A Szentlélek győz meg

A

 Tírusz pusztulásáról szóló kijelentés után siratóéneket kell mondania a prófétának erről a városról (Ez 27,1-36). Az Úr nem élvezi a pusztulást, nem leli örömét az ítéletben. A próféta sem örül, nincs benne elégtétel, inkább azt látjuk, hogy elismeri Tírusz gazdagságát, a világ életében való fontos szerepét. Az Úr értékeli a becsületes munkát, a kreativitást. Akkor miért került ítélet alá az a város? Azért, mert a sok gazdagság, a mások által elismert ügyesség és fejlődés gőgössé tette. Nem Istennek adtak hálát képességükért, nem köszönték meg Neki a haladást, a növekedést, hanem magukra voltak büszkék. Sőt, egy idő után másoknál is különbnek tartották magukat.

Nagy kísértés, hogy képességeinket nem Tőle való ajándékként kezeljük, így azután könnyen gőgössé válunk. Ez által másoknál különbnek véljük magunkat. Pedig mindenkinek megvannak a maga képességei, mindenkinek megvan a maga szépsége, csak mindezeket fel kell ismerni. Az is gond szokott lenni, hogy egy kiemelkedő képességet látva elcsüggedünk, úgy gondoljuk, mivel mi nem tudjuk azt, vagy nem birtokoljuk azokat az értékeket, lehetőségeket, kevesebbet érünk. Nem így van, mindenki értékes, de ezt az értéket meg kell látnunk. Nem másokhoz kell igazítani magunkat, hanem felismerni saját adottságainkat, és azokat az Úr kegyelme által kifejleszteni. Aki ezt felvállalja és dicsőíti érte Istent, annak a szívében béke lesz, és áldássá válik. Nem mindenki kapott apostoli elhívást, de mindenkinek megvolt a maga feladata az első gyülekezetekben is.

A legfontosabb azonban, hogy teljes szívvel szeressük Urunkat. A szeretethez és a belőle fakadó szolgálathoz nincs szükség különleges kepésségekre. Aki komolyan veszi az ige kijelentését: „drága vagy a szememben, becses vagy, és szeretlek” (Ézs 43,4), az nem értékeli se le, se túl önmagát. Annyira becses az életünk az Úr számára, hogy a Fia életét adta oda értünk a kereszten. Mindig erre figyeljünk, amikor elkeseredünk és jelentéktelennek, értéktelennek gondoljuk magunkat. Ez a pogány város is értékes az Úr szemében, és azért szól a prófétán keresztül, hogy ezt meghallják és megtérjenek. Ninive is érték volt az Úr számára, azért küldte hozzájuk Jónás prófétát, ő azonban nem látta bennük az értéket. Isten azonban mindent megtett, hogy a ninivei emberek értékes életét megmentse. Így jön felénk is az Úr, értünk is mindent megtesz, mert értéknek tart, és Ő nemcsak azt látja, amik jelen pillanatban vagyunk, hanem azt is, amik kegyelme által lehetünk. A  Kapernaum kapujában ülő Mátéban a tanítványok csak egy megvetni való vámszedőt, egy árulót láttak, Jézus azonban már látta benne az evangélistát. És elhívása, majd életet formáló munkája által elő is hívta a még rejtett örömhírmondót.

Tírusz pusztulása megrendíti a vele kapcsolatban állókat. Nem gondolták, hogy valaha is megszűnhet mindaz a gazdagság, ami ott volt található. Nem gondolták, hogy Tírusz ragyogása meg fog szűnni. Isten üzen az ő számukra is, hogy ne a gazdagságban, a hatalomban, az emberi kapcsolatokban bízzanak, hanem Őbenne. Ne a gazdagságot, a jólétet hajszolják, mert mindezek mulandóak. Minden elmúlik, egyedül csak az Úr szava marad fenn örökké. Mert e világ és ennek minden dicsősége megszűnik, de az Úr beszédei nem múlnak el soha. Isten országa kínálja számunkra az elmúlhatatlan értéket.

Jézus határozottan kijelenti tanítványainak, hogy Őt az Atya küldte, és most Őhozzá megy (Jn 16,4/b-11). Igen, Jézus küldetést hajtott végre, Isten küldte el a világunkba azért, hogy megkeresse és megmentse az elveszettet. Számára mindenki fontos, mindenkit keres. Áldott az Úr, hogy értem is eljött. Mindent otthagyott, csakhogy elvégezze az áldozatot ott a kereszten, mert nemcsak annyit jelent az Ő eljövetele, hogy beszélt a szeretetről, hanem meg is élte irántunk való szeretetét. És ez nem romantika, hanem véres valóság volt a számára. Hiszen a mi életünk az ördög és a bűn fogságában van, csak saját élete által menthetett meg. Jézusnak nagyon sokba kerültünk, mindent odaadott értünk, az életét. És ennél többet senki nem adhat.

A földi élet végére se keserűséggel tekint, mert tisztában van életútjával. Az Atyától jött és Hozzá megy vissza. Tökéletes életet élt, mert elvégezte a rábízottakat, majd visszatért Istenhez, Aki küldte.

A tanítványok elszomorodtak, mert most már egyre valóságosabb számukra, hogy Jézus eltávozik közülük.  Jézus vigasztalja őket, és rámutat, hogy Ő elmegy ugyan, de majd elküldi maga helyett a Szentlélek Istent, és Ő betölti szívüket, elveszi magányosságérzetüket, és segíti őket a szolgálatban.

Az Úr nem hagy magunkra, fedezzük fel a Szentlélek Istent, fogadjuk be a szívünkbe, és bízzuk vezetésére magunkat. Nem magunkban kell a világgal tusakodnunk, a Szentlélek győz meg minket arról, hogy a bűn nem más, mint nem hinni Jézusban. Az a bűn, hogy nem hittel fogadta Őt az ember, és ezért megfeszítette. A Szentlélek Isten tud meggyőzni minket erről a bűnről. Mi senkit nem vagyunk képesek meggyőzni arról, hogy megtérésre, életváltoztatásra van szüksége, csak egyedül a Szentlélek. Amikor Ő meggyőz az ige által, akkor bűnbánat fakad a szívünkben, úgy, amint a háromezer megtérésénél látjuk pünkösdkor. Már nem leszünk közömbösek, hanem fáj, hogy megöltük Jézust, és bűnbánattal kérjük kegyelmét. Olyan jó látni, hogy van kegyelem. Van újrakezdés, van új élet.

Meggyőz minket a Szentlélek arról is, hogy e világ fejedelme megítéltetett. Vagyis meggyőz arról, hogy sátán le van győzve. Ő a vesztes, és Jézus a győztes. Nézzünk Jézusra, és akkor megbátorodunk. Ha a világra tekintünk, úgy gondoljuk, a sátán a győztes, hiszen mindenfelé látjuk romboló, pusztító, gyilkos munkáját. Azonban az ige arról tesz bizonyságot, hogy Jézus legyőzte, és ezért már korlátolt a mozgása. Ne féljünk tőle, hanem Jézus nevében bátran forduljunk ellene, mert ettől a névtől fél. Nagy ereje van az Úr nevének és vérének. Jakab apostol azt írja, álljatok ellene az ördögnek, és elfut tőletek. Higgyük, hogy ez így van, és a Szentlélek ereje által álljunk ellent neki, és az igére hivatkozva erősítsük szívünket. Jézus a győztes, ne feledjük!

 Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem

1. Bár bűn és kín gyötör, És nehéz bár szívem, A Sátán életemre tör: Kétségbe nem esem.

2. Bár vétkem súlya nagy, Mégis hozzád jövök. A bűnnek gyűlölője vagy, De kegyelmed örök.

3. Az én erőm kicsiny, S a bűn erős nagyon: Te tudsz s akarsz segíteni, Hát segíts bajomon!

4. Az ég oly messze van, Még messzebb tőled én, De szent igédben írva van, Hogy irgalmad enyém.

5. Nem félek senkitől, Hisz te vigyázsz reám, Már bánat és gond sem gyötör: Meghallgatod imám.

6. Jézusban bízva én szívemet átadom, Mert így, tudom: akármi ér, Atyám szeret nagyon.

Isten áldásával.