Jézusi korrekció

Ú

jrastartolta Isten a földön az életet, mégpedig áldással tette (1Móz 9,1-29). Mindezt azért, mert csak akkor halad jó irányba az élet, akkor fog a második esély javára válni az emberiségnek, ha Istennel indul, és Vele éli mindennapjait. Az áldás magát Istent jelenti. Veletek vagyok, nem hagylak magatokra. És ezt megerősíti Jézus születésének a bejelentése. Immánuelnek nevezik majd, ami azt jelenti: Velünk az Isten! Csodálatos üzenet ez ma is, velünk az Isten. Jézusban itt van közel hozzánk, rajtunk áll, hogy megszólítjuk-e, megfogjuk-e a kezét, és belekapaszkodunk-e. Isten itt van, nem kell magunkban bolyongani, van, Aki segít, Aki tanácsot ad, irányt mutat. Ő az, Aki a bűnösnek megbocsát, és ezáltal helyreállítja. Noé új kezdése is a bűnbocsánat hirdetése. Hiszen ők is a régi generáció, a bukott emberiség leszármazottai, de Isten az Őt kereső, bűneit megvalló, oltárt építő Noénak megbocsátott, új lehetőséget kínált neki.

Ma is Vele kezdhetem a napot, mert minden nap egy új kezdet is egyben, új lehetőség. Mert nem magától értetődő, hogy felébredtünk, együtt lehetünk szeretteinkkel, dolgainkhoz foghatunk. Megtervezhetjük este a következő napot, de nem tudjuk garantálni az ébredést. Isten megajándékoz ezzel a nappal - mire használom? Mire fordítom az időmet? Mennyi helyet kap benne az Úr? Azért kapom, hogy Őt dicsőítsem, életem bizonyságtétel legyen Róla, és vonzzon másokat Hozzá.

Isten mindent az embernek ad, most már nemcsak növényeket, hanem állatokat is fogyaszthat, felelős gazdává teszi. Úgy éljen a természetben, hogy az élete függ attól, ahogyan bánik környezetével. Jó lenne felelősen hozzáállni a föld kincseihez, az állat- és növényvilághoz. Ne pusztítsuk ki életterünket, és ne cseréljük fel a természetest a mesterségessel. Az embernek Isten nem műanyagot, nem kódokat, hanem a természetben megtalálható, magától is szaporodó növényeket és állatokat adott. Az ember életét védi Isten, számonkéri állattól és embertől egyaránt. Ez ősi okmány, ma sem változott. Isten védi az életet. Megindokolja, miért védi az embert: mert a maga képmására alkotta. Őt képviseljük ebben a világban. Hogyan képviselem Őt? Bár eljutna a szívünkbe Isten életvédő szeretete, és úgy viszonyulnánk egymáshoz, hogy védjük a másikat, és segítjük, az igazi Élet, Krisztus megismeréséhez.

Szövetséget is kötött Noéval az Úr, és ennek látható jele van, mégpedig a szivárvány. Isten nem ad pusztító özönvizet a földre. Azonban ez nem jelenti azt, hogy nem fogja megítélni az emberiséget. Azt üzeni, hogy nem lesz özönvíz által katasztrófa a földön. Benne van az is ebben, hogy nem is lesz rá szükség, persze, sajnos nem azért, mert az emberiség megtér Istenhez és az Ő akarata szerint él. Bár így lenne, ezért hirdetjük az evangéliumot, és kérjük az Urat, hogy nyissa meg a füleket, hogy meghalljuk azt, és a szíveket, hogy befogadjuk és értsük. Azért nem lesz szükség az özönvízre, mert az ember eljutott oda, hogy képes elpusztítani önmagát és lakóhelyét. Azonban  ezekben is megnyilvánul Isten figyelmeztetése. Állj meg, ne akarj Isten lenni, térj énhozzám, mert megváltottalak. Ma még Hozzá térhetünk, beléphetünk Isten országába, és ha ez megtörténik, más megvilágításba kerül az élet. Ahol Isten országa jelen van Jézus Krisztus által, ott már nem pusztulásról, hanem gyógyulásról, épülésről, újrakezdésről hallunk. Amit a bűn tönkretesz, azt a kegyelem helyreállítja.

Noé megtapasztalja az ital hatását, az ige pedig rámutat arra, hogy milyen nyomorult, esendő az ember, a szőlőtő termése is tudat- és állapotváltozást hoz létre nála. Legyünk óvatosak, mert oly könnyen kivetkőzhetünk emberségünkből. Ha valaki Noéhoz hasonló helyzetbe kerül, ne megvessük, lenézzük, hanem védjük és segítsük, hogy kijöhessen ebből a helyzetből. Az Úrnál van a szabadítás. A szenvedélybeteg ember is ember, az ember méltóságát tisztelni és védeni kell. Ne kinevessük, hanem segítsük a talpraállásban a másikat. Mert Noé története üzeni: van újrakezdés Istennel. Ha Isten ad második esélyt, adjuk meg mi is.

Urunk tovább- és egyre mélyebbre vezet a hit útján, országa megismerésében (Mt 5,33-42). Az emberi hagyományoktól a tiszta, Istenre figyelő, Neki engedő életforma felé terelget. Nem formalitásokat vár tőlünk, fogadásokat, hanem Neki adott életet, bárányként való követést. Ez a hit lényege, Jézus a Pásztor, én pedig az Ő báránya vagyok. Övé az életem, követem mindenben és mindig, oda megyek, ahová Ő megy. 

Az eskü szépen hangzik, de Isten felé nem kell esküvel fogadni semmit, mert nincs, amit aztán, ha megszegtük eskünket, Neki adnánk. Mit is adhatnánk az Úrnak, hiszen minden az Övé? Urunk azt kéri, hogy egyáltalán ne esküdjetek, ne fogadjátok meg, hogy ha Isten megsegít, ezt vagy azt adom Neki. Nem erre vágyik, Ő nem ajándékot, adományt vár, hanem élő kapcsolatot. Ő minket akar, a szívünket. Azt szeretné, ha mindig figyelnénk Rá, mint gyermek a szülőre. Ez egy bensőséges kapcsolat felé igazgat, amiben úgy megbízok Uramban, hogy elég azt mondani, igen, Uram, vagy: Uram, nem. Ha az Úr kér tőlem valamit, akkor azt mondom, igen, Atyám, megteszem, és akkor megyek és csinálom, nem gondolom meg magam, ha esetleg fáradságosnak tűnik vagy pénzbe kerül. De ha valamire azt mondja, ne tedd meg, akkor bátran mondom, hogy nem teszem meg, mert Te kéred, és ehhez a döntéshez ragaszkodom, akkor is, ha a körülöttem lévő világ értékváltozáson megy keresztül. Jó azt is látnunk, hogy Jeruzsálem a nagy Király, vagyis Isten városa. Ez a státusza. Amikor ma vita folyik róla, jó meghallani az Úr Jézus válaszát. Sőt, mindenben meg kellene hallani azt, amit Ő mond.

Nagyon lényeges, hogy az Úr ezeket a szakaszokat úgy vezeti be: „én pedig azt mondom nektek!” Tehát most már ezekben a kérdésekben egy felülírás ment végbe, Jézus javít, és a hagyományt átírja Isten akaratára. Korrekciót végez, és most már az az érvényes, amit Ő mondott. Tehát ez nem egy átgondolásra felkínált lehetőség, ami felől én döntök, hanem Isten parancsa. Most már ez az érvényes. Akár a válólevélre, a házasságtörésre vagy  a többi már tárgyalt kérdésre, vagy a most felvetett bosszúra gondolunk. Itt nem a régi mellé adott újabb lehetőségről van szó, nem az egy alternatívából lett kettő, hanem ez van érvényben. A régieknek megmondottak érvényüket vesztik Jézus szava által, mert benne Isten szól. A bosszúállás érvényét veszti, a világ módszereinek, fegyvereinek használata érvényét vesztette. Jézus rámutat: nem a visszaadom, a megbosszulom a járható út, hanem a megbocsátás, az elengedés, a szelíd lelkület. Tartsd oda arcod másik felét is! Ez határozott felszólítás, ebben nem látok mérlegelést, ezt kéri, mint ahogy Ő is odatartotta a másik orcáját, elszenvedte a kereszthalált is értünk. Ez a fajta hozzáállás bizonyságtétel értékű, erre odafigyelnek, csakúgy, mint a második mérföld megtételére, mert ez nem telik tőlünk. Meg fogják kérdezni, hogy hogy, és akkor elmondhatjuk, ez az Úr Jézus munkája, új szívet és új természetet adott nekem, magamtól nem lennék rá képes. Tehát így élni és ezek szerint cselekedni csak tanítvány képes. Erre hiába szólítjuk fel azt, akiben még nem történt semmi. Ez nem vallásos cselekedet, hanem az új élet, a Lélek gyümölcse.

Tehát se bibliaolvasás, se életünk vezetése közben ne feledjük, hogy a javított törvényverzió az érvényes. Ne csússzunk vissza a régibe. Mert, bizony, megkísért a visszacsúszás.

ÍGY SZÓL MA TEHOZZÁD JÉZUS

1.  

Így szól ma tehozzád Jézus: „Életem adtam érted”.

Így szól ma tehozzád Jézus: „Életem adtam érted”.

Még ma válaszolj, kezébe tedd le élted!

Még ma válaszolj, kezébe tedd le élted!

2.  

Mennyei korona vár rád, te légy hű mindhalálig!

Mennyei korona vár rád, te légy hű mindhalálig!

Kín, baj, szenvedés Jézussal üdvre válik.

Kín, baj, szenvedés Jézussal üdvre válik.

Isten áldásával.