Győztes mentalitás

Ú

jabb feladatot kap Mózes és tizenkét férfi a Párán-pusztában. Mielőtt bevonulnának az ígéret földjére, kémeket kell kiküldeni (4Móz 13,1-34). Az a feladatuk, hogy feltérképezzék a terepet és bátorítsák a népet. Tulajdonképpen vonzóvá kellene tenniük a hazát előttük. Fel kell csigázni az érdeklődésüket, és azt csak azok tudják megtenni, akik már jártak azon a földön, látták és van tapasztalatuk. A tanítványok is úgy hívogattak Isten országába, hogy elmondták mindazt, amit láttak és hallottak felőle Jézustól. Továbbadták személyes tapasztalataikat, hiszen maguk is átélték Isten országának az erejét. Mi is akkor tudunk hatást kifejteni, ha személyes tapasztalatokat osztunk meg az Úr Jézus hatalmáról, erejéről. Csak az tud másokat Jézushoz vonzani, aki hitelesen el tudja mondani, amit átélt, látott és hallott Isten országában.

 A küldetés próba is a kiküldöttek és az egész nép számára. Isten megpróbálja a hitüket. Megnézi, hogyan reagálnak a felbukkanó problémákra: hittel vagy hit nélkül. Mert lehet úgy is, hogy forduljunk vissza, nincs esélyünk, úgyis kikapunk, de lehet úgy is, hogy bízzunk az Úrban és menjünk előre. Tegyük, amit mond, a többit pedig bízzuk Rá. Ne feledjük, hogy mi nem a meghátrálás emberei vagyunk, hanem a hitéi. Hittel mehetünk előre, és győzhetünk, még a hegynek tűnő problémákkal szemben is.

A követek el is mennek, felmérik a területet, és úgy találják, hogy jó föld, valóban tejjel és mézzel folyó, és kiváló a gyümölcse is. Ezt követően azonban megtorpannak, mert nem várták, hogy az a föld lakott terület. Nem számítottak arra, hogy harcolni is kell. Ők azt várták, minden könnyen az ölükbe hullik. De nem így működnek a dolgok, a könnyen jött pénz könnyen megy, csak annak van értéke, amiért meg kell harcolni. Ezt akarja az Úr, hogy harcoljanak meg érte, és így még értékesebb lesz a szemükben. Isten úgy küldené őket a harcba, hogy velük megy, itt a hangsúly azon van, hitben elindulni, nem meghátrálni, hanem bízni az Úr, a Szabadító hatalmában.

Most a követek hite, Istenismerete is vizsgázik. Kiderül, csak Káleb és Józsué bízik az Úrban. Ők biztatják a népet, és hiszik, hogy el fogják a földet foglalni. Miért tudnak bátorítani? Mert az Úrra néznek. Ők nem az ellenséggel foglalkoznak, hanem Istennel. Tudják, az Úr számára nincs lehetetlen és Őbenne lehet bízni, mert nem csapja be övéit, és nem is hagyja őket magukra. Úgy tesznek, mint egy futballcsapat edzője, aki úgy nyilatkozik, hogy mi nem az ellenféllel, hanem saját játékunkkal foglalkozunk. Ez a győztes mentalitás, ne az ellenféllel, hanem Megváltóddal foglalkozz. A saját játékunkat, krisztusi életünket kell megélni, és az győzelemhez segít.

Ez a fontos, ne az óriásokra figyeljünk, hanem Jézusra. Sőt, az is lehet, hogy csak a szívükben élő félelmet vetítették ki az ott élőkre. Így azután megtörténhet, hogy az óriások bennük élnek. Az óriások legtöbbször bennünk élnek, mert a félelmeinket engedjük felnövekedni, megerősödni, hitünket pedig háttérbe szorítjuk. Azonban az Úr oltalmában a legerősebb, leghatalmasabb ellenség is törpévé zsugorodik, ahogyan Dávid számára sem volt óriás Góliát, hanem egy legyőzhető ember. Legyőzhető, de csak az Úr neve által.

Pál apostol tudja ezt: fogoly és mégis győztes, mert Krisztusra tekint, és nem önmagára, így győz elsősorban önmaga fölött (Ef 3,1-13). Legyőzi kételkedését. Keresztelő János a börtönben ingott meg abban a hitében, hogy Jézus a Krisztus. Pál legyőzte céltalanságát, önmaga siratását, és felismerte, hogy ennek a helyzetnek is van célja. Meglátta, hogy írhat levelet. Testvéreim, mindig keressük azt, hogy mit is akar az Úr elvégezni azzal az élethelyzettel, amiben épp vagyok? Ne keseredjünk el, hanem lássuk meg, hogy a betegágyon, nyugdíjaskorban vagy bármilyen nehéz élethelyzetben is van cél. Az Igére figyelve feltalálhatjuk magunkat, ahogy Pál is tette. Minden élethelyzet válhat bizonyságtétellé. Akár mi is írhatunk levelet távol levő testvéreknek, egyedül élőknek.

Az a feladata, hogy Krisztus titkát megismertesse a pogányokkal. Krisztus titka a kereszt, ott nyitotta meg az utat a pogányok számára az életre. Ott tette a zsidót és pogányt egy testnek tagjaivá. Ez csodálatos hír: az Úr egyházába hívja mind a zsidót, mind a nem zsidót. Őáltala lehetünk testvérekké. Krisztusban megszűnik az ellenségeskedés. Bárcsak felismernénk, hogy csak Krisztusban lehetünk egyek, akkor, ha befogadjuk őt az életünkbe és mindnyájan az Ő akaratát cselekedjük. Nem a felekezetek, hanem az Úrban való élő hit tesz eggyé. Csak ahol Krisztusra nézünk, ér véget a harc. Amíg nem akarunk Krisztushoz jönni, nem lesz békesség, sem magunkban, sem egymás közt.

Milyen szomorú, hogy még mindig a nemzetiségen van a hangsúly a gyülekezetekben, pedig már az egységre kellene helyezni a súlyt. Pedig az egyház feladata, hogy Istent megismertesse az emberekkel. Az Úr életét kellene felmutatnunk, meg kellene élni az Ő irgalmát és szeretetét. Bizony, ez tőlünk nem telik, csak akkor leszünk rá képesek, ha Ő él bennünk.

Pál apostol a legnagyobb munkát végezte kortársai közül, mégsem tekinti magát többnek az apostoloknál. Az igazi önértékelést mindig Krisztus lényébe tekintve kapjuk meg, ha Rá nézünk, helyünkre kerülünk. Se túl ne értékeljük magunkat, se le ne értékeljük. Krisztusban a helyünkre kerülünk.

Hányszor félünk, féltjük magunkat, gyávák vagyunk, ha ki kell állni az Úr ügye mellett, azonban Krisztusban megbátorodhatunk. Amikor a Szentlélek betölti a szívünket, bátrakká válunk. Eltűnik a félelem, mert tudjuk, Kihez tartozunk, látjuk örökségünket, és tisztában vagyunk azzal a ténnyel, hogy hazafelé tartunk. Haza pedig örömmel készül az ember, mert otthon lenni jó. Sőt, mindenütt jó, de a legjobb otthon. Hát éljünk ezzel a hittel és reménységgel.

Isten szívén megpihenve

1. Isten szívén megpihenve Forrjon szívünk egybe hát, Hitünk karja úgy ölelje Édes Megváltónkat át! Ő fejünk, mi néki tagja, Ő a fény, mi színei; Mi cselédek, ő a gazda, Ő miénk, övéi mi.

2. Szeretetben összeforrva, Egy közös test tagjai, :/: Tudjuk egymásért harcolva, Ha kell, vérünk ontani. Úgy szerette földi nyáját S halt meg értünk jó Urunk; Fájna néki, látva minket, Hogy szeretni nem tudunk.

3. Nevelj minket egyességre, Mint Atyáddal egy te vagy, :/: Míg eggyé lesz benned végre Minden szív az ég alatt; Míg Szentlelked tiszta fénye Lesz csak fényünk és napunk, S a világ meglátja végre, Hogy tanítványid vagyunk.

Isten áldásával.