Épüljünk és építsünk!

M

ár egy esztendő eltelt a kivonulás óta a pusztában (4Móz 9,1-23). Ez idő alatt az Úr formát és keretet adott a nép számára. Megkapták a különféle törvényeket, amelyek mindennapi életüket szabályozták, elkészítették a szent sátort. Ajándékba kapták az istentisztelet lehetőségét és szabályait. Megtanulták, hogy az Úr körül rendeződjenek, Rá figyeljenek, és azt is, hogy nem mindegy, hogyan végzik az istentiszteletet. Számba vették a népet, az Úrnak szentelték a lévitákat, tehát sok minden történt ebben az esztendőben.

Eljött a szabadulás napjának az évfordulója, páskával kellett ünnepelni. A páska emlékeztette őket arra, hogy a szabadulás Isten műve, így hálát munkált a szívükben. De arra is emlékeztek, hogy egy bárány életébe került az ő szabadságuk. Nekünk is emlékezni kell, hogy páskabárányunk, az Úr Jézus Krisztus megáldoztatott. Szabadulásunk az Ő élete árán ment végbe. Nem a magam ereje által leszek szabad, hanem szabadításra van szükségem.

Minden nap álljak meg hálás szívvel az Úr előtt, köszönjem meg, hogy megszabadított, és éljek ebben a szabadságban. Ne figyeljek másra, csak Szabadítómra. Az ellenség támadását, a kísértés próbálkozását úgy győzhetem le, ha csak Rá figyelek, ha egyre többet gondolkodok az Igéről, egyre többet foglalkozok vele, és engedem, hogy átjárja lényemet.

Azt is jó látnunk, hogy az Úr megérti problémáinkat. Azok, akik nem vehettek részt a páskaünnepben, mert úton voltak vagy épp halottjuk volt, nem maradtak ki. Az Úr rájuk is gondolt. Így gondol ránk is az Úr, a Vele való örömből senkit nem akar kirekeszteni. Ha kimaradunk, azt magunknak köszönhetjük. Az azt jelezi, mi nem akarunk részt venni benne. Nem akarunk bemenni az Atyához, ahogyan az idősebb fiú sem ment be. Nem az Atyán, hanem rajta múlt. Azonban a távolmaradásnak is megvan a következménye, a felelősséget vállalni kell.

A hajlék felállításának napján felhő vette körül a szenthelyet, éjjel pedig tűzoszlop, így volt velük állandóan az Úr. Jelenléte biztonságot és félelemmentességet nyújtott a számukra. Ha az Úr körülvesz és oltalmaz, nem kell félni. Miért is kellene? Izráel népe egész életét, annak ritmusát, programjait az Úrhoz igazította. Figyeltek a felhőre és a tűzoszlopra és akkor indultak, ha indult az Úr. És ugyanúgy akkor táboroztak le, amikor az Úr megállt. Nem volt ez mindig könnyű, hiszen sok sátort kellett lebontani, majd ismét felverni, de mégis rábízták magukat Istenre, tudták: ez a legjobb. Minket már nem így vezet az Úr, hanem Szentlelke és igéje által. Talán ott van a szívünkben: könnyebb volt Izráelnek, és jó lenne, ha előttünk is így járna az Úr. Lenne egy biztos pont, amire figyelve haladhatnánk. Mi már nem a felhőre, hanem a Pásztorra figyelhetünk. Ő a hangjával vezet bennünket. Ez azt jelenti, hogy meg kell ismernem Pásztoromat, és ha már ismerem, fel fogom ismerni a hangját. Ugyanúgy, ahogyan a bárány megismeri a pásztor hangját. Lehet, hogy azt mondjuk, mi nem vagyunk képesek Jézus hangját más hangoktól megkülönböztetni. Pedig felismerjük kedvenc előadóinkat, amikor meghallunk egy számot, vagy tudjuk, melyik riporter kérdez, és melyik politikus válaszol, ha nem látjuk is őket. Az Úr hangjának felismerése is gyakorlat által fejlődik ki bennünk. Adjunk hálát, hogy szól, hogy vezet, és kövessük bátran, amerre megy. Mi is mindent tegyünk az Úr szava szerint.

Pál apostol harmadszorra is Korinthusba szeretne menni, de úgy akar megérkezni, hogy ne kelljen keményen fellépnie (2Kor 13,1-13). Ez pedig akkor fog bekövetkezni, ha azok, akik korábban vétkeztek, bűnbánatot tartanak. Minden probléma megoldása a bűnbánat és a megbocsátás. Azonban nem mindig akarjuk meglátni saját vétkeinket és felelősségünket a helyzet kialakulásában. Könnyebb mással foglalkozni, mint magunkba tekinteni. Általában azt feltételezzük, hogy nálunk minden rendben van.

Az apostol arra szólít fel, hogy magunkat vizsgáljuk meg, és nézzük meg csendességünkben, hogy hitben vagyunk-e. Szükség van ilyen önvizsgálatra, de ne a másik ember vagy saját magunk legyen a mérce, hanem Krisztus. Azt kell megnézni, jelen van-e bennem Ő? Fel lehet-e ismerni a mindennapi életünk során, hogy valóban Krisztus él bennünk? De hogyan lehet felismerni? Úgy, hogy minden tettünket, indulatunkat, gondolatunkat Hozzá mérjük. Ha így teszünk, meglátszódik, hogy Ő cselekszik, vagy még mindig én. Jelen van-e bennem Krisztus alázata, békessége, szeretete? Építésre irányulnak-e a gondolataim és a tetteim? Mert az Úr építésre adta hatalmát.

Ő nem rekeszt ki senkit, nem is fordul el senkitől, még a leprástól sem. Vállalja a kitaszítottat, nem undorodik a koldustól, aki nem a fürdőszobából toppant elé. Az Úr valóban kitárta Isten országa ajtaját, nem a külső, hanem a belső döntött arról, hogy ki léphet be. Ő a szívünket vizsgálja, nem testi nyomorúságunk vagy vagyoni helyzetünk, kultúránk alapján dönt. Ő hívogatja a terhek alatt roskadozókat, szabad Hozzá menni és letenni a terheket. Aki rábízza magát, az átalakul, annak megváltozik az élete. De ez a változás belülről halad kifelé.

Az utolsó szavak is önvizsgálatra késztetnek, hiszen az apostol buzdít, építésre ösztönöz, örömre szólít fel. Bárcsak így állnánk mi egymáshoz! Milyen jó is, amikor buzdítjuk a csüggedőt, örvendezni tanítjuk a szomorkodót, és építjük egymást kegyelemből az Ige által. Az képes építeni környezetét, aki maga is folyamatosan épül. Soha nem mondhatjuk, hogy már készen vagyunk, mindig épülnünk kell a hitben, az Ige megismerése által. Hitünk építőköve Isten Igéje.

Eltévedtem, mint juh

1. Eltévedtem, mint juh, Eltévedtem, mint juh, A bűnösök útjára, Ó, segíts, Jézusom, Őriző pásztorom, Hogy ne jussak romlásra. Te ontál drága vért Elveszett juhokért, Viselj gondot a nyájra.

2. Én is juhod vagyok, Én is juhod vagyok, Nyájadnak legkisebbje, :/: Kit te megtéríthetsz, Bűnből kivezethetsz A szép kies helyekre. Kérlek azért hitből, Töredelmes szívből, Fogadj, végy kegyelmedbe.

3. Ím, előtted állok, ím, előtted állok, Ajtód előtt zörgetek, :/: Bár titkos bűnökkel És nyilván lévőkkel Vétkeztem teellened: Kérlek mindazáltal, Nagy irgalmassággal Fogadd vissza gyermeked.

4. Bár a hit szívemben, Bár a hit szívemben Oly kicsiny, mint mustármag, :/: Mégis bármi gyenge, Szentlelked nevelje, Nevelje fel nagy fának, Hogy terjedjen ága És legyen virága Kedves néked, Urának.

5. Míg porsátoromban, Míg porsátoromban Tartasz, mint egy tömlöcben, :/: Nevelj igaz hitben, Munkás szeretetben, Hogy élhessek itt bölcsen És kimúlásomig, Utolsó órámig Tisztemet hűn betöltsem.

6. Szállj le, Uram, hozzám, Szállj le, Uram, hozzám, Jöjj, ó, Jézus, sietve, :/: Vágyakozó szívvel, Kiterjesztett kézzel Várlak immár epedve, Hogy veled mennyekbe, Örömmel menjek be Ábrahám kebelébe.

Isten áldásával.