2018. január 21., vasárnap

Térdre hullva hódolunk



A
z idő telik, Ábrahám megöregedett, Izsák felnőtt (1Móz 24,1-27). Így megy ez ma is. A szülők megöregszenek, a gyermekek felnőnek, azonban a lényeg, hogy az idős ember mind a maga életét, mind a fiatalt rábízza az Úrra. Ábrahámra ez a jellemző. Meghallotta Isten elhívó szavát, majd engedelmeskedett neki, és ezt követte Isten áldása. Hajlamosak vagyunk csak az áldást meglátni. Milyen jó volt Ábrahámnak, Isten mindennel megáldotta, talán kivételezett vele. De nem azért áldotta meg, mert ő Ábrahám, hanem azért, mert engedelmeskedett. Engedelmességének gyümölcse volt az áldás. Ha nem hagyja el régi otthonát, mindezt nem tapasztalja meg. Mindenben engedelmeskedett; amikor Isten azt kérte, áldozza fel Izsákot, az elől sem tért ki. Nemcsak a neki tetsző dolgokban, hanem a számára érthetetlenekben is Istenre hallgatott.
Azonban nem az anyagiak irányították Ábrahámot, nem a minél nagyobb gazdagság volt a szempont, hanem az Úrhoz való hűség. Ezért tesz meg mindent, hogy Izsáknak ne a kánaániak közül legyen felesége. Nem mindegy, Isten gyermeke honnan választ magának társat. Istent szerető személyt kér és vár.
Ábrahám a szolgáját küldi el, aki, amikor Náhorba ér, az Úrhoz fohászkodik, Tőle kér eredményt. Fontos, hogy mindig és mindenben forduljunk az Úrhoz. Merjünk Tőle segítséget kérni. Hiszen minden az Úr kezében van. Házastársra várva is kérjük a vezetést, de más dolgainkban is figyeljünk, mit is akar az Úr.
A szolga nem a maga nevében jár el. Nem maga számára keresi a társat, mégis hűséges, mégis Istenre figyel. Mondhatná, elviszem, aki eljön velem, de nem így gondolkodik. Azt szeretné hazavinni, akit Isten mutat neki, akit Ő szán Izsák számára. A szolga megfogalmazza azokat az elvárásokat, amiket szeretne viszontlátni, amik jelek lesznek, ami által felismeri, hogy ő az. A szolgálatkészség áll az első helyen: aki kész egy idegennek vizet adni, sőt, a tevéket is hajlandó magától megitatni, az lesz a megfelelő lány. Nem hangzik el a szépségre, termetre utalás, a szolga számára a belső érték a legfontosabb. Mire figyelünk? Nekünk is a belső érték, a szív tartalma élvez előnyt a test kinézetével szemben?
A szolga nemcsak akkor imádkozik, maikor segítségre van szüksége, hanem azután is, amikor Isten cselekszik, ő pedig felismeri azt, akit az Úr rendelt Izsák számára. Mi is adjunk hálát Urunknak, amikor felismerjük vezetését, meglátjuk akaratát.
Jézust tanítás közben láttuk az előző szakaszban, még beszél, amikor térdre hullva hódol Előtte egy zsinagógai elöljáró (Mt 9,18-26). És Jézust meg ehet zavarni, nem mondja: épp a legfontosabb résznél vagyok, várj egy kicsit. Azonnal arra figyel, aki Őt keresi, aki segítségül hívja. Mert számára a tannál, az elméletnél az ember megsegítése mindig fontosabb.
Ez az ember hittel jön, hiszi, hogy Jézus nagyobb a halálnál is. Mert halott lánya érdekében jön. Más már ilyenkor nem keresné Jézust, de jön, mert tudja, hogy ha Jézus ráteszi a kezét, élni fog a leány. Csodálatos látás. Milyennek látom én Jézust?
Az Urat nemcsak félbe lehet szakítani, hanem maga is abbahagyja, amit éppen most csinált, és elindul ezzel az emberrel. Félbe tudom-e hagyni dolgaimat a kapcsolatokért, egy kis beszélgetésért? Hányszor fontosabb a munka, egy film vagy egy meccs, mint a másik ember. Jézusnak az ember a fontos. 
Alighogy elindulnak, egy tizenkét év óta testileg-lelkileg szenvedő asszony érinti meg Jézust hátulról. Ő is hittel jön. Honnan a hite? Valaki bizonyságot tett arról, amit Jézus az életében elvégzett. Ennek hatására hit fakadt a szívében. Tizenkét év sok kudarca után sem adta fel, és hitte, hogy most meg fog gyógyulni. Miért? Mert meglátta Jézusban Istent.
Az Úr bátorítja: bízzál, leányom! Bízzál bennem. Eddig másokba vetetted bizodalmadat, most bízz énbennem, és nem fogsz csalódni. Hited megtartott, hited által üdvösségre gyógyultál meg. És ez több, mint testi gyógyulás. Mert újra beteg lesz, és meg is hal. De aki üdvösségre gyógyult, az halála után is él. Abban az órában átélte a szabadítást. Az ige jelzi, hogy az Úr cselekedett. Gyógyulása kegyelem.
Az elöljáró házánál meglátjuk a tehetetlen embert. Csak ennyi telik tőle, amikor szembetalálkozik a halállal. Zajongani, sírni és Jézuson nevetni tud. Nem látja meg, hogy háború van, az Élet ütközik meg a halállal, és az Élet győz. Igen, az Élet győz, mert a Jézusban megjelent életet legyőzni nem lehet. Ő, ha bekerül a mi halódó lényünkbe, életre kelti azt.
Itt is elég volt megérinteni a kislány kezét, és felkelt, az életre. Azt itt található kifejezés elmondja, hogy itt valóban feltámasztás történt, Isten cselekedett. Visszahozta a halálból azt, akit a songoz oda taszított. Mert Isten életpárti, és azért lett emberré, hogy amit a gonosz tönkretett, azt Ő helyreállítsa.


A mélyből kiáltok, Jézus

A mélyből kiáltok, Jézus,
A bűnöm verme, de mély!
Rám omlott az átok, Jézus,
Oly szörnyű, sötét az éj!
Ha nem jössz segélyre, Jézus,
Kialszik minden remény
És itt a vak éjbe’ Jézus,
A mélybe’ veszek el én!

Te mindent vállaltál, Jézus,
Kínt, szégyent ott fenn a fán,
És értem meghaltál, Jézus,
A véres, bús Golgotán.
Nagy üdvöt szereztél, Jézus,
S én hittel elfogadom,
A szívem cserébe, Jézus,
Tenéked odaadom.

Ó, Téged szeretni, Jézus,
A szívem boldog joga,
És Téged követni, Jézus,
Az élet célja maga.
Tevéled haladni, Jézus,
A mennyek felé menés,
És Nálad maradni, Jézus,
Az béke megpihenés.

A Lelked vígasztal, Jézus,
És Ő ad mindig erőt.
A lelkem magasztal, Jézus,
S megvall a világ előtt.
Örömmel megyek be, Jézus,
Tehozzád a mennybe fel,
S ott fenn az egekbe’ Jézus,
Te rólam vallást teszel.

Isten áldásával.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése