Az Úr ma is elérhető

F

igyeljünk néhány gondolatra mai ószövetségi igénkből (Ez 29,1-21). Engedjük, hogy átjárjon az ige, és általa megszólítson az Úr. Egyiptom felé kell fordulnia a prófétának, ez az ország Izráel szomszédja volt, és nagyhatalom. Úgy gondolták, mindig ők lesznek annak a térségnek az urai, senki nem rendítheti meg hatalmukat. Azonban Isten üzen a számukra, Egyiptom hatalma is leáldozóban van, jön egy másik birodalom, amely porba dönti őket. Meg kell Isten népének tudnia, hogy ne birodalmakba vesse reménységét, mert minden birodalom egyszer elmúlik. Aki ma fent van, az holnapra lekerül a trónról. Számunkra is üzenet ez, véd az elbizakodottságtól, és arra figyelmeztet, vigyázzunk, mert aki ma áll, az holnapra eleshet. Egyedül az Úr kegyelme tarthat meg. Az alázatos szívű ember marad meg hosszú távon. A gőgösök elmúlnak.

Mivel a birodalmak elmúlnak, minden hatalom napja egyszer leáldozik, ezért ne féljünk tőlük. Ne tagadjuk meg hitünket, az Úrban való bizodalmunkat, mert ebben a földi világban minden elmúlik, egyedül az Úr országa, az Ő szava örök. Minden változik, csak az Úr nem, Ő mindig ugyanaz. Ő hűséges és szeret. Őt nem befolyásolják politikai és gazdasági helyzetek, Ő mindig ugyanaz, Őreá mindig lehet számítani. Sőt, az Úr Jézus Krisztus ma is ugyanazt kínálja, amit a Biblia korában, és amit évszázadokon át megtapasztaltak az előttünk járó tanítványok. Ő nem változtat a kínálaton, nem mondja, későn jöttek, sajnálom, már elfogyott. Nála nincs kitéve a jelzés: nem elérhető. Ő most is elérhető, csak annyit kell tenni, hogy elcsendesedve Hozzá fordulunk. Elmondjuk, ami a szívünkben van, és Rábízzuk magunkat. Természetesen, ma sem jöhetünk másként, mint Jézus idejében mentek az emberek. Akinek segítségre volt szüksége, alázattal, leborulva jött. Nem megparancsolták, mit tegyen, hanem alázattal kértek. Tisztában voltak méltatlanságukkal. Jöjjünk mi is úgy, mint a kapernaumi százados: „Uram, ne fáraszd magad, mert nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jöjj. Sőt magamat sem tartottam méltónak arra, hogy hozzád menjek, hanem csak szólj egy szót, és meggyógyul a szolgám” (Lk 7,6-7). Csak egy szót szólj, Uram, és meggyógyulok, ez legyen a fohászunk.

Mit kínál számunkra az Úr? Mert gyakran az is probléma, hogy nem azt kérjük, ami egyezik a kínálattal. Valami mást akarunk. Nem ezüstöt és aranyat, sem hatalmat és első helyet a világban vagy az egyházban. Ő a maga békességét kínálja, amint a napokban olvastuk János evangéliumában. Bővölködő életet is ad azoknak, akik Őt követik. Hívogat, hogy vegyük fel az Ő igáját, mert az Ő igája gyönyörűséges. Vagyis, ha elfogadjuk az Általa kínáltakat, nem összeroppanást, kiábrándulást jelent az élet. Miért? Mert most már Ő van életünk középpontjában, Őreá rezonál a szívünk.

Egyiptom azért omlik össze, mert hatalmát önmagának tulajdonította. Kimaradt a szívéből a hála. Nem úgy tekintett az életre és a természeti kincsekre, mint ajándékokra, hanem, mint a tulajdonaira. Nekünk is szemléletváltásra van szükségünk, lássuk meg, hogy semmi sem a miénk, hanem minden Isten ajándéka. Fedezzük fel, hogy ez a csodálatos univerzum, benne a mi bolygónk és minden, ami rajta van, az Úr ajándéka. Minden Általa lett, és ezt Tőle kaptuk lakóhelyként. És ugyanígy az életünk sem véletlen, de nem is a mi birtokunk, hanem ezt is ajándékba kaptuk. Ezért nem mindegy, hogyan élünk. Legyen hálás a szívünk, köszönjük meg Istennek ezt a világot és benne saját életünket. Ne gondot lássunk magunkban és egymásban, hanem nagyszerű lehetőséget. Isten nemcsak adta az életet, hanem segít is, hogy jól éljük meg, és kibontakozzunk az Ő dicsőségére. Ehhez az élethez az első lépés a hála. Akinek tele van a szíve hálával, az felszabadultan és aggódásmentesen fog élni. Nézz az Úrra, és élj örömmel, aggódásmentesen.

A népnek meg kell látni, hogy Egyiptom nem megoldás, a látszat ellenére csak törékeny nádszál. Amit a világ kínál, nem megoldás, még ha gyakran annak is látszik. A nádszál nem biztonságos, el fog törni, és segítség helyett sebet ad. Hányszor járunk úgy, hogy amitől a segítséget várjuk, újabb sebet ad. Ahelyett, hogy a sokféle módszertől gyógyulnánk, elmélyülnek a problémák. Rá kell jönni, hogy amit olyan jónak tartottunk, nem segít. Nincs más, csak a kegyelem, nem segít más, csak az élő Úr. Térj vissza Egyiptomból, és hívd ismét az Urat.

A tanítványok továbbra sem értik Jézust (Jn 16,16-23/a). Milyen nehezen tudnak lépést tartani Vele. De hát ilyenek vagyunk mi is. Oly nehezen értjük meg Urunkat. Mi mindig mást akarunk, mint Ő. Ennek ellenére türelmes szeretettel vesz körül minket. Újra elmondja, hogy egy kevés idő, és nem lesz velük, ismét egy kevés idő, és ismét velük lesz. Nem értik, mert úgy gondolják, turistaútra megy a Mester, néhány napot máshol tölt, aztán visszatér hozzájuk. Mert mi csak mindig saját kényelmünket látjuk. Jézus azonban a haláláról és feltámadásáról beszél. Arról beszél, hogy odaadja az életét értük, de feltámad és elmegy az Atyához, ám vissza fog majd jönni. Igen, Ő visszajön, egy kevés idő, és újra eljön. De ez a kevés idő nem a mi mértékegységeink szerint értendő. Eltelt ezer év, és még mindig várjuk, de jönni fog, mert az Úrnál ezer esztendő annyi, mint a tegnapi nap. Talán még csak két napja ment el az Úr, ezért várjuk hittel és felkészülve, mert bármikor megérkezhet.

Jézus elmenetele a tanítványoknak szomorúságot jelent, fáj nekik, hogy nincs velük Jézus. És fáj nekik az a brutalitás, amivel Ellene fordultak. Bizony, kegyetlen az ember, ezért is jött Jézus, mert a kegyelmet egyedül Ő ismeri, Ő hozta el a világunkba, ezt hagyta ránk, azért, hogy mi is továbbadjuk. Ne tartsd meg a kegyelmet, hanem add tovább.

A világ örül, mert úgy gondolja, megszabadult Jézustól, megoldotta problémáját. Olyan megrendítő ez a halálos tévedés. Halálos tévedés, amikor úgy látjuk, Jézus az élet gátja, és meg akarunk Tőle szabadulni. Lássuk meg azonban, hogy Tőle nem lehet megszabadulni, mert feltámadt és él. Ő nem gátol, hanem kiteljesít. A gát a gonosz. Ő fékez, sőt, rombol. A sátántól kell megszabadulni és Jézus után elindulni. A világ egyetlen esélye Jézus.

Vezess, Jézusunk, S véled indulunk

1. Vezess, Jézusunk, S véled indulunk. Küzdelemre hív az élet, Hadd kövessünk benne téged; Fogjad a kezünk, Míg megérkezünk.

2. Adj erős szívet, Hogy legyünk hívek. És ha terhet kell viselnünk, Panaszt mégsem ejt a nyelvünk; Rögös bár utunk, Hozzád így jutunk.

3. Sebzett szívünk majd Mikor felsóhajt, Vagy ha másért bánat éget, Adj türelmet, békességet, Reménnyel teli Rád tekinteni.

4. Kísérd lépteink Éltünk végéig, És ha roskadozva járunk, Benned támaszt hadd találunk, Míg elfogy az út S mennyben nyitsz kaput.

Isten áldásával.