Elég a kegyelem

A

 pusztában is van feladat, nem tétlenségből áll az ottlét (4Móz 7,1-89). Elkészítették a szent sátort, felállították és felszentelték. Vagyis átadták rendeltetésének, birtokba vették, áldozatot mutattak be, és találkoztak az Úrral. A sátor az Úrral való találkozás helye. Nem azért készült, hogy dísz legyen, és majd mutogassák az embereknek, hanem az Isten szavával való megismerkedésért, Isten tiszteletéért. Templomaink is Isten nevének tiszteletéért, a Vele való elmélyült közösségért jöttek létre. Sok közösség büszke a templomára, az idegenforgalom fellendítésének eszköze, az építészet, a művészet remeke, csak épp kong az ürességtől. Talán úgy vagyunk, mint egy kisgyermek, aki a templom előtt sétálva megkérdezte édesanyját: milyen épület ez? Az anya elmondta, hogy templom. A gyermek ismét kérdezett: itt lakik a jó Isten? Az anya pedig így felelt rá: nem, hanem itt rendel. Sokan azt gondolják, Isten lakóhelye az általunk készített épület, és nem akarják Őt zavarni. Pedig a templom és minden hely, ahol az Ige hirdettetik, rendelő. Így bátran jöhetünk, mert ott gyógyul az Istennel és egymással való kapcsolatunk, egész életünk. Jöjjünk az Úrhoz bátran, élő hittel, mert Nélküle nem jön rendbe sem egyéni életünk, sem a világ élete. Meg kellene már látnunk, hogy csak Isten vezetésével van esélyünk jobb életre. Az Áldás Tőle érkezik. Ha kitessékeljük életünkből, minden elromlik.

A felszentelést követően Izráel és a törzsek fejedelmei vitték az Úr elé önkéntes hálaáldozataikat. Örültek a sátornak, amely megerősítette számukra a szabadító Isten jelenlétét. Életüknek, vándorlásuknak értelmét Isten jelenléte adta. Az egész vállalkozás értelmét és jelentőségét veszítette volna az Úr nélkül. A célt is Isten szabta meg, illetve Ő vezette őket az új haza felé. Számunkra is az Úr jelenléte szab értelmet és célt. Ő vezet Isten országába, Nélküle csak bolyongás lenne az életünk, Vele azonban vándorlás az örök haza felé. Aki céltalannak érzi életét, az még nem élte át a Szabadítóval való találkozást, azonban Isten most felkínálja a lehetőséget. Ő mindenkor megtalálható, amíg tart a kegyelmi idő, addig kereshetjük, addig rábízhatjuk magunkat.

Az áldozatoknak többféle fajtája van. Jelen van a bűnért való áldozat, egy kecskebak. Mindegyik törzs viszi, mert mindenki vétkezett, és bűnbocsánatra, feloldozásra van szükség. Bűnbánat és bűnbocsánat nélkül nincs igazi lelki élet, mert a bűn megbetegít. Aki nem akarja látni bűneit, az lelkileg megbetegszik, leterhelődik. Azért van sok pszichés beteg, mert a bűnt elkenjük, nem akarunk róla hallani, és a mélybe rekesztve megbetegít. Az orvosságok nem tudják gyógyítani, csak az őszinte szembenézés, feltárás és a bűnbánat hoz tartós eredményt. Mert amikor átéljük, hogy megbocsáttattak bűneink, az Atya már nem ítél el, belső felszabaduláson megyünk keresztül. Ez pedig egészséget hoz a számunkra. Többen is megtapasztalták az evangéliumokban is a bűnbocsánat teljes embert gyógyító erejét. Ezért fizetni sem kell, és nem is mérgezzük magunkat.

Van hálaadó áldozat is. A megtapasztalt bűnbocsánat és gyógyulás hálássá teszi az embert. Igyekszik megköszönni Gyógyítójának az eredményt. Mi életünk és minden javunk Istennek való szentelésével fejezhetjük ki hálánkat. A Szentírás lapjain többen is az Úr Jézus követésével mutatták meg, hogy hálásak mindazért, amit Tőle kaptak. Mivel fejezem ki hálámat?

Pál apostol egy tizennégy évvel korábbi elragadtatásáról beszél (2Kor 12,1-10). Egy olyan eseményről, amelyről eddig nem beszélt, mert úgy élte meg, hogy mindent nem lehet elmondani. Az Úrral való bensőséges kapcsolatból nem minden tartozik másokra, illetve nem kell mindent elmondania, mert amit Pál megért, azt még nem érti meg mindenki.

Úgy mondja el Pál ezt a nagy kijelentést, hogy harmadik személyben beszél magáról. Tehát nem veri a mellét, hogy Ő milyen kijelentést kapott, nem néz le másokat, hanem úgy tekint magára, mint egy másik emberre. Mondhatnánk, kívülről nézi magát. Mert mindig a külső szemlélő lát elfogulatlanul. Ezért jó, ha mi is megtanuljuk ezt. Csendességünkben szemléljük életünket kívülről, és akkor másként látjuk majd magunkat. Észrevesszük bántó hibáinkat, alázatosabbakká válunk. Felismerjük, hogy nem mindig másokkal van a baj, hanem épp velem, mert bűnös ember vagyok.

Azonban az apostol tisztában van magával, tudja, ő is bűnös ember, ezért felismerte, hogy a tövis, ami a testében fájdalmat okoz és akadályozza, azért adatott, hogy megőrizze az elbizakodottságtól. Ha Pálnak szüksége volt rá, ha meglátta, hogy őt is fenyegeti az elbizakodottság, akkor az életünket nehezítő, gyakran nyomorító bajok láttán tegyük fel a kérdést: Mit akar ezzel Isten elvégezni az életemben? Mert nem véletlenül van a betegség, a szenvedés, Istennek célja van vele, felhasználja formálásunkban, munkájának megértésében.

Azt is figyeljük meg, hogy Pál háromszor könyörög, de aztán abbahagyja, nem erősködik tovább, nem akarja az Urat meggyőzni, vár a válaszra. A válasz meg is érkezik, de nem azt kapja, amit vár. Elfogadja az Úr üzenetét, nem tesz úgy, mintha nem hallaná, nem erősködik, hogy majd csak lesz olyan üzenet, ami megfelel az elvárásaimnak. Rábízza magát Isten akaratára, elfogadja, mert már sokszor tapasztalta, hogy a kegyelem elég. Mindenre elég. Arra is, hogy együtt éljen a tövissel, és vele együtt szolgáljon tovább. Nem a tövisre néz, hanem Krisztusra. Ne a tövisektől akarjunk csupán szabadulni, hanem akarjunk az Úr erejére támaszkodni. Az az erős, aki külsőleg gyönge, de lélekben, Krisztusban erőteljes. Jézus a leggyengébb állapotában, a kereszten is erős volt, mert képes volt imádkozni megfeszítőiért.

Amikor testi erőnkre építünk, mindig bajt okozunk, az erőre épített problémakezelés soha nem hoz megoldást. Amikor erőre, fegyverekre akarjuk alapozni a békét, akkor nem lesz béke, nem lesz igazi változás. Akkor történik változás, amikor gyengének látjuk magunkat, és ezért az Úrhoz fordulunk segítségért. Hívjuk ma is Őt segítségül, bízzuk Rá magunkat, és higgyük, egyedül a kegyelem elég, mindenre elég.

Ó, maradj kegyelmeddel Mivelünk

1. Ó, maradj kegyelmeddel Mivelünk, Jézusunk, Hogy a bűnös világnak Tőribe ne jussunk.

2. Ó, maradj szent igéddel Mivelünk, Megváltónk, E földi vándorlásban Te légy útmutatónk.

3. Ó, maradj, világosság, Mivelünk fényeddel, Te vezess a sötétben, Hogy ne tévedjünk el.

4. Ó, maradj áldásoddal Mivelünk, Úr Isten, Szent kegyelmed áraszd ránk Minden szükséginkben.

5. Ó, maradj oltalmaddal Mivelünk, Hű pajzsunk, Hogy e világ diadalt Ne vehessen rajtunk.

6. Ó, maradj hűségeddel Mivelünk, szent Isten, Adj erőt, hogy megálljunk Mindvégig a hitben.

Isten áldásával.