Érdemes az Úrra hallgatni

I

smét szól az Úr népéhez Mózesen keresztül (4Móz 15,1-41). Még ezek után is szól, nem fordul el tőlük, nem hagyja őket sorsukra. Ez hálára késztet, mert ugyanígy minket sem hagy magunkra, nem fordul el tőlünk, hanem ismét szól, ma is szól. Figyeljünk Rá és vegyük komolyan Őt. Nem is akárki szól, hanem az az Isten, Aki Egyiptomból megszabadította őket. A Szabadítónak van szava hozzájuk, és most már ideje lenni megtanulni, hogy érdemes Rá hallgatni. Istent komolyan kell venni, mert a saját életünk függ attól, hogy hallgatunk-e Rá. Izráel is megtanulja, hogy Istenre kell hallgatnia, nagy árat fizet ezért, mert a makacsságnak mindig megvan az ára. Rá kell döbbenni, hogy Isten nagyon jól tudja, mit miért mond. Jól ismeri az életet, és jól ismer minket is. Ha Ő azt mondja, bevisz az ígéret földjére, akkor az úgy is lesz. Ebben senki és semmi nem akadályozhatja meg.

Az Ige rámutat, hogy az Úr adja nekik a lakóhelyet, tehát Tőle kapják ajándékba, nekik csak el kell fogadni, és engedelmesen be kell vonulni. Mielőtt megtörténne a bevonulás, az Úr felkészíti őket a letelepült életre. Mert arra is fel kell készülni, különösen az Úrral való kapcsolat ápolására. Mert a letelepedés nem jelentheti azt, hogy megkaptuk, amire vártunk, és tovább nincs szükségünk segítségre. A további életük során is szükségük van Istenre, a Vele való kapcsolat ápolása a legfontosabb. Arra kell ügyelni, hogy a kapcsolat meg ne szakadjon, mert ez a legfontosabb, hiszen őket Isten élteti. Isten gyermekei számára mindig az Atyával való kapcsolat a legfontosabb, ezt kell ápolnunk, bárhol is vagyunk. Nekünk kell ügyelni, hogy ne romoljon meg a kapcsolat, ehhez naponkénti igeolvasásra és szüntelen imádkozásra van szükség. Az anyaméhben levő gyermeket a köldökzsinór tartja kapcsolatban az anyával, rajta keresztül táplálkozik és lélegzik, így növekszik, ez jelenti számára az életet. Számunkra a bibliaolvasás és az imádkozás a köldökzsinór, ezek kötnek össze Isten mennyei világával, ha elhanyagoljuk, megbetegszik az életünk.

Ezért is kap fontos szerepet a szombat-törvény, hiszen a szombat az életük középpontja, akkor élik át a misztériumot, az Örökkévalóval, a Szentségessel való találkozást. Aki szándékosan megszegi ezt a törvényt, az meghal. Meghal, mert ignorálja a szent Istent, az életet adó Urat.  Aki nem áll meg szombaton, és nem áll az Úr elé, megveti Őt. Megveti Szabadítóját, élete Urát. Azonban jó, hogy mi már a kegyelem korszakában élünk, mert bizony, ha ilyen szigorúan venné az Úr a nyugalomnap betartását, nem sokan maradnánk. Ő azonban nem elpusztítani akar, hanem megmenteni, a nyugalomnapja is egy lehetőség, amivel ha jól élünk, gazdagodik az életünk. A nyugalomnapján Ő tölti fel azokat, akik Hozzá fordulnak. A nyugalomnapjára nekünk van szükségünk, nélküle lemerülünk és széthullik az életünk. Boldog és áldott, aki felismeri az istentisztelet jelentőségét, aki vágyik az Úrral együtt lenni. Mert Isten nem azt akarja, hogy kötelező legyen megtartani a nyugalomnapját, hanem azt, hogy önként, szívből vágyjunk rá. Jó dolog megállni, elcsendesedni és átélni, hogy az Úr szól. Másrészt szükségünk is van rá, hiszen megállás nélkül kimerülünk és megbetegszünk.

Az apostol ismét hangsúlyozza, hogy fogoly, és ebben a minőségében szólítja meg őket, és kéri, úgy éljék meg hitüket, hogy bárhol is vannak, látszódjon meg, hogy Krisztushoz tartoznak (Ef 4,1-16). Bármerre is járjanak, bármivel foglalkozzanak, legyen bármilyen nap, legyen különbség az ő életük és a környezetüké között. Pál apostol a börtönben is Jézus Krisztus tanítványa volt, ezt észre is vették, mert egészen másképp élte ezt meg, mint a többi fogoly. Vajon a kórházi ágyon, egy öregotthon szobájában vagy otthoni magányunkban látszik-e, hogy mi Kihez tartozunk?

Miben látszódhat meg a másságunk? Pál sorolja: alázatosság, szelídség, türelem, a másik szeretetben való elviselése. Ha nehéz helyzetbe kerülünk és mások segítségére szorulunk, ne legyünk türelmetlenek, merítsünk Urunkból erőt, és ne csak magunkra figyeljünk, hanem lássuk meg, hogy a másiknak más feladata is van, nemcsak az, hogy velünk foglalkozzon.

Fontos az is, hogy el tudjuk szeretetben hordozni a másikat, megértve, hogy nemcsak neki vannak bűnei, hibái, rossz szokásai, hanem nekem is. Társunknak el kell szenvednie az én rossz tulajdonságaimat, így én is hordozzam el őt. Az lesz erre képes, aki mindig szem előtt tartja, hogy őt is el kell szenvednie a másiknak. Nemcsak vele, hanem velem is van probléma. Mindehhez az Úrból meríthetünk erőt, Ő tesz képessé másképp élni akár fogságban is.

El kell azt is fogadni, hogy nem egyforma szinten áll a hitünk sem. Van, aki előrébb tart, vagy éppen le van maradva, őket is hordozzuk el. Mindezt úgy tegyük, hogy közben ne feledkezzünk meg arról, hogy a hit állandó növekedést jelent. Csecsemőléttel kezdődik, amikor újjászületünk, de nem lehet ebben megmaradni, a hitben is fel kell nőni. Sokan szeretnek gyermekek maradni, mert akkor más dönt helyettük, másra lehet mindig támaszkodni. A felnőtt hívő azonban maga igyekszik mindenkor megismerni az Úr akaratát, nem használja mankónak a másikat, hanem önállóan cselekszi, amit Isten mond neki.

A hívő embernek nagykorúvá kell válnia, és ez az igeismeret által történik meg. Megismerjük Isten igazságát, és már nem hajladozunk, nem váltogatjuk nézeteinket, hanem határozottan építünk az igazságra. A tanítvány és a gyülekezet feje a Krisztus, Ő irányítja övéit. A fej irányítja a testet - néha úgy gondoljuk, hogy a test egy tagja, a nyak forgatja a fejet, azonban ez nem működik, Krisztus a fej, és Ő akar irányítani minket. Figyeljünk ma is a Főre!

Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem

1. Lelkem drága Jézusa, Hozzád hajt a félelem, Míg üvölt a habtusa, S nő a vész a tengeren, Rejts el, rejts el, itt ne hagyj, Míg eláll a fergeteg; Biztonságos révet adj, S majd fogadd el lelkemet.

2. Nincs nekem más enyhelyem, Szívem Téged hív s keres, Ó, maradj itt, Mesterem, Őrizz, adj erőt, szeress! Véled állom a vihart, Hit s erő Te vagy, Te Szent, Szárnyad árnyával takard Fejemet, a védtelent.

3. Csak Te kellesz, én Uram, Benned mindent meglelek; Támogasd, ki elzuhan, Gyógyítsd meg, ki vak s beteg. Szent szavadra hallgatok, Tévedés az én bajom, Én hamisság s bűn vagyok, Te igazság s irgalom.

4. Kegyelem vagy, égi jó, Mely minden bűnt eltörül, Hagyd, hogy gyógyító folyó Tisztogasson meg belül. Élet-kút vagy, lüktetés, Vízmerítni drága hely, Ó, buzogj fel bennem és Öröklét felé emelj.

Isten áldásával.