M
|
ivel Jákób nem
kér bocsánatot, és az Úrban sem bízik, elindul ősei földjére (1Móz 28,1-22).
Izsák áldásával megy, de ez az út nemcsak házastárs keresése végett jön létre,
hanem szinte észrevétlenül beiratkozik Isten iskolájába. Megkapja ugyan az apja
áldását, de még nem áldáshordozó. Mert
az Úr áldása maga Isten. És Jákóbnak még
nincs a szívében Isten, még nem tette bele az Ő kezébe az életét. Még emberi
tanácsokra figyel, bár mindezek mögött is ott van az Úr, és terelgeti őt a döntő
találkozás felé. Mert csak az Istennel való élő találkozás, a belső tusakodás
által válik áldáshordozóvá.
Jákób elindult, de megy utána az Úr is. Megjelenik neki, és megerősíti
ígéretét. Veled vagyok, ennél nem kell nagyszerűbb útravaló. Veled vagyok, ez
nem azt jelenti, hogy bármit megcsinálhatsz, hanem azt, hogy mindig számíthatsz rám.
Nem hagylak cserben téged. Jó erre gondolni, bármikor és bárhol kiálthatunk az
Úrhoz. Mindig számíthatunk Rá. A probléma inkább az, hogy nem igazán szoktuk
igénybe venni a segítségét, nem azzal a hittel élünk, hogy itt van az Úr.
Isten megígéri, hogy visszahozza őt. Ebbe lehet kapaszkodni, az Úr
visszahoz, nem hagy el. Inkább mi
szoktuk elhagyni Őt. Úgy gondoljuk, nincs szükségünk jelenlétére, pedig Nála
nélkül semmit sem cselekedhetünk.
Az álom Istentől való jelzés, és nem Jákób elnyomott vágyai vetülnek ki
benne. Jákóbot félelme vezérli, menekülésben van, és Isten jelez: ne félj,
veled vagyok. Vagyis nem kell az életed félteni, megőrizlek, mert tervem
veled. De ezt nem önerőből kell megvalósítanod.
Jákóbnak tulajdonképpen ezt kell megtanulnia. Isten őt választotta ki az áldáshordozói szerepre, de ezt nem erőszakkal, fondorlattal kell elérni, hanem Isten
munkája által. Fontos, hogy ne mi akarjuk kikényszeríteni az ígéret beteljesedését,
hanem tanuljuk megvárni, amíg eljön az idejük.
Amikor Jákób felébred, érzékeli Isten jelenlétének atmoszféráját. Félelem
fogja el. Miért? Mert szembesül azzal, hogy apját becsapta ugyan, de Istent nem
lehet megtéveszteni. Istennek nem lehet hazudni, és nem lehet átverni sem.
Azonban Jákób nem döbben rá arra, hogy ha jelen van Isten, és tudja, ki vagyok, nem kell
már menekülni, hanem lehet rendezni az életemet. Isten a rendezés lehetőségét kínálta fel
neki. Csak meg kellett volna vallani: Uram, becsaptam Ézsaut, és az apámat is.
Magam, galád módon szereztem meg az elsőszülöttségi jogot, és az áldást is,
bocsáss meg. Ha ezt kimondja, más
szívvel mehetett volna tovább. Amikor Isten szól, és kijelenti, itt vagyok,
azért teszi, hogy rendezzük Vele való kapcsolatunkat, valljuk meg bűnünket, és
kezdjünk új életet. Ha az Úrtól kapott új szívvel új emberként ment volna tovább, az
Lábán házában is bizonyságtétellé vált volna.
Van érdeklődés Jézus személye és küldetése iránt, ám kevés az igazi
megtérés és odaszánás (Mt 11,20-30). Sokfelé hat az Úr Jézus ereje, sok élet megszabadul a bűnből,
meggyógyul betegségből, de ez nincs olyan hatással, mint ahogy azt az Úr
várná. Nem tértek meg. Pedig ez a
követelmény. Jézus elvárja a megtérést, mert enélkül lehet Őt hallgatni,
gyönyörködhetünk a beszédében, meg is gyógyulhatunk, de nem lépünk be az
üdvösségre. Mert az örök élet kapuja az Úr Jézus Krisztus. Nem vallásos
érzület kinevelését, hanem megtérést, vagyis Neki átadott életeket akar.
Olyanokat, akik készek mindent elhagyni Érte, és vállalják az Ő életformáját.
Vagyis úgy akarnak élni, ahogyan Ő él.
A feddés nem negatívumot jelent, hanem az Úr Jézus fájdalmát fejezi ki
népe iránt. Fáj neki látni, mennyire nem veszik komolyan a helyzetüket, és nem
látják meg a felkínált esélyt. Ők úgy gondolják, elég, hogy zsidónak születtek, és nem hallják a megtérésre hívó szót. Zsidó vagyok, nem kell megtérnem.
Reformátusnak születtem és az elég, gondolják sokan. Azonban nem így van. A
vallásba való születés nem törli el a bűneinket, az Úr Jézus Krisztus keresztáldozatára volt szükség. A Belé vetett élő hit által nyerünk bűnbocsánatot. Nem
elég a vallás, Szabadítóra van szükségünk. A megtéréshez a bűnbánat vezet
el. Kifejezi: látom, ki vagyok, és többé
nem akarok a bűn útján járni, szakítok bűneimmel, és Jézussal egy új életet
kezdek.
Ezt követően az Úr magasztalja az Atyát. Hálát ad akkor is, ha kevesebben
veszik komolyan az üzenetet, mint ahogy várta. A csalódást is Isten
jelenlétében éli meg. De az eredeti kifejezés magvallást jelent, Jézus
megvallja az emberek előtt az Atyát. Megvallja, hogy Isten Atya, Aki szereti a
bűnös embert, és meg akarja menteni. De megvallja azt is, hogy Ő a menny
és föld Ura. Kezében tartja a világot és annak
életét.
Jézus igent mond az Atyának, és ezt megteszi majd a Gecsemáné kertben is.
Igen, Atyám - de vajon én ki tudom-e mondani? Igen, Atyám, akkor is, ha nem az én
elképzelésem szerint alakul az életem. Mert így láttad jónak - Jézus elfogadja Isten akaratát; ha Ő így látja jónak, ha Isten szerint így a jó, akkor Ő arra
igent mond. Mi már előre megkérdezhetjük: Uram, jónak látod-e terveimet? Jónak
látod-e úgy az életem, ahogyan folyik? Jónak látod-e kapcsolataimat? Merjünk
kérdezni, mert nem mindent lát jónak az Úr, amire lehetőségünk nyílik.
Úgy tűnik, hogy az ördög is támadja az Urat. Mintha azt mondaná: a pusztában
elutasítottad az ajánlatom, és nem borultál le előttem, pedig az egész világot
kínáltam neked. Te az Atyát választottad, hát ennyire telik Neki? És Jézus így válaszol: menj tőlem, sátán,
mindent nekem adott az én Atyám. Minden fölött Úr vagyok, még fölötted is, ha
most ez nem is úgy látszik, mint ahogy azt sokan gondolják. Jézus nem földi hadseregre támaszkodó
hatalommal, földi javak által végzi szolgálatát, hanem Isten ereje, az ige hirdetése által. Utasítsd el a sátán
ajánlatát, ne dőlj be neki. Aki meghallja
az igét és követi Őt, annak örök élete van Őáltala.
Ezt követően Jézus az emberek felé fordul, és hívja őket, hívja a megfáradtakat
és megterhelteket. Magához hívja, mert Ő tud megnyugvást adni, és Ő veszi le a
terheket is. Ez a világ egyre több terhet rak ránk, és ha ezeket nem tesszük
le, vagy nem kérünk segítséget, összeroppantanak. Halljuk meg az Úr hívását, jöjj és add át a terheket, mert Ő a kereszten magára vette, és beleroppant,
meghalt, hogy mi szabadok lehessünk.
A földi iga helyett a saját igáját kínálja, ami azt jelenti, hogy nem egyedül vagyok,
hanem Vele. Az iga jelzi: van gazdám, van,
akihez tartozom. Ha felveszed Jézus igáját, Hozzá tartozol. Az iga azt is
jelzi, hogy nem oda megyek, ahová én akarok, hanem ahová a Gazdám irányít. Nagyon
fontos, hogy ne Őt akarjam a magam jármába, megoldási eszközeimbe befogni, hanem én
vegyem fel az Általa kínált igát. Ha megteszem, áldást tapasztalok. Átélem, hogy a legnehezebb terhek is könnyebbé
válnak, mert az Úr hordja helyettem, néha velem együtt.
Jézushoz jöjjetek
Jézushoz jöjjetek
megfáradtak,
Igája néktek is
nyugalmat ad.
Terhe könnyű,
irgalma nagy.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése