Megtartja az én beszédemet

A

 mai szakaszt olvasva arra gondoltam, hogy ha Izráel népének kellett volna elmondania, vajon hogyan látta volna az életét (Ez 22,1-31)? Milyennek írták volna le mindennapjaikat, mit láttak volna? Bizonyára inkább pozitív értékelést olvasnánk, ők úgy látnák, minden a legnagyobb rendben van. Hiszen ők is hozzánk hasonlóan figyelik az életet. Elsősorban arra figyelnek, milyen a megélhetés, van-e elég munka és békesség van e az országban. Sokat számít a gazdaság állása, ha van fejlődés, ha anyagilag jól állunk, épülnek a házak, és mindent meg tudunk szerezni, amit szeretnénk, úgy véljük, jó az élet, nincs semmi probléma. Ma megtéveszt bennünket ez a fogyasztói világ, annyi mindennel elhalmoz, oly sok mindent lehetővé tesz, amire az előttünk járók csak vágyakoztak, vagy amit egyáltalán elképzelni sem mertek.

A felsorolásból megtudjuk, hogy Isten nem a külső dolgok szerint ítéli meg az életünket, Ő nem arra teszi a hangsúlyt, amire mi. Nála a Vele való személyes kapcsolat, a Neki való engedelmesség a lényeg. Ő azt nézi, ami a szívünkben van, mert Őt megtéveszteni nem lehet. Ő minket keres, azt akarja, hogy ne csak vallásosak legyünk, hanem kapcsolatban éljünk Vele. Mit jelent ez? Azt, hogy Ő a fontos, nem a szertartások, nem a világ, hanem a Vele való beszélgetés. Ő arra vágyik, hogy gyermekei minden nap szakítsanak Rá időt, legyenek kíváncsiak véleményére, legyen fontos nekik, mit akar az Úr.

Mennyi nyomorúság, bűn kerül elő, mert az Úr felülnézetből látja őket, és úgy minden más. Isten az ige alapján teszi mérlegre életünket. Azt nézi, hogy komolyan vesszük-e, amit mondott? Az Ő szava-e a zsinórmérték? Ők nem figyeltek arra, amit az Úr szentnek mond, nem tartották tiszteletben, nem szentelték meg, hanem a többi nép szokásához igazodtak. Szent-e számunkra a nyugalom napja? Megszentelem-e azt a napot? Mit jelent megszentelni? Azt, hogy az Úrnak szentelem, Vele töltöm, Elé állok és igéjével élek. A nyugalom napja nem pihenőnap, amikor a munkából kikapcsolódom és végezhetem a magam dolgait, vagy egész nap pihenhetek. Az igazi pihenés a lelki feltöltődés. Nem elég a testnek nyugalmat biztosítani, lelkünknek is szüksége van a rendszeres kikapcsolódásra, és ezt az Úr előtti csend biztosítja. Ekkor kikapcsolódhatok a világ befolyása alól, bekapcsolódhatok Isten országába. Mert a teljes feltöltődés, megújulás az Úrtól érkezik.

Mivel nem szentelik meg az Úr napját, vagyis teljesen hátat fordítanak Neki, és a törvényei sem számítanak, az Úr megítéli őket. Nem marad el a megítéltetés, mert nincs változás. Olyan mélyen lényükbe ivódott az engedetlenség, a bálványimádás, hogy csak az ítélet segíthet rajtuk. Azonban ennek nem az elpusztítás a célja, Isten ítélete megtisztító jelleggel megy végbe. Ő nem látja az embert reménytelennek, úgy tekint ránk, mint az ércre, amelyet kohóban olvasztanak meg, hogy kiolvadjon belőle a salak. Így akarja népéből is kiolvasztani a salakot. Úgy látja, nincs más segítség számukra, mint a megtisztítás. Ennek eszköze a Babiloni Birodalom. A mi életünk is megtisztításra szorul. Mennyi bűn, mennyi vétek bújik meg a szívünkben, de van megoldás. Ez pedig a megtisztítás. De már nem fogsággal, fegyverrel, hanem Jézus vére által. Az Ő vére az a tisztítószer, amely minden vétket, foltot eltávolít. Nincs más, csak egyedül Jézus vére, ami hatásos lehetne a bűnnel szemben. Vigyük Elé bűnös szívünket, és kérjük, tisztítson meg minket és tegye szolgálatra alkalmassá életünket.

Mennyire egyszerű is az Úr útja, csak annyi, hogy szeressük Őt (Jn 14,22-24). Egyszerűnek tűnik, de talán mégsem az, mert kiderül, mennyire nem szeretjük Urunkat. Inkább magunkat, a világ javait szeretjük, Jézussal pedig olyan hivatalos a kapcsolat. Megmutatjuk magunkat az istentiszteleten, aztán pedig járjuk a magunk útját. Őt bent hagyjuk a templomban, azt gondoljuk, az az Ő helye.  Azonban az igazi szeretet állandóan vágyik az után, akit szeret. Vele szeretne tölteni minél több időt, és fontos számára, mit is akar az a másik.

Azt mondja Jézus, aki szereti Őt, az figyel arra, amit mond, az úgy tesz, mint a gyermek Sámuel, nem engedi, hogy bármi is a földre hulljon az Úr szavaiból. És aki cselekszi az Úr igéit, az egyre jobban megismeri Őt. Annak a számára egyre több minden feltárul Jézus lényéből. Az engedelmeskedő szeretet előtt válik egyre ismertebbé az Úr. Mert, ahogy tesszük, amit mond, szembesülünk hatalmával, hiszen átéljük, hogy mindig egyre nehezebb élethelyzetben ad megoldást. Láthatjuk, ahogyan legyőzi az emberek ellenállását. Felragyog előttünk a bűn és a megkötözöttségek feletti hatalma. Mert csodálatos, amikor láthatjuk az evangélium győzelmét. De észrevesszük-e, merre halad a jó hír? Egyáltalán törődünk-e azzal, hogy másokhoz eljut és életeket formál újjá? Örömöt okoz-e számunkra az Úr munkája? Bizony, szinte csak magunkra figyelünk, ha kérünk Tőle, az a saját életünkkel kapcsolatos. Indítunk-e a bűnösökért, a nehéz helyzetben élőkért imahadjáratot? Ostromoljuk-e Urunkat olyan lendülettel egy beteg gyógyulásáért, egy nem hívő megtéréséért, mint ahogy kérjük Őt életünk alakulásáért, anyagi helyzetünkért, gyermekeink boldogulásáért? Fontos-e még számunkra a missziói parancs: „Menjetek el azért, és tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében. Mindannak megtartására tanítsátok őket, amit én parancsoltam nektek. Íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig” (Mt 28,19-20)?

Aki szeret engem, az megtartja az én beszédeimet. Tehát nem csupán szavaink fejezik ki Iránta való szeretetünket, hanem az életünk és a tetteink támasztják alá. Nem elég mondani, Uram, Uram, hanem tennünk is kell, amit mond. Kérjük Urunkat, segítsen, hogy valóban tegyük is, amit mond. Ne csak szavainkkal mutassuk szeretetünket, hanem hirdesse azt egész életünk.

Áldjad, én lelkem, a dicsőség

1. Áldjad, én lelkem, a dicsőség erős királyát! Őnéki menynyei karokkal együtt zengj hálát! Zúgó harang, Ének és orgonahang, Mind az ő szent nevét áldják!

2. Áldjad Őt, mert az Úr mindent oly szépen intézett! :/: Sasszárnyon hordozott, vezérelt, bajodban védett. Nagy irgalmát Naponként tölti ki rád: Áldását mindenben érzed.

3. Áldjad Őt, mert csodaképpen megalkotott téged, :/: Elkísér utadon, tőle van testi épséged. Sok baj között Erőd volt és örömöd: Szárnyával takarva védett.

4. Áldjad Őt, mert az Úr megáldja minden munkádat, :/: Hűsége, mint az ég harmatja, bőven rád árad. Lásd: mit tehet Jóságos Lelke veled, És hited tőle mit várhat.

5. Áldjad az Úr nevét, Őt áldja minden énbennem! :/: Őt áldjad, lelkem, és Róla tégy hitvallást, nyelvem! El ne feledd: Napfényed Ő teneked! Őt áldjad örökké! Ámen.

Isten áldásával.