Jöjj elő, Lélek!

A

 próféta száraz csontokat lát, az Úr megkérdezi tőle: „vajon megelevenednek-e ezek a csontok?”. A prófétának kell ezt a kérdést megválaszolnia, magába tekintve végiggondolnia, lát-e esélyt arra, hogy a csontokból újra élő emberek legyenek (Ez 37,1-28). Fontos kérdés, mert itt derül ki, hogy hiszi-e, amit hirdet, hiszi-e, hogy az elpusztult nép még helyreállhat. Fontos, hogyan is állunk életünkhöz, környezetünkhöz, a gyülekezethez. Hisszük-e, hogy a reménytelenség, a pusztulás, a keményszívűség ellenére is lehet élet? Minden ott kezdődik, hogy én hiszem-e, hogy jóra fordulhatnak dolgaim, megelevenedhet kiszikkadt szívem, megújulhat a gyülekezet és a környezetem.

Ezékiel válasza elég gyenge - Te tudod, Uram -, nincs benne lángoló hit és bizonyosság. Nem azt mondja, Neked semmi sem lehetetlen, Uram. Nem mondja, hogy nem lehetséges ez, de nem is igazán hiszi. Talán, ott van a válaszban, ha mondod, biztos lehetséges. Ez a válasz kifejezi, hogy itt csak Isten cselekedhet, sem a próféta, sem más ember nem tehet itt már semmit. Igen, itt már csak Isten tehet valamit, de Ő tud és akar is cselekedni, Számára a kihalt csontok sem reménytelenek.

Izráel népe kihalt csontoknak látja önmagát, úgy véli, most már semmi esélyük nincs, idegenben fognak elveszni. Az Úr megmutatja számukra, hogy nincs lehetetlen, az Ő számára semmi sem lehetetlen. Isten soha nem adja fel, mert Ő másképp tekint még a száraz csontokra is. Ő látja bennük az életet, a reményt, a jövőt. Mi se adjuk fel, ne a reménytelenséget, hanem az új lehetőséget lássuk. A nehéz helyzetekben is ismerjük fel Isten lehetőségeit. Higgyünk tovább, amint Jairust is további hitre bátorította az Úr, amikor környezete azt üzente, nincs már esély, nem ér már a hit sem semmit, Jézus sem tehet már semmit. Ne félj, csak higgy! Erre van nekünk is szükségünk, félelem nélkül hinni Jézusban, félelem nélkül Rábízni magunkat.

Az életre keltési folyamatba a prófétát is belevonja az Úr. Ő Isten eszköze. Minket is belevon munkájába, rajtunk keresztül is árasztja életet adó igéjét, Lelkének megelevenítő munkáját. Kétlépcsős folyamat által megy végbe az életre keltés. Ezékielnek prófétálni kell a csontok számára. Értelmetlennek tűnhetett, de a próféta megteszi. Néha értelmetlennek, bolondságnak tűnik az igehirdetés. Pál azonban azt mondta, hogy ezen bolondság által kelti életre és üdvözíti Isten az embereket. Ne mondjunk le soha az igéről, annak olvasásáról és hirdetéséről, mert általa megy végbe a megújulás.

A csontok összeállnak, de még nincs bennük élet. Ez példázza, hogy nem elég az emberi szolgálat, Isten Lelkére van szükség ahhoz, hogy valóban legyen élet. Nem elég a gyülekezet csontvázát összeilleszteni, még az inak és húsok sem elegendőek, belülről is meg kell újulni, de ezt a Lélek végzi el. Isten Lelkének munkájára van szükségünk. Újjá kell születnünk, mert enélkül nem leszünk élő gyülekezet. Működhet a szervezet, folyhatnak benne a munkák, lehet sok szép rendezvény, de újjászületés nélkül nincs élet. Kérjük mi is Isten Lelkét, hívjuk, hogy jöjjön az életünkbe, gyülekezetünkbe. Mondjuk mi is: „a négy szél felől jöjj elő, Lélek!”

Mennyire ügyelnek a formaságokra a zsidók, nem mennek be Pilátushoz, mert tisztátlanokká válnának, és ők megtartják a törvényt (Jn 18,28-32). De ez csak a látszat, mert Jézust halálra ítélték. A gyilkosság nem teszi őket tisztátalanná? Mennyire becsapódunk mi is, amikor csak a szabályokra figyelünk, és nem az életre. Mert a betű megöl, a Lélek azonban megelevenít. Hányszor nem tekintünk a szívünkbe, pedig az a lényeges, ami belülről található. Az tesz tisztátalanná, ami szívünkből előjön. Jó, ha ezt mi meglátjuk, és kérjük az Urat, végezzen a szívünkben nagytakarítást.

A páskabárányt fogják elfogyasztani Jézus halálát követően, de nem látják meg, hogy az igazi Páskabárány ott áll előttük. Ha tiszták akarnak lenni, Őhozzá kell fordulni, mert Ő ad bocsánatot számunkra. Ő, mint Isten Báránya magára veszi bűneinket, és így mi szabadok lehetünk.

Ez az ünnep azért adatik még a számunkra, hogy felismerjük az igazi húsvéti Bárányt. Meglássuk, hogy Ő már megáldoztatott, nekünk már nem kell áldozatot bemutatni, hanem élhetünk ebből az áldozatból, a kegyelemből.

Nem tudnak Jézusra mondani semmilyen vádat, mert nem is lehet, hiszen Ő bűnt nem cselekedett. Ő most betölti a próféciákat, és a mi bűneink büntetését veszi magára, vétkeink miatt kapja a sebeket. Boruljunk Elé bűnbánattal, és kérjük kegyelmét. Igyekezzünk ezekben a napokban együtt haladni az Úrral, és törekedjünk minél jobban megismerni Őt. Az Úr Jézus élete az egyedüli hiteles élet, az Ő lénye közelében rendülhetünk meg igazán, és láthatjuk meg önmagunkat. Jézus mellett ismerjük fel, mennyire Rá vagyunk szorulva. Csak Ő segíthet rajtunk, senki más.

Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én

1. Az Isten Bárányára Letészem bűnöm én, És lelkem béke várja Ott a kereszt tövén. A szívem mindenestül Az Úr elé viszem, Megtisztul minden szennytül A Jézus vériben, A Jézus vériben.

2. Megtörve és üresen Adom magam neki, :/: Hogy újjá ő teremtsen, Az űrt ő töltse ki. Minden gondom, keservem Az Úrnak átadom, Ő hordja minden terhem, Eltörli bánatom, Eltörli bánatom.

3. Örök kőszálra állva A lelkem megpihen; :/: Nyugszom Atyám házába Jézus kegyelmiben. Az ő nevét imádom Most mindenek felett; Jézus az én királyom, Imámra felelet, Imámra felelet.

4. Szeretnék lenni, mint ő, Alázatos, szelíd, :/: Követni híven, mint ő, Atyám parancsait. Szeretnék lakni nála, Hol mennyei sereg Dicső harmóniába’ Örök imát rebeg, Örök imát rebeg.

Isten áldásával.