A
|
fölfuvalkodott, magát Istennek tartó Egyiptom
számára is eljön az ítélet napja (Ez 30,1-26). Eljön az a nap, amit nem
gondolnak, amikor az, akitől mások rettegtek, maga is félni fog, átéli
kicsiségét, és tehetetlennek érzi magát. Felhős nap lesz az, eltűnik a nap, és
úgy érzik, nincs számukra reménység. Milyen nagy ajándék az alázat, amikor
helyén kezeljük magunkat, és látjuk, mi is törékeny emberek vagyunk. Hányszor
elnyomunk másokat, szenvedést, fájdalmat okozunk, mert úgy gondoljuk, sebezhetetlenek, legyőzhetetlenek vagyunk. Ne feledjük, mi is bármikor
vereséget szenvedhetünk, kicsi porszem az életünk, és nem az a megoldás, ha
rettenthetetlennek tűnünk, hanem az, ha alázattal elfogadjuk a másikat, és
segítünk neki. Az előnyök vagy a hatalom nem azért adatik, hogy visszaéljünk
vele, hogy csak a saját javunkat keressük, hanem azért, hogy segítsünk,
használjunk másoknak. Azonban a bűnös ember úgy véli, hatalmát, gazdagságát
magának köszönheti, és nemhogy segítene a másiknak, hanem inkább annak
kifosztására törekszik. Csak akkor fogunk másképp viszonyulni embertársainkhoz,
akkor lesz bennünk feltétel nélküli szeretet, ha mi magunk is átalakulunk.
Tőlünk nem telik sem az alázat, sem a szeretet, sem a segítő szolgálat. Mindez
akkor jelenik meg az életünkben, ha előbb az Úr lényébe tekintve elismerjük
kicsiségünket, sérülékenységünket, feladjuk túlzott magabiztosságunkat, és
Rábízzuk önmagunkat az Úrra.
A magát Istennek tartó birodalomnak meg kell látnia, nem Isten ő. Ő is
egyszerű halandó ember. Az ítélet célja annak a felismerése, hogy az Úr az Isten. Meg kell látni, hogy van Isten, és ki
kell mondani, hogy nem én vagyok az. Ennél nagyszerűbb felismerés nincs, mert
igazán nagy öröm, hogy nem én, nem az ember az Isten. Nincs nagyobb öröm, mint amikor meglátom, van
Isten az égben, és ehhez az Istenhez én is odamehetek. Számára az én életem is
fontos. Amikor odamegyek az Úrhoz,
tróncsere történik, leszállok életem trónjáról és átengedem Neki. Igen, ez a megoldás: adjam át az Úr számára
az uralkodói pálcát, engedjem, hogy Ő kormányozza az életemet. Azonban olyan
nehezen szállunk le a trónról. Elcsendesedve tegyük fel a kérdést: leszálltam-e
már életem trónjáról és átengedtem-e Istennek az uralmat?
Egyiptom támogatói is elesnek. Teljesen összedől az eddig működő
rendszer. Nem lesz kitől segítséget várni, nincs kire támaszkodni. Ezt végzi el
az Úr a mi életünkben is, elveszi támogatóinkat, olyan helyzetet alakít ki,
amelyben már nincs kire támaszkodni, nincs kiben reménykedni. Ilyenkor szoktuk felemelni szívünket az
Úrhoz. Ilyen esetben látjuk meg, nincs semmilyen segítség, nincs senki, aki
megoldaná problémánkat, aki meg tudna szabadítani. És amikor ide eljutunk, feltör
szívünkből a kiáltás: Uram, segíts! Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek! És ezt
a kiáltást meghallja az Úr. Ki kell mondani, nincs más, aki megértsen,
szeressen, segítsen, csak egyedül az Úr.
Azonban, aki nagyra nőtt, nehezen képzeli el, hogy mindez egyszer megszűnik
(Ez 31,1-18). Sőt, a hatalom, a pénz kevéllyé teszik, úgy gondolja, bevehetetlen, legyőzhetetlen. Mindent
megtehet, senkinek nem tartozik számadással. A próféta azonban hirdeti az Úr
üzenetét, amelynek a lényege: tanulj a történelemből, az életből. Lásd meg, nem
te vagy az első nagy birodalom, nem te vagy az egyetlen, akinek jól megy.
Jártak már előtted mások is ezen az úton, és lásd meg, hogy eltűntek a világ
süllyesztőjében. Megítéltettek, mert visszaéltek hatalmukkal, nem ismerték el,
hogy mindez ajándék. Istentől kapták nagyságukat, és ezzel el kell majd
számolniuk. Mivel Egyiptom nem Istennek adja a dicsőséget, úgy jár, mint
Asszíria. Az Úr őrizze meg szívünket a kevélységtől, ha pedig már beleestünk, kérjük Isten szabadítását. Mert bizony, minket is megkísért az a gondolat, hogy ami a
másikkal megtörtént, az velem nem fog. Hányszor leszünk óvatlanok sok mindennel
szemben, mert nem gondolunk arra, hogy mi is rabok lehetünk. Nem tételezzük
fel, hogy eljön az idő, amikor már nem mi szabjuk a feltételeket. Jó, azonban, aki időben meglátja ezt, és az Úrhoz menekül, keresi az Ő oltalmát. Az élet
minden területén az Úr oltalmára van szükségünk. Semmiben nem mondhatjuk,
minket nem fenyeget veszély. Egyiptom példája is az elbizakodottságtól óv. Ne
legyünk kevélyek, hanem inkább féljük az Urat, és ha állunk, vigyázzunk, hogy el
ne essünk.
Az Úr Jézus elmegy, a tanítványok maradnak, és erre az időszakra készíti
fel őket a Mester (Jn 16,29-33). Ne gondolják, hogy Jézus szenved ugyan, de
mindez őket elkerüli. Ne gondolják, hogy
a keresztyén élet nyugodt utazás, egy lelki üdülés. Tanítványnak lenni azt
jelenti, hogy Őt képviseljük eben a világban. A Tőle kapott életformát
igyekszünk megélni, és ez ellenállásba fog ütközni. A világnak nem kell az, amit
az Úr hozott és kínált fel a számukra. El fogják őket utasítani. És ez kemény
próba lesz. Nem is kell sokáig várni a próbára, Jézus elfogatásakor mind
elmennek. A legnehezebb időszakban magára hagyják, mert féltik az életüket.
Biztonságot keresnek, mert még nem látják, hogy mindig szorosan Jézus mellett
vannak biztonságban.
Jézus nem neheztel emiatt rájuk. Nem hányja a szemükre, hogy a nehéz
pillanatokban nincsenek mellette, hanem azért mondja nekik, hogy amikor
megtörténik, ne keseredjenek el, hanem jöjjenek Hozzá. Mennyire más a mi Urunk,
nem veti szemünkre gyávaságunkat, nem mondja, nem törődöm tovább veletek. Ő
soha nem mondja, hogy nem kellesz, hanem azt várja, hogy bűnbánattal térjünk vissza
Hozzá. A Hozzá vezető kapu mindig nyitva áll. Ő nem zárja be az utolsó napig,
addig mindig van lehetőségünk, ne hagyjuk ki, éljünk vele.
Jézus akkor sincs egyedül, amikor mindenki magára hagyja. Ő a kereszt
felé haladva, a szenvedések közt is együtt van az Atyával. Az Atya nem hagyja
magára. Csodálatos vallomás ez. Ilyen egységben van a Fiú és az Atya, és
ennyire bízik Benne, tudja, hogy Atyjára mindig számíthat. Ez nem jelenti a
kereszt, a szenvedés elmaradását, hanem azt, hogy a legmélyebb fájdalmak idején
is mellette van az Atya, együtt szenved Vele. Ebből meríthetünk mi is erőt,
lehet, hogy mindenki elhagy, vagy az élet útján haladva elmaradnak azok, akik
fontosak, akiket szeretünk, akikre számíthattunk. Talán sok megalázó helyzetet
kell elviselnünk, de ne feledjük, mindezekben velünk lesz az az Úr, Aki a
legnagyobb megaláztatásokat viselte el értünk. Ő nem hagy cserben, Őreá mindig
lehet számítani. Velünk van, és el nem múló békességét adja. Jelentéből fakad a békesség, bár körülöttünk
nem lesz békesség, de a lényünkből az árad. Az ellenség meg akar ebben ingatni,
ne engedjünk neki, mert ő már le van győzve. Jézus győztes Úr.
Most látjuk, miért nincs egyedül Jézus, azért, mert túllát a földi
eseményeken, és Istenre néz. A
legnehezebb pillanatokban is tudja, van út felfelé, és Ő feltekint az
égre. És ezzel a mozdulattal létrehozza
a csöndet, az áhítatot, és létrejön a kapcsolat. Számunkra is adott ez a
lehetőség, bárhol feltekinthetünk. Ha nehéz helyzetben vagyunk is, felfelé
nyitva van az ablak. A menny ablaka nyitva, bepillanthatunk, és ha ezt
megtesszük, békesség árad a szívünkbe.
Jézus beszélget az Atyával, így készül a szenvedésre. Nem az emberekkel vagy a meneküléssel törődik, hanem az Atyára néz. Ezáltal másképp tekint az
előtte levőkre. Isten megdicsőítésének ismeri fel az előtte álló időt. Jó, ha minden helyzetben ez vezérel, életem
által dicsőítsem mennyei Atyámat, Őreá irányítsam az emberek figyelmét.
Jézust azért küldte az Atya, hogy örök életet adjon az ember számára.
Igen, az örök élet nem megszerezhető, hanem azt ajándékba kapjuk Jézus által.
Mennyi mindent megtett és megtesz az ember, hogy örök életet szerezzen,
tudománya által elérje, hogy halhatatlan legyen. Isten Jézusért ajándékba adja,
de nem akarjuk meglátni, mi nem alkarjuk elfogadni, mi szerezni akarjuk.
Azonban nem megszerezhető, csak alázattal kérhető és üres kézzel átvehető.
Jézus az Atya megismerését tekinti örök életnek. Mert Isten az élet forrása, és
ez a forrás soha ki nem apad. Ez a forrás örökkévaló. Szomjas szívünket vigyük
Urunkhoz, keressük az Ő lényét, törekedjünk minél jobban megismerni, mert
Általa életre jutunk.
Örök élet reggele
1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk
te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.
2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely
kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.
3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el
Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.
4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos
völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése