Az Úr vezet

T

öbb mint egy esztendős felkészülés és tanulás után elindul a felhő, megindul a tábor (4Móz 10,1-36). Most gyakorlatba kell átültetni mindazt, amit számukra elmondott az Úr. Mózes kürtöket kap, így hanggal is tudja irányítani Isten népét. Egyszerre kapnak látható és hallható jelzést az Úrtól, így azután mindenki egyértelműen tudja, mit kell tenni. Isten számunkra is mindig világosan jelzi akaratát az Ige által. Ha nem is felhőoszlop indul meg előttünk, de az Ige biztos pont, ahhoz igazíthatjuk életünket.

A kijelentett rend szerint indultak a csoportok, elindultak Kehát fiai is, vitték a szétszerelt hajlékot, majd a következő táborhelyen fölállították. Mire a nép többi része odaért, a hajlék állt, és jelezte, az Úr előttük megy. Igen, az Úr, a Szabadító előttük ment. Nem hagyta magukra őket, nem maradt a Sínai-hegynél, hanem mutatta számukra az utat. Jó látni, hogy az Úr nem marad el tőlünk, nem hagy magunkra, bár gyakran azt érdemelnénk. Világunkat nézve, bizony, azt érdemelné az emberiség, hogy magára legyen hagyva, oldja meg problémáit, ahogy tudja. Azonban az Úr nem így cselekszik, hanem még mindig kinyújtja felénk irgalmas karját. Még mindig tart a kegyelem időszaka, de ne halogassuk a döntést, hívjuk segítségül, mert magunkban nem megy. Magunk nem találjuk meg a megoldást.

A hajlék jelenléte biztonságot nyújt, Istenre lehet számítani, van kihez odamenni, van kinek hálát adni és van kitől segítséget kérni. A hajlék Izráel népének középpontja, összetartó erőt sugároz feléjük. Az Istenbe vetett élő hit képes összefogni a népet, és egy irányba vezetni őket. Ma is a gyülekezetnek kell sugározni Isten jelenlétét, a gyülekezeteknek kellene válni a települések központjává. Hiszen igazi bátorítást, biztonságot ma sem adhat más, mint az élő Isten jelenléte. A kereszt ma is hirdeti, mit tett értünk az Úr. Ennek a tettnek kell megindítania lényünket, a kereszt ma is új kezdet lehet mindnyájunk számára.

A hajlék körül táborozó nép és az Istent követő Mózes világosan látja a célt. Ez fontos, legyen Istentől kijelölt cél, mert csak úgy lesz vándorlás az élet, ha van cél. Ezt nekünk kell elkérni az Úrtól. Jobban mondva kijelentette, de nekünk kell felismerni és elfogadni. Cél nélkül csak sodródunk. De mi a cél? Jól és még jobban élni? Termelni és fogyasztani? A cél nem ez, hanem Isten országa. Mózes és a nép számára is ez volt. A cél felé vezető úton az Úr ígérete jelenti a kapaszkodót. Erre állva kapunk erőt, mert tudjuk, az Úr jót ígért és jót készített övéi számára. Menjünk Jézus nyomában, és célba érünk. Kövessük Őt, és mindaz a jó, amit ígért az Atya, a miénk lesz.

Azonban mindjárt hibával is találkozunk, ez pedig a bizalmatlanság. Mózesnek nem elég Isten vezetése, emberi vezetőt is akar. A sógorát kéri meg, hogy menjen velük, mert neki van helyismerete. Az Úrnál azonban senki nem rendelkezik nagyobb helyismerettel. Ne szaladjunk mindjárt emberekhez, ha tanácsra van szükségünk, hanem bízzunk Urunkban. Az Úr ma is vezet, elég az Ő szava. Merjünk bízni Benne, és Rá hagyatkozni.

Az efézusiakhoz írott levelet olvassuk mától, ismét egy páli iratot (Ef 1,1-14). Most is az apostol által formálja az Úr hitünket, és segít előre minket a tanítványság útján. Pál a köszöntés során hangsúlyozza, hogy Isten akarta, hogy Jézus apostola legyen. Nem ő döntött így, tulajdonképpen esze ágában sem volt Jézus követői közé tartozni, Isten akarta így. Tehát élete mögött nem a számítás, nem a véletlen, hanem az Úr akarata húzódik meg. Ő Jézus küldötte az efézusi gyülekezet felé is, azok felé, akik hisznek Jézusban.

Efézus a Diána-kultusz központja volt, ám Pál által megérkezett a Megváltó ide is, és voltak, akikben komoly döntés született. Jézus tanítványai lettek, és ezt vállalták kortársaik előtt is. Számukra ír Pál, erősíti őket a küzdelemben, hiszen a pogányság mindent megtesz, hogy visszacsábítsa vagy ellehetetlenítse őket.

Elmondja számukra, hogy Krisztusban mindent megad az Isten, amire a hit harcában szükségünk van. Minden áldása hozzáférhető hit által, erre alapozhatjuk új életünket. Buzdít, hogy ne adjuk fel Krisztus követését, ne adjuk fel a harcot, mert Krisztusban új és örök életre lettünk kiválasztva. Arra választott ki, hogy gyermekei legyünk, nagy kiváltság ez. Bűnös emberként Isten gyermeke lehetek. Az Úr Jézus cselekedte meg, hogy hazataláljak és gyermekként éljek. Az Atya Őérte megbocsátja bűneimet, és befogad az atyai házba. Határozottan írja, hogy Benne van váltságunk - az Ő vére által - és bűneink bocsánata. Minden Benne van, mindent Tőle kapunk egy új, minőségileg más élethez. Arra lettünk kiválasztva, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk, vagyis a világ számára képviseljük az Isten szerinti életet. Lehet másképp élni, mint ahogy a világ él, ennek vállalására, megvallására bátorít Pál.

Krisztusban feltárta előttünk akaratának titkát, vagyis meg lehet ismerni Isten akaratát, csak rá kell hangolódni, szomjas szívvel kell keresni. Azért jött Jézus, hogy eltörölje a sötétséget, és világosságot gyújtson számunkra. Ebben a fényben láthatjuk Isten tervét, láthatjuk saját életünket. Krisztusban mindent megkaptunk a keskeny úton való haladáshoz. Nézzünk rá, és elmúlik a félelem, oda lesz az irigység, mert tudjuk, csodálatos örökségünk van, és afelé tartunk. Gyakran mások életére figyelünk, a nem hívőkre, azt látjuk, merre járnak, mennyi mindent megtehetnek, és felbukkan az irigység bennünk. Azonban nézzünk Jézusra, lássuk meg a Benne elérhetővé vált örökséget, és adjunk hálát az Atyának. Adjunk hálát, mert van cél. Nem a pusztulás, hanem az örök élet felé haladunk.

Örök élet reggele

1. Örök élet reggele, Fény a véghetetlen fényből, Egy sugárt küldj ránk te le, Kik új napra ébredénk föl; Fényed lelkünk éjjelét Űzze szét.

2. Jóságodnak harmata Gyarló életünkre hulljon, :/: Szívünk, mely kiszárada, Vigaszodtól felviduljon, S híveid közt légy jelen Szüntelen.

3. Bűn ruháját vessük el A szövetség vére által, :/: Vétkeink fedezzük el Tőled nyert fehér ruhánkkal, Hogy hitünk legyőzze majd Mind a bajt.

4. S majd vezess az égbe föl, Irgalomnak napvilága, :/: Könnyek gyászos völgyiből Üdvösségnek szép honába, Hol az üdv és béke majd Egyre tart.

Isten áldásával.