Kövess engem!

I

sten nem feledkezett meg Ábrahámról, és kivezette Lótot a pusztulásból (1Móz 20,1-18). Ábrahám hitének, hűséges imádságának köszönheti Lót a menekülését. Isten Ábrahámért könyörült rajta. Így könyörül Jézusért rajtunk is. És ahogyan Lótnak követein keresztül személyesen utánament, úgy jött utánunk Jézus Krisztusban. Azért lett emberré Isten, hogy személyesen felkereshessen. Ő maga jön utánunk, kézen fog és életre vezet. Olyan megrendítő, hogy az Úr kész volt emberré lenni és eljönni a világba, és keres, amíg meg nem talál. Ennyire szeret, és valóban mindent megtesz megmentésünkért. Vegyük komolyan az Úr fáradozását, és amikor indulásra szólít fel, ne töprengjünk, hanem menjünk. Higgyük, hogy az Úr érdekünkben cselekszik, nem sajnál tőlünk semmit, de tudja, hogy a világban való maradás veszélyes.

Azt is láthatjuk, hogy az emberi ötleteknek mindig súlyos következményei vannak. Olyanok, amik gyakran nem is akkor jelentkeznek, mint itt Lót lányainak tette után. A két gyermek két nép ősatyja lesz, de ezek a népek is mindig akadályozzák, szorongatják majd Izráel népét. Megkeserítik Izsák fiainak az életét. A bűn ilyen, nem azonnal mutatja ki a foga fehérjét, hanem majd később. Ezért ne legyünk türelmetlenek, és ne saját elképzeléseinkhez igazodjunk, hanem merjünk az Úrra várni. Aki Őreá tekint, az tudja, hogy nincs reménytelen helyzet. Isten akkor is tud kiutat és megoldást mutatni, amikor emberileg ebből semmi nem látszik, amikor úgy gondoljuk, muszáj nekünk csinálni valamit. De amikor engedünk a muszáj késztetésének, könnyen teszünk rossz lépést.

Ábrahám hosszú ideig vándorolt, és az ígéret még nem teljesedett be. És úgy tűnik, közben a félelem is rátelepszik a szívére. Mi lesz, ha őt megölik, és Sárát elveszik tőle? Hányszor gondoljuk, hogy be kell Istennek segítenünk. Kegyes hazugságokhoz fordulunk, de ezekre nincs Istennek szüksége. A hazugság mindig hazugság. Ő azt kéri, hogy vállaljuk Őt és magunkat is mindig őszintén, és ha megígért valamit, azt nem fogja semmi megakadályozni. A próbák is közelebb visznek a beteljesüléshez.

Ábrahám csak magára gondol, saját életét félti, nem Sáráért aggódik, nem a megóvására törekszik. Ábrahám mintha egy pillanatra levette volna tekintetét Istenről, úgy tűnik, ez az út sem az Úrtól van. Nem arra kapott elhívást, hogy egy városállamban telepedjen le. Úgy tűnik, belefáradt a vándorlásba, nyugodt, kényelmes öregkorra vágyott. És ezért Sárát is kész volt feláldozni. Ez szomorú, ez visszaesés a régi életformába. 

Figyeljünk az Úrra, éljünk az igével, hogy friss maradjon a hitünk. Sátán mindig igyekszik hatástalanná tenni, és erre nagyszerű lehetőség kínálkozik a magunk féltése, a kényelmes, nyugodt életre való törekvés által. A másik nem számít, csak ez, nekem jól alakuljon az életem. Ezzel másokat is veszélybe sodort Ábrahám, azonban az Úr utánament, megmentette Sárát, mert Neki így egy pár. Isten nem másik feleségben gondolkodott, Nála nincsenek ilyen opciók, abban gondolkodik, akit nekünk ajándékoz. Isten mindig azokkal viszi végig tervét, akiket arra elhívott. Sem Ábrahámot, sem Sárát nem cseréli le másra. Majd kiküszöböli az emberi akadályt, megszünteti a meddőséget, és így fog Izsák majd megszületni. Nem személycserével, hanem a probléma megszüntetésével cselekszik. Bár meglátnánk ezt mi is. Isten a közénk állt, a minket akadályozó problémát távolítja el. Ezzel együtt a rosszat is jóra fordítja, a saját magunk által előidézett bajból is jót hoz ki. Ábrahámnak is áldására fordította ezt a nehéz helyzetet, és megőrizte Sárát is.

A hegyről lefelé jövet Isten országának ereje viszi Jézust előre (Mt 8,14-22). Viszi a mindennapi életbe, az ajtókon túlra, oda, ahol betegség, szenvedés található. Jézus nem áll meg az ajtónk előtt, nem, mert Isten országa nem vallás, hanem Isten életet talpra állító, gyógyító jelenléte. Isten nem akar kívül maradni, és nem is marad, mert rajtunk sem segít csupán a vallás, hanem élő hitre, Megváltóra van szükségünk. Jézus az övéit barátainak nevezte, és ez azt is jelenti, hogy megismerkedik közelebbről a barát életével.

Amikor bemegy a házba, látja Péter lázas anyósát, nem lehet semmit elrejteni Előle, és nem is érdemes, Ő meglátja a beteg területeket, és engedjük, hogy meglássa, mert a gyógyulást hozza. Amikor Jézus megjelenik valaki életében, életet, lüktetést hoz. A fekvésből, a tespedt céltalanságból kiemel. Így érinti meg a lázas anyóst, és a láznak menni kell. Ha Jézus jön, a mozgásképtelenné tévő, magunkba süllyesztő erőnek menni kell. Jézus dünamisza erővel tölt fel. És az asszony felkel és szolgál. Visszajön az életkedve, és ezért hálás. Azzal szolgál, ami az ő ajándéka, főz és felszolgál, gondoskodik Jézusról és a tanítványaitól. Nem vár Jézus rendkívüli dolgokat, csak azt, hogy amink van, azzal szolgáljunk.

Egyre többen jönnek Hozzá, szinte vonzza az embereket, akik megtapasztalják, hogy Jézusban olyan személy érkezett közéjük, aki még nem járt a földön. Ahol Jézus jelen van, ott tűnnek a bajok. Jó látni, hogy itt minden természetes módon megy végbe. Jézus szól, és a betegség távozik. Átélik, hogy Isten teremtő szava munkálkodik. Az ige erővel teljes, ahová bejut, ott elvégzi a maga munkáját, azt, amiért az Úr küldte. Az igét azért küldi az Úr, hogy életünket átalakítsa. Az ige nem kultúrtermék, nem gyönyörködtetésre adatik. Nem az a célja, hogy szép beszéddé alakuljon, gyönyörű irodalmi nyelvvé, hanem erőt képvisel. Ma is teremteni akar, mégpedig új életet. Ez a küldetése. Az ige meggyógyítja szívünket. Uram, add a szónak ezt az erejét, add, hogy az ige így munkálkodjon ma is, hiszen Te ma is és mindörökké ugyanaz vagy. Mindezek célja, hogy meglássák: az ígéretek teljesednek be Jézus által, a Szabadító megérkezett.

Az Úr nem telepszik le, és nem nyit rendelőt, megy tovább, az életet formáló Ige olyan helyekre készül, ahol még nem volt eddig, ahol még sötétség tombol. Irány a másik part. Ehhez be kell szállni a hajóba.

Sokan akarnak tanítványok lenni, de csak ezen a parton. Nem akarnak átmenni a túlsó partra, a pogányok közé. Nem akarják feladni kényelmüket, biztonságukat. Te hogy követed Őt? Csak ezen a parton, a jólét, a kényelem partján vagy kész Vele menni, vagy mész oda is, ahol nincs fedél, nincs biztonság, ahol váratlan dolgok is történhetnek? A magától ajánlkozót lehűti az Úr, nem kalandtúrára, hanem követésre hív. Számolj a veszélyekkel, a lemondással, és csak akkor indulj, ha kész vagy mindezt vállalni. Nem ígér jólétet.

Másvalaki hallja a hívást, érti a parancsot, de szintén nem akar a túlsó partra menni. Olyan furcsa az, amikor mi mondjuk meg az Úrnak, hol akarjon látni, használni. Parancsot ad, és ez azt várja, hogy minden ellenvetés nélkül engedelmeskedünk Neki. Ez az ember kifogásokat hoz, előbb van más dolga. Még meg kell várnia, amíg apja meghal, és majd azután követi Jézust. Majd ha felnőnek a gyermekeim, ha biztos anyagi háttér áll a rendelkezésemre, ha nyugdíjas leszek. Jézus hív: mindent hagyj, és kövess engem. Ez a lényeg, kövess, engem, kövesd Jézust! A többit bízd Rá. A tanítványok sem haltak éhen Jézust követve, mi sem fogunk. Kövesd Őt, és vidd az evangéliumot, életed legyen bizonyságtétel, azon a parton, ahová küld, ott, ahol Ő akar látni.

Jöjj, az Úr vár reád

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!

Életed tavaszát, derűjét neki add!

Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,

Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,

Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.

Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?

El ne késs, jajj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.

Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.

Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!

Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

Isten áldásával.