Ahol Ő van

M

ost jött el a pillanat a hamis remények összeomlására (Ez 33,21-33). Megérkezett a hír: bevették Jeruzsálemet. Most már nem lehet abban bízni, hogy magától minden rendben lesz. Meg kell látni a prófétai üzenetek valós tartalmát. Rá kell döbbenniük, hogy amit Ezékiel mondott, igaz. Az otthon maradottak is fogságba jönnek. A próféta eddig is arról beszélt, hogy nem fognak hamar hazamenni, sőt, akik még otthon vannak, azok is fogságba kerülnek, mert az Úr szavának komolyan vétele nélkül nincs változás. Ha nem térnek meg, nem fordulnak vissza az Úrhoz, az ítélet őket sem kerüli el. Ez számunkra is fontos, az Úr szava azért szól, hogy komolyan vegyük, de ha nem igazítjuk hozzá életünket, akkor meglesz annak is a következménye.

  A nép még mindig magában reménykedik, úgy látják, ez a föld az övék, és képesek lesznek megvédeni. Még mindig nem bánják meg bűneiket és nem fordulnak az Úrhoz. Nem elég arra építeni, hogy Ábrahám utódai, hanem Isten életváltozást vár. Azt várja, hogy végre elfordulnak a bálványoktól., minden bűntől megtisztítják magukat. Ám nem ez történik, továbbra is folytatják utálatosságaikat, nem tisztítják meg az életüket, nem becsülik meg az életet, nem hallgatnak az igére. Továbbra is fegyvereikben bíznak, nem akarnak rádöbbenni, hogy ők mások, mint a többi nép. Az ő biztonságuk nem a fegyverektől, hanem az Úrtól függ. Amennyiben őszintén keresik és mindenben hallgatnak Rá, az Úr megoltalmazza őket. Ha magukban bíznak, ha a fegyverektől várnak megoldást, elbuknak.  

Mi is odajárulunk az igéhez, vegyük komolyan, tegyük is, amit mond. Ne legyünk úgy, mint a zsidók, akik odamentek a prófétához, megkérdezték, mit üzen az Úr, de nem cselekedték, amit mondott nekik. Az Úr azért szól, mert segíteni akar, ki szeretne vezetni a zsákutcából, de ahhoz figyelni kell vezetésére, komolyan kell venni tanácsait. A zsidók csak kinevették, amit Ezékiel mondott. Mi ne legyintsünk az igére, hanem halljuk meg az Úr szavát, bánjuk meg bűneinket, és induljunk el Vele.

Olyan jó olvasni, hogy az Úr könyörög értünk (Jn 17,20-26). És bizony, erre szükségünk is van. Olyan könnyen elkedvetlenedünk. Hamar feladjuk. Jézus azért is könyörög, hogy hallgassanak a bizonyságtételünkre, és ez jó. Mi Isten országának követei vagyunk ebben a világban, és az a feladtunk, hogy életünk által másokat is vonzzunk ebbe a világba. Nekünk Isten országát kell kívánatossá tenni, hogy minél többen meglássák, jó oda tartozni, jó Jézus követőjének lenni. Az Úr látja, hogy lesznek, akik a mi szavunkra hisznek Őbenne, látja, hogy lesz eredménye a szolgálatunknak. Gyakran azért csüggedünk, mert nem látunk eredményt. Azonban ne feledjük, a mi dolgunk továbbadni, amit kaptunk, az eredményt Isten Lelkének munkája adja. Csak végezzük, amit a Gazda ránk bízott, csak legyünk hűségesek, és a többit bízzuk Rá. Ne emésszük magunkat, hanem bízzunk Urunkban.

Az Úr azt kéri, hogy a tanítványok egyek legyenek. De miben kell egynek lenni? Egy szervezetre gondolt Jézus? Nem valószínű. Akkor mit értett a tanítványok egysége alatt? Talán azt, hogy az Atya adja meg, hogy minden Jézus-követőnek Ő legyen a fontos. Mindenki a Neki való szolgálatra koncentráljon. Mert a hiteltelenséget pont az váltja ki, hogy nincs különbség a mi életünk és a világ fiainak élete között. Nem a krisztusi életforma a fontos nekünk, hanem mi is arra törekszünk, amire a nem hívők. Az Úr végezze el, hogy valóban Isten országa és igazsága legyen számunkra az első, a többit, a saját megélhetésünk gondjait pedig bízzuk az ország Királyára.

Az első tanítványok életében pont ez valósult meg. Szívvel-lélekkel egyek voltak, az ige hallgatása és a mások felé való szolgálat volt a legfontosabb a számukra. Szerették Jézust, és mindent alárendeltek a Neki való szolgálatnak.

Az egység akkor valósul meg, ha Ő bennünk van. Hiszen nem vagyunk egyformák, és a köztünk lévő különbséget csakis a bennünk élő Úr képes áthidalni. Pál apostol arról vallott, hogy többé már nem ő él, hanem él benne a Krisztus. Erre van nekünk is szükségünk. Ehhez azonban meg kell feszíttetnünk Krisztussal együtt a világ és önmagunk számára, hogy most már Vele és Őneki éljünk.

Azért vagyunk a világban, hogy életünk felhívja Krisztusra a figyelmet. Ha valóban só és világosság vagyunk, észreveszik, hogy Ő küldött minket. Akkor meglátják, hogy az életünkben jelenlévő erők Tőle származnak. Az Úr könyörüljön, hogy a megbocsátás, a kegyelem, a szeretet, a gyógyulások, a szabadulások által meglássák az emberek Isten országa hatalmát. Igen, nekünk azt kell megmutatni, hogy nem vagyunk egyedül, Isten jelen van és szereti az embert.

Jézus azt akarja, hogy az övéi majd Vele legyenek, ott, ahol most van, az Atya világában. Milyen csodálatos is lesz majd látni az Úr dicsőségét, látni, hogy a ránk bízott üzenet igazi, hogy érdemes bízni Jézusban.

HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat

1. HAGYJAD az Úr Istenre Te minden utadat, Ha bánt szíved keserve, Ő néked nyugtot ad. Ki az eget hordozza, Oszlat felhőt, szelet, Napját rád is felhozza, Atyád ő, áld, szeret.

2. AZ ÚRRA bízzad dolgod: Könnyebbül a teher; :/: Ezer baj közt is boldog, Aki nem csügged el. Minek a gond, a bánat? Mit gyötröd lelkedet? Az Istent kérjed, várjad, S megnyered ügyedet.

3. A TE irgalmasságod Van rajtam, Istenem, :/: Te jól tudod, jól látod, Hogy mi használ nekem. Sorsomat úgy intézed, Amint te akarod; Bölcs a te végzésed, Ha áld, ha sújt karod.

4. UTAD van számtalan sok, Uram, és eszközöd; :/: Reánk is szent áldásod Bőséggel öntözöd. Művednek akadálya, Szünetje nincs soha; Úgy téssz, amint kívánja Gyermekeid java.

5. BíZZáL, bánatos lélek! Mit bánt a bú, a gond? :/: Él még, ki annyi vészek Torkából már kivont. Bajaidból kiment ő, Szűnnek keserveid; Rád még a jó Teremtő Víg napot is derít.

6. ŐBENNE vesd halálig Jó reménységedet: :/: Ő biztos révbe szállít A bajból tégedet. Bár késik a segítség És nem találsz vigaszt: Eloszlik gond és kétség Előbb, mint véled azt.

7. Ő MEGCSELEKSZI végre Velünk azt, ami jó; :/: Ösvényünk erőssége Te vagy, Mindenható! Bár nehéz földi pályánk, Könny lepi és tövis, De örök pálma vár ránk: Utunk a mennybe visz.

Isten áldásával.