Van reménység

Á

száf elmondja, gyakran éltek át fenyegetettséget, hiszen olyan népek vették őket körül, amelyek ellenségként viselkedtek (Zsolt 83,1-9). Edóm, a testvérnép képtelen volt elviselni Izráel másságát, kiválasztottságát, és amikor módja volt, más népek támogatásával fenyegette az Úr gyermekeit. Isten gyermekei minden korban megtapasztalják, hogy ők nem a világból valók, így nem futnak együtt a többiekkel, de ez a fajta magatartás, ez az elkülönülés dühíti a pogányokat. A másságot ma sem tudják elfogadni, azt szeretnék, ha a hívők is a többiekkel sodródnának. Azonban Jézus tanítványai egy más életre vannak elhívva. Ők egyéniségek, akik Krisztusban ezt meg is élik. Pont az bosszant másokat, hogy a hívők bemutatják: lehet másképp élni. Lehet másképp gondolkodni, az élethez másképp állni, vagy másképp szórakozni, mint ahogy környezetünk teszi. Aki Krisztust őszintén követi, maga marad.

Ászáf korában is ezt élték meg, egyedül voltak a az ellenség gyűrűjében, de a zsoltáros felismeri, még sincsenek magukban, Isten velük van. A szentíró Istennel kezdi ezt a zsoltárt, vagyis a fenyegetettség idején azonnal Istent szólítja meg, Hozzá fordul. Mindazt, ami ebben a helyzetben megfogalmazódik benne, amit gondol és érez, az Úr előtt tárja fel. Nem megy gyalázni az ellenséget, hanem Istenhez fordul. Tudja, hogy az Úrban lehet bízni, ezért Őt kéri, hogy ne hallgasson, és ne legyen tétlen.

Az ellenség célja Izráel megsemmisítése, és ebben a tervben egyek. Hányszor akarták már a zsidókat és a keresztyéneket is elpusztítani, azonban Isten népe kipusztíthatatlan, mert a világ fényforrása. Igen, az egyház a világ világossága. De jó is lenne, ha erre ráeszmélnénk, és bátran világítanánk. Amennyiben ez a lámpa elalszik, rettentő sötétség, a gonosz sötétsége borul a világra. Isten azonban tudja, hogy övéire szükség van itt, ezért megoltalmazza őket.

A zsoltáros szíve is tele van bizalommal, tudja, hogy az Úr megdicsőíti szent nevét. Megmutatja a népek számára hatalmát. A zsoltáros a félelem idején Isten korábbi tetteiből merít erőt és reménységet. A régi történetekhez nyúl vissza, az Igéhez fordul, és ebből lelkileg megerősödik, általa feltöltődik.

Számunkra is példa ez a zsoltár, azt mutatja meg, hogy életünk nehézségeivel is kereshetjük az Urat. Nem kell nekünk megfizetni, bosszút állni, hanem mindjárt tárjuk fel szívünket az Úr előtt. Kérjük segítségét, és várjuk ki türelemmel, amíg cselekszik. A várakozás idejét pedig kitölthetjük bibliaolvasással és imádkozással. Vegyük kézbe az Igét, amikor reménytelennek látszódik az életünk, és olvassuk el azokat a történeteket, amelyek Isten szabadításáról szólnak. Figyeljük Jézust, és lássuk meg hatalmát. Adjon erőt, hogy a gonosz mindenféle akciójával szemben van megoldása. Jézus hatalmasabb a gonosznál, és a betegség, a bűn, az ördögi praktikák minden fortélyával szemben ad szabadulást.

Az Ige mindig megerősíti az Úrba vetett bizalmunkat, rádöbbenünk, hogy ahogyan a múltban megsegítette a Hozzá folyamodókat, úgy ma is megteszi. Hívogatása ma sem vesztette érvényét. Ma is komolyan mondja, hogy menjünk Hozzá, ha meg vagyunk fáradva és terhek alatt roskadozunk, és Ő megnyugvást ad. Ma is komolyan hívja a szomjazókat, és kínálja számukra az élet vizét ingyen. Rajtam áll, hogy meghallom-e a hívást és elindulok-e felé? Sok csalódás és kudarc után induljunk Hozzá, csak Ő tudja lelkünket lecsendesíteni, Ő veszi ki szívünkből a félelmet, és Ő erősít meg a Neki való szolgálatra, keresztyén életre.

Pál apostol a támadások, küzdelmek idején határozottan kijelenti, mindezek ellenére nem csügged el (2Kor 4,1-6). Honnan veszi az erőt? Krisztus ismeretéből. A hívő ember biztos pontja a feltámadott Úr. Nagyon lényeges, hogy megismerjem életem Urát, tudjam, kicsoda Ő, mert ha ismerem, akkor ez tartást ad: tudom, Kiben hiszek, tudom, Kit követek. 

Kicsoda Jézus? Isten képe. Ez azt jelenti, hogy Őt szemlélve Istent látom, Őt ismerhetem meg. Jézus Isten lényét hozta el a világba - olyan az Isten, amilyen Jézus, és ezt látva megerősödünk hitünkben. Jó látni Jézust, jó látni, hogy Ő más, mint ez a világ. Belőle nem a gyűlölet árad, de nem is hatalom iránti vágy mozgatja, hanem Isten agapéja. Ő szereti ezt a világot, szereti az embert, és meg akarja menteni. Azért halt meg a kereszten, hogy nekünk életünk legyen. Lássuk meg, szükségünk van Jézusra, nélküle nem boldogulunk. Pál is elismeri, Krisztusra van mindenkinek szüksége, ezért nem magát hirdeti, nem magára helyezi a hangsúlyt, hiszen ő nem képes emberek életét megváltoztatni, csak egyedül az Úr. Ő gyújtja meg dicsőségének ismeretét, az Ő szavára ragyog fel a világosság. Pál és mi is lámpások lehetünk, amik viszik a fényt. Számunkra is fontos, ne magunkat, ne emberi megoldást hirdessünk, hanem az evangéliumot, ami Krisztus munkájáról tesz bizonyságot. Amíg szól az evangélium, van reménysége a bűnös embernek.

Ki Istenének átad mindent

1. Ki Istenének átad mindent, Bizalmát csak beléveti, Azt csudaképpen őrzi itt lent, Ínség, baj közt is élteti. Ki mindent szent kezébe tett, Az nem fövényre épített.

2. A súlyos gondok mit használnak, A sóhaj, sok jajszó mit ér, :/: Ha sebeink még jobban fájnak S mindennap kínunk visszatér? Így terhünk egyre súlyosabb, Ha lelkünk búnak helyet ad.

3. Csak légy egy kissé áldott csendben: Magadban békességre lelsz, :/: Az Úr rendelte kegyelemben Örök, bölcs célnak megfelelsz. Ki elválasztá életünk, Jól tudja, hogy mi kell nekünk.

4. Zengj hát az Úrnak s járd az utat, Mit éppen néked Ő adott; :/: A mennyből gazdag áldást juttat S majd Jézus ád szép, új napot. Ki Benne bízik és remél, Az mindörökké Véle él.

Isten áldásával.