M
|
ózes Áronnak, a
főpapnak mondja el feladatait, adja át számára az Úr üzenetét (4Móz
8,1-26). Áron is azt és úgy teszti, ahogyan Isten megparancsolta. Nincs saját
elképzelés, önmaga megvalósítása, mert felismeri, akkor fog kiteljesedni az
élete, ha teszi, amit Isten mond neki. Ez fontos üzenet ma is, az igazi
önmegvalósulás az, ha tesszük Isten akaratát. Az Úr Jézus is végig azt cselekedte,
amit az Atya mondott Neki. És ettől nem lett kevesebb, nem lett akadályozva személyiségének kibontakozása. Mert mindenki az Úrral való harmóniában
bontakozik ki. Személyiségünk igazi fejlődését az Istennel való élő
kapcsolatban élhetjük meg igazán. Az Úr szavának való engedelmesség közben
fejlődik jól személyiségünk. Isten nélkül eltorzulunk.
Áronnak a mécseseket kell elhelyeznie az Úr parancsa szerint. A
lámpatartó fontos, állandóan világítani kell, fontos, mert rámutat: az Úr a
világ Világossága. Ő a fény életünk sötétségében. És ha nem ég a mécses, sötétségben vagyunk. Ha nincs jelen az Úr Jézus az életünkben, sötétség vesz körül.
Jézus nélkül az emberiség sötétben tapogatózik, akkor is, ha műfényekkel veszi
magát körül. Ha sötét van, nem látunk,
nem látjuk Isten akaratát, az Ő Lénye szerinti megoldást. Ha pedig nincs isteni
látásunk, nyomort árasztunk magunk körül. A világ Világossága nélkül pusztítás,
gyilkolás hatja át életünket. Mennyire látható ez ma. Sokfelé erőszakos halált
halnak emberek, bombák robbannak, rakéták repülnek, és sok ember pusztul el
értelmetlenül. Isten világosságában látnánk meg, hogy a pusztítás, az erőszak,
a háborúskodás nem megoldás. Fegyverrel nem lehet békét létrehozni. Isten nem
erre adta az életet, hanem arra, hogy Őbenne megtalálva életünk célját,
értelmes, Őt dicsőítő, boldog életet éljünk. Aki Krisztusban új életet nyer, megelégedetté válik. Az önző és kapzsi életvezetés miatt nyomorognak sokan,
pedig ez a föld mindenki számára életlehetőséget biztosít. Urunk nem azt
akarja, hogy néhányan sokak kárára növekedjenek, gazdagodjanak. Soha nem lehet
cél a más élete árán való boldogulás. És mégis ez történik. Mennyire szükségünk
van arra, hogy égjen a mécses, és fényénél rádöbbenjünk bűneinkre, és végre
valóságosan új életet kezdjünk.
Ezt követően a léviták szolgálatba állítása következik. Ezt is
megtisztulás előzi meg, mert az Úrnak csak tisztán lehet szolgálni. Mi már nem
tisztulási szertartást végzünk, hanem az Úr előtti csendességben, az Ige
olvasása által élhetjük át, hogy Urunk megtisztít. Igen, az Ő drága vére megtisztít
minden bűntől. Meg van szabva a léviták szolgálati ideje, ötven év fölött át
kell adniuk helyüket a fiatalok számára. Az Úr odafigyel, hogy senki ne
szenvedjen hátrányt, másrészt mindenkinek legyen lehetősége szolgálatának
végzésére. Nem fordulhat elő, hogy egy idős lévita még szolgál, de a fiatal nem
kap lehetőséget. Tanulhatnánk az Úr rendjéből.
A korinthusi gyülekezetben is felütötte fejét a sértődés, ami mára már
népbetegséggé lett (2Kor 12,11-21). Mindenen meg tudunk sértődni, irigyek
vagyunk egymásra, és nem látjuk meg, hogy mindenben nem lehet az egyenlőséget
figyelni. A sértődésből is van szabadulás, az Úr ki tud belőle gyógyítani. De
akarunk-e gyógyulni, vagy jól esik időnként megsértve félrevonulni? A
sértődésnek nincs helye a tanítványok életében.
Pál is minden gyülekezethez
egyénien viszonyult, úgy, ahogyan az a közösség megkívánta. Hiszen nem egyszerre
jöttek létre, nem is egyformán fejlődtek, így azután mindegyik gyülekezet más
elbánást igényelt. Az apostol pedig figyelembe vette, hol tartanak, és ahhoz
szabta szolgálatait. Rámutat, hogy az élete, az Úr általa elvégzett tettei
bizonyítják apostolságát. Hiszen az ő munkásságát is kísérték csodák, jelek és
megmutatkoztak az Úr erői. Pál mindig Jézust képviselte, és mindenkor Őt
láttatta az emberekkel. Tudta, hogy nem rá, hanem Jézusra van szükségük, hiszen
igazi változást Ő tud bennünk végbevinni, és Ő nyitotta meg az utat az örök
életre.
Milyen csodálatos: Pál nem sértődik meg, kész ismét elmenni hozzájuk,
függetlenül attól, hogy támadások érték. Mégpedig úgy készül közéjük, mint a
gyermekeihez, hiszen hit által azok is. Mint szülő nem tőlük vár el
gondoskodást, hanem ő igyekszik törődni velük. Mennyei kincseket gyűjt a
számukra. Mi sok mindent igyekszünk megszerezni gyermekeinknek, de a mennyei
kincsekre figyelünk-e? Fontos-e számunkra, hogy a következő generáció számára
Krisztus és a krisztusi élet legyen a legnagyobb érték, mert ez kihatással lesz
a következő évekre is?
Kész önmagát is értük áldozni, és
ez már krisztusi magasság. Hiszen az Úr is önmagát adta övéiért. Az apostol nem
teher akar lenni, hanem inkább olyan személy, aki átveszi az ő terheiket, és az
Úr elé helyezi. Mert az Úr keresztjénél hullanak le a bűn terhei, és ott újulhat
meg az életünk.
Mi készek vagyunk-e odaáldozni magunkat mások hitre jutásáért, azért,
hogy minél többen megismerjék Urunkat, és örök életet nyerjenek? Pál attól
tart, hogy nem olyannak találja őket, amilyennek látni szeretné, mert a sátán
eltéríti őket a helyes útról. De vajon engem hogyan talál majd az Úr? Olyan leszek,
amikor megérkezik, amilyennek Ő látni szeretne? Mit lát ma az Úr közöttünk?
Nincs-e jelen az irigység, a viszály, a harag, a rágalmazás, a pletykálkodás? Ha igen,
ha jelen vannak, akkor ne kendőzzük el, ne tegyünk úgy, hogy minden rendben
van, hanem bánjuk meg és térjünk meg Urunkhoz. Engedjük, hogy mostantól már ne
a mi indulatunk, hanem az Övé legyen az uralkodó bennünk.
Ne szállj perbe
énvelem
1. Ne szállj perbe énvelem, Ó, én édes Istenem! Mert meg nem
igazul teelőtted lelkem, Elkárhoztathatsz engem.
2. Mert én anyám méhében Fogantattam vétekben, E világra
lettem eredendő bűnben, Kárhozatos esetben.
3. Néked bűnöm megvallom, Mert én azzal tartozom; Te
bocsáthatod meg, Bizonnyal jól tudom: Segítségedet várom.
4. Bűneimnek tőréből, Az ördögnek kezéből, Ments ki
megérdemlett nagy veszedelmemből: Tekints reám az égből!
5. Szent Fiad haláláért, Keserves nagy kínjáért, Áldott szent
vérének el-kifolyásáért: Kegyelmezz meg mindezért!
6. Az ő tisztaságáért És ártatlanságáért, Szent kezein való
sebeknek helyéért, töviskoronájáért!
7. Én fertelmességemet És oly nagy sok vétkemet, Mikkel
megfertőztem undokul lelkemet, Rútítottam testemet:
8. Bocsásd meg, ó, Úr Isten! Ó, áldott Atya Isten!
Kegyelemmel bőves, irgalmas jó Isten! Nagy türelmű szent Isten!
9. A te áldott Szentlelked, Kérlek, tőlem el ne vedd, Sőt
újítsd meg bennem, hogy dicsérjem neved, Szolgálhassak tenéked.
10. Reád bíztam magamat, Te viseljed gondomat, Igazgasd jó
útra az én lábaimat És minden szándékimat.
11. Vigasztald meg szívemet, Búban epedt lelkemet; Ne hányd
szemeimre undok vétkeimet És cselekedetimet.
12. Csak tégedet dicsérlek, Míg e világon élek, Mert tudom,
nyugalmat csak tenálad lelek, Mikor innét kikelek.
13. Mindörökké áldassál És felmagasztaltassál, Áldott Atya
Isten, a te szent Fiaddal, Szentlélek áldásával!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése