A kereszt által

M

ózes kapott segítőket maga mellé, azonban nem szűntek meg a problémák (4Móz 12,1-15). Mert mindig jönnek új gondok, amikkel meg kell birkózni. Olyan helyről éri a támadás az Úr választottját, ahonnan nem várja. Áron és Mirjám féltékenyek lesznek rá. Nem akarják elfogadni a maguk helyét. Az egyik főpap, a másik próféta, de ez nem elég. Miért? Talán megváltoztak belülről, nem látják magukat méltatlannak, és nem hálásak, amiért ezt a két fontos területet rájuk bízta az Úr. És talán nem is úgy látják, hogy Isten ajándéka ez, hanem úgy érzik, Mózes osztotta le a szerepeket, és magának választotta a legjobbat. Így azután az irigység fészkelte be magát a szívükbe. Vizsgáljuk meg saját szívünket, nincs-e irigység bennünk? Nem bánt-e minket a másik jobb munkája, több fizetése, jobb lehetőségei? Nem gondoljuk-e úgy, hogy mi is többet, jobbat, mást érdemelnénk?

Hogyan lehet kivédeni az irigységet? Úgy, hogy meglátom, alkalmatlan vagyok az Úr szolgálatára, és hálás szívvel veszem, hogy ennek ellenére mégis Isten országának polgára lehetek. Aki átéli a kegyelmet, az csodálkozik és hálás azért, hogy egyáltalán kezd vele az Úr. Fontos még az is, hogy felismerjem, az Úr állított oda, ahol vagyok, tőle kaptam azt a feladatot, amit végzek. És ezért hálás a szívem, és igyekszem minél jobban elvégezni a rám bízottakat. De fontos is még, hogy a másikat fogadjam el azon a területen, ahová az Úr állította. Ne gondoljam, hogy én lennék a megfelelő. Pál mindig a helyén látta önmagát, és a tanítványok közt az utolsó helyre sorolta magát.

Azután arról se feledkezzünk meg, hogy problémák, támadások mindig onnan érkeznek, ahonnan nem várjuk. Azonban nem kell elcsüggedni, belefáradni, mert az Úrnak gondja van övéire. Ha Ő hívott el, tehát szolgálatom az Úr elhívásán alapszik, nem kell félni. Isten bizonyságot tesz Mózes mellett. Mindenki előtt egyértelművé teszi, hogy Ő választotta ki és Ő állította népe élére szolgáját. Mirjamnak és Áronnak is megmutatja, hol a helyük és mi a feladatuk. Az irigység nem visz előre, az Úr szolgálatában nincs alantas feladat, végezzük örömmel és hálás szívvel, amit ránk bíztak.

Az Úr megjelent a szent sátor előtt és bizonyságot tett Mózes mellett, Mirjam pedig poklos lesz. Ekkor Áron rádöbben arra, hogy vétkezett az Úr ellen, de Mirjamnak viselnie kell a következményeket. Amikor Mózest támadják, Isten ellen is lázadnak, hiszen az Ő döntését kérdőjelezik meg. Mirjamnak hét napig a táboron kívül kell tartózkodnia, ez a történet a többiek számára is tanulság: tanuljanak meg engedelmeskedni Isten akaratának, és bízzanak döntéseiben. Korinthusban is az volt a probléma, hogy nem bíztak abban, hogy az Úr jól tudja, kit választ ki és kire bízza az evangéliumot. Ne az edény formájára, hanem a tartalmára figyeljünk. Mindig a tartalom a lényeg, és nem a forma.

Ezzel a tettükkel késleltették a vándorlást, hátráltatták az egész közösséget. A lázadás, zúgolódás mindig az egész közösségre kihat, hátráltja a haladást. Az engedelmesség, az alázat visz előre. Ezt kellett megtanulniuk a tanítványoknak is, amikor arról vitatkoztak, hogy ki a nagyobb. Mindenki fontos a maga helyén. Az Úr gyermekeinek nem egymással szemben, hanem egymás mellett kell harcolni és helyt állni a gonosszal szemben.

Pál apostol emlékezteti a gyülekezet tagjait arra, hogy egykor pogányok voltak, vagyis Isten nélkül éltek a világon (Ef 2,11-22). Ezt soha nem szabad elfelejteni, egykor Isten nélkül éltünk, távol voltunk Tőle. Mert úgy születünk a világra, hogy bűneink elválasztanak Tőle. Hányszor elfeledjük ezt, azt gondoljuk, hogy a keresztség, a konfirmáció változtat ezen. Nem, csak a személyes megtérés által kerülünk Isten közelébe. Csakis az Úr Jézus Krisztusba vetett hit által van új életünk. A múltat nem szabad elfelejteni, le kell tenni bűneinket, és megkapjuk a bocsánatot, új életet kezdhetünk, de azt, hogy honnan indultunk, nem feledhetjük. Soha ne feledjük, hogy kegyelemből van üdvösségünk, hit által, és ez Isten ajándéka. Az emlékezés megóv a gőgtől, felismerem, hogy én sem vagyok különb, én is Isten kegyelmére szorulok, bűnös ember vagyok. Másrészt az emlékezés türelmesebbé tesz másokkal szemben, rádöbbenek, énrám is várt az Úr, nekem is időre volt szükségem, amíg megláttam elveszett voltomat, és segítségül hívtam az Urat.

Azt sem szabad elfelejteni, hogy Istenhez az út Krisztus vére által nyílik meg. Isten országában senkinek nincs előjoga, pogány és zsidó is Krisztus által léphet be oda. Isten felállíttatta a keresztet, azért, hogy a megbékélés középpontja legyen. Csak a kereszt tövében van békesség, ott találunk Istenre és egymásra is. A kereszt nélkül nincs megbékülés. Ott ölte meg az Úr az ellenségeskedést. Az egymással szemben álló személyeknek és népeknek a kereszt kínálja a megbékélést. A kereszt nélkül nincs megbékélés, ezért oda kell zarándokolnunk lélekben, leborulni a megfeszített Úr előtt, és kérni, hogy békéltessen meg minket önmagával. Minden háborúság oka az Istennel való békétlenség. Azonban áll a kereszt, itt a lehetőség, csak le kell borulni, csak hittel el kell fogadni az Úr békességét. Szomorú, hogy kétezer év elteltével sem ismerjük fel, hogy Krisztus nélkül nincs békesség, nincs üdvösség. Isten fegyvere a kereszt, általa győzi le a bűnt, a gonoszt, az ellenségeskedést. Ismerjük ezt fel és boruljunk le a kereszt alatt.

Krisztusban vált szabaddá az Atyához vezető út jelzése mindenki előtt. Ha Benne vagyunk, eggyé válunk, Krisztusban Isten háza népének polgárai vagyunk, egy családba tartozunk. Az igazi, Krisztusba vetett élő hit testvérekké formál. Krisztusban nem számít a bőr színe, a beszélt nyelv, csak a kegyelem, csak az új élet.

Mindenek meghallják és jól megtanulják

1. Mindenek meghallják és jól megtanulják, Kik segedelmüket nem Istentől várják: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

2. Ha nem az Úr Isten építi a házat, Ahány építője, mind hiába fárad. Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

3. Csak hiába lészen reggel felkeléstek Néktek, kik erős Istenben nem hisztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

4. Ekképpen történik mindnyájan tinektek, Munkával, bánattal kenyeret kik esztek: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

5. Nagy könnyen az Isten mindent ád azoknak, Kik csak benne bíznak s hozzá fohászkodnak: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

6. Mint a sebes nyilak az erős kezében, Erősek a hívek Isten kegyelmében: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

7. Boldog, aki lelkét hittel erősíti, Minden ellenségét bizonnyal meggyőzi: Nincsen Isten nélkül segítség és idvesség.

Isten áldásával.