gyermekeit is a másokkal való foglalkozás - vele mi lesz? Hogyan alakul a szomszédom, ismerősöm sorsa? Urunk rámutat arra, hogy ne másokkal foglalkozzunk, ne más életét, bűneit egzegetáljuk, hanem saját életünk rendezésére, magunk krisztusi életvezetésére figyeljünk. Mindenkinek a maga történetével kell az Úr elé állni. Minket nem a másikról fognak megkérdezni, hanem arról kell számot adni, hogy engedelmesek voltunk-e? Megtettük-e, amit az Úr ránk bízott, vagy nem? Másrészt nem az ítélet a mi feladatunk, hanem a kegyelem jó hírének a továbbadása. Ma még a kegyelem korszakában vagyunk, így a kereszt felé segíthetjük a bűnösöket, ott nyerhetnek bocsánatot és kezdhetnek Jézussal új életet.

Urunk saját életünkkel a belső szobába küld, a csöndbe, ahol Isten jelenlétében lehetünk. Mert ha nem tartunk csöndességet, nem látjuk jól az életünket. Akkor úgy gondoljuk, nálunk minden rendben van, mert a másik problémája szembetűnőbb, és könnyebb is azzal foglalkozni. Ha nem tekintünk az ige fényébe, más szálkájából csinálunk gerendát, a magunk gerendáját meg észre sem vesszük. Igen, a bolhát is úgy fel tudjuk nagyítani, hogy eltakarja a saját elefántunkat. Amikor mindig csak másokkal foglalkozunk, már nem látjuk sem az Urat, sem a saját életünket.

Az Úr Jézus rámutat: előbb a magunk gerendájával foglalkozzunk, csak ezután leszünk alkalmasak másoknak segíteni. Hányszor úgy tanácsoljuk a másik embert, hogy közben mi is ugyanott tartunk, mi sem vagyunk rendben.

Előbb a magam lelkét kell rendberakni, és ezt az Úr tudja megtenni. Elé kell állni, és ehhez meg is kell állni. Hányszor telezsúfoljuk magunkat elfoglaltsággal, különféle képzésekre járunk, rengeteg szolgálatot vállalunk, és így nem marad elég időnk önmagunk rendbetételére. Az Úr határozottan szívünkre helyezi: előbb vedd ki a saját szemedből a gerendát. Tehát mielőtt másokat lelkigondoznánk, nézzünk bele az ige tükrébe, és ott meglátjuk, mi a helyzet önmagunkkal. Meglátjuk, mert az Úr megmutatja, hogy szálka vagy gerenda van-e a szememben.

Az Úr Isten az én reménységem

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom

Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyé -

szem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít en-

gem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet:

Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűnein-

kért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől

szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Isten áldásával.