Helytállás

A

 próféta siratóénekbe kezd Júda és annak két királya fölött (Ez 19,1-14). Tehát megsiratja népét, fáj neki mindaz, ami történt velük. Igen fájdalmas dolog látni Isten népe pusztulását, szenvedését. Minden pusztítás, szenvedés fájdalmas, de amikor azt látjuk, hogy a kiválasztott nép megy fogságra, még fájdalmasabb. Ott a kérdés: miért? A próféta ismeri a választ, tudja, hogy mindez azért történt, mert nem hallgattak az Úrra, nem figyeltek a szavára és figyelmeztetéseit se vették komolyan. Mennyi üzenetet adtak át a próféták, és nem tértek meg, nem dobták ki bálványaikat. A Jósiás által végrehajtott reformok után is hamar visszarendeződtek, és ennek meglett a következménye. Az Úr útjáról való letérésnek megvan a következménye.

A két király anyját oroszlánhoz hasonlítja, de Júda népe is oroszlán, ez az ő szimbólumuk. Ezt a két ifjú oroszlánt legyőzték, láncra verték, Egyiptomba és Babilonba vitték. De eljött az idők teljességében Júda oroszlánja, Jézus. Ezt az oroszlánt már senki nem tudja láncra verni, mert Ő szaggatta le a rabság bilincseit. Olyan jó tudni, hogy Júda oroszlánja nem pusztít, nem öl, és nem szenved vereséget, mert Ő a győztes. Ő azért jött, hogy megszabadítsa a rabokat és segítsen a bajbajutottakon. Több esetben is látjuk az Újszövetségben, hogy amikor Jézus megjelenik, az embert megszállva tartó gonosz erők menekülnek, mert Ő az erősebb. Ő Júda igazi oroszlánja, és Ő nem emberek, hanem a bűn ellen harcol.

Ezékiel úgy látja, nincs uralkodásra való pálca, de milyen jó, hogy az Úr kegyelme megjelent, és adott új, örökkévaló királyt. Isten országának királya a mi Urunk Jézus. És Ő az én királyom is akar lenni. Személyesen az életemet akarja irányítani. Boldog, aki ezt meglátva leborul Előtte és Rábízza az életét. Életem legnagyobb felismerése volt, amikor megláttam, hogy Jézus él, és Ő az élet igazi fejedelme. Akkor leborultam és átadtam Neki az életemet. Mint király Ő parancsol, én pedig, mint országának polgára engedelmeskedni igyekszem. A királynak vannak törvényei, amelyekkel országa életét irányítja, az alattvalók feladata ezek szerint élni. Ő parancsol, és a szolga engedelmeskedik. De amit mond, abban élet van, mert hatalmát nem elnyomásra, hanem segítésre használja.

A siratóéneket azért kellett megfogalmazni, mert Júda nem hallgatott Királya szavára. Mivel nem tartották meg törvényeit, fogságba kerültek. Mindig akkor van siratás, amikor letérünk az Úrnak való engedelmesség útjáról. A magunk útján könnyek vannak, az Úr útján pedig öröm. Mert Jézus azért jött, hogy életünk legyen és bőségben éljünk. Hallgassunk az Úr szavára, engedjük mindig magunk elé, mi pedig menjünk Utána. Mert Ő jó irányba vezet.

Jézus arról beszélt tanítványainak, hogy elmegy, de ahova Ő megy, oda most övéi nem követhetik (Jn 13,36-38). Péter nem érti ezt, és megkérdezi: hová mégy? Nem érti, hogy lehet olyan hely, ahová nem vinné őket magával a Mester. Jó azonban, hogy nem maga próbálja megfejteni ezt a titkot, hanem Jézushoz fordul. Ez a különbség közte és Júdás között, ha nem ért valamit Péter, hát megkérdezi Jézust. Mi sem értünk sok mindent, de Őhozzá fordulunk, Őt kérdezzük? Vagy esetleg mi is úgy vagyunk, mint Júdás volt, nem értjük, de nem Jézushoz megyünk, nem Őt kérdezzük, hanem emberekhez fordulunk, vagy saját elképzelésünket követjük?

Jézus elmondja, hogy ahová Ő megy, oda most Péter nem mehet. Ezzel rámutat egy fontos dologra az Úr: Péter még nem kész a mártírhalálra, még nem tart ott, hogy képes legyen magát odaadni Jézusért. Az Úr nagyon jól látja, hol tartunk, mire vagyunk képesek, mi az, amit el tudunk hordozni, így soha nem hagy minket erőnkön felül kísértetni. Péter nem ismerte jól magát, nem látta, hogy még nem kész, még nem elég erős a hite. Mennyire ismerem magam? Látom-e, mire képes a hitem?

A másik dolog, hogy még nincs itt az ő halálának az ideje. Mert Isten országa nem a hebehurgyaságról, a hősködésről szól, hanem a helytállásról. Péternek még itt van feladata, még a bizonyságtevés terén kell helytállnia, és majd eközben válik éretté és felkészültté a mártírhalálra is. 

Álljunk őszintén Urunk elé, és kérjük, adjon józanságot a Tőle való feladatok elvégzéséhez. Mert most a bizonyságtétel terén kell nekünk is helytállni. Nem a mártíromságról vagy távoli vidékeken való szolgálatról kell álmodozni, hanem ott végezni a feladatunkat, ahová az Úr állított. Ott kell helytállni, ahol éppen vagyok. És majd ha eljön az idő, az Úr más helyekre is vezérelhet, más feladattal is megbízhat. Abban legyek hűséges, amit most bízott rám.

Péter nem ért egyet Jézussal, úgy gondolja, ő már kész, akár meghalni is. A Mester azonban rámutat, hogy egyáltalán nem kész a halálra, még a Jézushoz való tartozást sem lesz képes vállalni. Ezzel az Úr megmutatja, mennyire nem ott tart Péter, ahol ő gondolja. Bizony, nekünk is alázattal kell meglátnunk és elismernünk: távolról sem tartunk ott, ahol gondoltuk. Az élet gyakran egyszerű eseményeken keresztül mutatja meg gyengeségünket. Kérjük Urunkat, segítsen, hogy meg tudjunk állni a magunk helyén. Könyörüljön rajtunk, hogy soha ne legyen fontosabb a saját életünk, mint az Ő nevének vállalása. Uram, könyörülj, hogy kényelemért, a szenvedés elkerüléséért, a jólétért se tagadjalak meg soha.

Maradj velem, mert mindjárt este van

1. Maradj velem, mert mindjárt este van, Nő a sötét, ó, el ne hagyj, Uram; Nincs senkim és a vigaszt nem lelem, Gyámoltalannal, ó, maradj velem.

2. Kis életem fut s hervadásba hull, Bú lesz a vígság, fényesség fakul, Csak változást és romlást lát a szem; Változhatatlan, ó, maradj velem.

3. Minden múló perc Hozzád visz közel, Kegyelmed űzi kísértőmet el, Nincs más vezérem, Nincs más Mesterem, Fényben, borúban, ó, maradj velem.

4. Ellenség ellen áldásod fedez, A könny nem sós, a kór is könnyű lesz, Sír, halál-fúlánk, hol a győzelem? Győztes leszek, csak légy, Uram, velem.

5. Hunyó szemembe vésd keresztedet, Ködöt foszlatva láttasd szent eged. Föld árnya fut, menny fénye megjelen: Halálban is Te légy, Uram, velem.

Isten áldásáva