Az Úr megvigasztal

I

mádságban megfogalmazott tanítás az Úr hűségéről és hatalmáról (Zsolt 89,1-19). A zsoltáros azt mondja el, amit a szent iratokban Isten munkájáról olvasott, és amit maga is megtapasztalt a mindennapi életben. A családja tagjait ismerteti meg Istennel. Ez az imádság így tanítóköltemény és hálaadó fohász. A szentíró szíve tele van Istennel és az Ő munkásságával, tud Róla beszélni, van mit elmondania. Miről tudok én beszélni, mivel van tele a szívem? Van-e mondanivalóm beszélgetőpartnerem számára Istenről? Tudom-e így sorolni mindazt, amit a saját életemben megtapasztaltam? Lássuk meg mi is, hogy minden az Ő kezéből jön, mindaz, amivel rendelkezem, életutam csodálatos alakulása mind az Ő ajándéka. Munkánk, családunk, mindennapi betevőnk Isten kegyelmének megnyilvánulásai. Annyira megszoktuk már a jólétet, hogy eszünkbe sem jut hálát adni, nem is gondolunk arra, hogy nem a saját érdemünk mindez, hanem Isten könyörületességének eredménye. Mid van, amit nem kaptál - kérdi Pál. És valóban, mim van, amit nem Tőle kaptam?

A zsoltáros megvallja, hogy nincs Istenhez fogható, nincs senki olyan hatalmas, mint Ő. Ebből erőt és reménységet merít, bizalommal telik meg a szíve, és békessége van, mert ha az Isten a leghatalmasabb, nem kell félni semmitől sem. Ahol jelen az Úr, a félelem számára nincs hely.  Mi is így csodáljuk Urunkat, nincs Hozzá fogható, nincs, aki úgy szeretne, mint Ő. Nincs, hiszen életét adta oda értünk a kereszten, és mindezt úgy tette, hogy barátainak tart minket. Barátaiért adta oda az életét. Nem csodálatos, hogy az Úr Jézus engem, nyomorultat választott barátjának? Nem szégyell engem, hanem örömmel vállal az Atya előtt.

Urunk csodálatos hatalmát szemlélhetjük, amikor lecsendesíti a vihart, és így megmenti tanítványait. Talán a lelkünkben is viharok dúlnak, félünk, úgy látjuk, beborítanak a hullámok. Ne engedjünk a félelemnek, hanem menjünk Urunkhoz, hívjuk segítségül. Mert Ő ma is jön és rászól a viharra, és csendesség támad szava nyomán. Belső és külső viharainkat Ő tudja lecsendesíteni.

Hogy árad a zsoltáros szívéből a magasztalás, mennyire ismeri az Úr erejét, dicséri karja hatalmát, kezének erejét. Mi már tudjuk, hogy ez a csodálatos erő Jézusban felemel, gyógyít, és helyreállítja elromlott életünket. Urunk megérinti a leprást, vállalja vele a közösséget, talpra állítja a bénát. Így jöjjünk Hozzá, higgyük, hogy ereje ma is megnyilvánul, de nem pusztításban, rombolásban, hanem építésben. Ő Isten országát építi világunkban, és mi lehetünk építőkövei. A tanítványok is elámultak azon, hogy az Úr Jézus az ő egyszerű életüket használja fel országa építéséhez. Ma is az alázatos szívű, engedelmes és hűséges életeket használja.

Boldog nép az, amely az Úr arcának világosságánál jár, igen, így van, az a boldog, aki mindig az Úr orcája előtt jár. Mennyit keressük a boldogságot, pedig a boldog élet az Úrral való kapcsolat gyümölcse. Ő a boldogság forrása, ne keressünk máshol, jöjjünk Hozzá, és engedjük, hogy lénye átjárjon, világossága vezessen.

Nagy kiváltság, hogy Isten gyermekei lehetünk, és mindez azt hozza magával, hogy templommá is válunk (2Kor 7,1-7). Isten templomává alakul az életünk. Mindez azt is eredményezi, hogy ügyelnünk kell a templom tisztaságára, vagyis az életünkre. A templomba nem lehet akármit bevinni, ezért azt kéri az apostol, tisztítsuk magunkat minden tisztátalanságtól. Megtisztulásra van szükségünk, ehhez pedig őszinte magunkba nézésre, hiszen a tisztátalanságot, a koszt meg kell látni. Ha úgy látjuk, hogy minden rendben van, akkor nem kell takarítani.  Az Ige mutatja meg, hogy valóban tiszták vagyunk-e. A mindennapi élet során könnyen bekoszolódhatunk, de ha megvalljuk bűneinket, Ő megtisztít minket minden bűntől. 

A hívő élet folyamatosan növekedő élet, ezt megszentelődésnek nevezzük. Egyre jobban megismerjük Urunkat, és Ő egyre nagyobbá válik bennünk. Az Ő élete növekedik az én életemben, ez a megszentelődés. Nem én teszem magam egyre jobbá, hanem Ő járja át egyre jobban az életemet. A bennem élő Krisztus tesz képessé az Úr akarata szerinti életre. Ezt látjuk Pálnál is, minél jobban növekszik benne a Krisztus, annál jobban hasonlít is Hozzá. Vagyis már nem a világ normái szerint él, hanem az Úr akarata szerint. Ez becsületes életet hoz magával, nem csap be senkit, nem károsít meg senkit. Az Úr tanítványa becsületes életre igyekszik, inkább maga szenved kárt, mintsem másnak okozzon azt.

Pál szíve tele van örömmel, a nyomorúságok idején is örül, mert örömmel győzi le a keserűséget, a csüggedést. Öröme Krisztusból fakad, tudja, nyomorúság mindig lesz, de nem engedi, hogy emiatt borússá váljon az élete. Nézzünk Jézusra, örüljünk Neki, és ne adjunk helyet a búslakodásnak.

Az apostol a külső harcok és belső félelmek idején is az Urat keresi, és megtapasztalja a megvigasztalódást. Az Úr az, aki megvigasztal és továbbsegít, amikor elakadunk. Ma is keressük közelségét, a harcok és félelmek idején vonjuk még szorosabbra a Vele való kapcsolatunkat. Ha így teszünk, örömünk fog növekedni.

AZ ÚR CSODÁSAN MŰKÖDIK

1.        

Az Úr csodásan működik, de útja rejtve van:

Tenger takarja lábnyomát, szelek szárnyán suhan.

Mint titkos bánya mélyiben, formálja terveit,

De biztos kézzel hozza föl, mi most még rejtve itt.

2.        

Bölcs terveit megérleli, rügyet fakaszt az ág.

Bimbója bár igénytelen, pompás lesz a virág.

Ki kétkedőn kutatja Őt, annak választ nem ád,

De a hívő előtt az Úr megfejti önmagát.

3.        

Ne félj tehát, kicsiny csapat, ha rád felleg borul:

Kegyelmet rejt, s belőle majd áldás esője hull.

Bízzál az Úrban, rólad Ő meg nem feledkezik,

Sorsod sötétlő árnya közt szent arca rejtezik.

Isten áldásával.