Üdvösség kegyelemből

M

ózes nehéznek találta a nép terhét, úgy látta, egyedül képtelen elhordozni őket és megoldani a problémákat (4Móz 11,16-35). Pedig nem volt egyedül, mindent megoszthatott az Úrral. Isten azonban megérti őt és segítséget ad a számára. Mózesnek nem kell összeroppannia a terhek alatt, és ha emberi segítőre van szüksége, megkapja azt. Az Úr előtt bátran feltárhatjuk a szívünket, nem kell eltitkolni problémáinkat, sem megjátszani, hogy mi mindenre képesek vagyunk.

Isten hetven férfit ad Mózes mellé, most már könnyebbül a teher, de ez azzal jár, hogy a benne levő lélekből ad az Úr a hetvennek. El lehet gondolkodni végül, hogy mi a jobb: az Úrral hordozni a terheket, Rábízni magunkat, vagy emberi segítségre támaszkodni. A Lélek teljessége mindennél többet jelent, mert bizony, néha az emberi segítők is terhet jelentenek. Össze kell hívni őket, meg kell velük beszélni a dolgokat, és nem mindig lesz egyetértés. Jó, ha átéljük a Szentlélek vezetését és az Úr életünkben való jelenlétét. Ő arra hív, hogy vegyük fel az Ő igáját, vagyis engedjük életünk mellé Őt, és akkor megtapasztaljuk a terhek könnyebbülését. Mert Ő magára veszi azokat. Sőt, a Golgotán minden nyomorúságunkat magára vette, vére által eltörölte bűneinket, és megtisztít a maga népévé.

Az Úr nemcsak segítőt ad Mózesnek, hanem a népnek is ad húst. A siránkozó, a múltat visszasíró nép kap ennivalót. Megkapja, ami után vágyakozik, de majd kiderül, nem mindig jó, ha megkapjuk, ami után vágyunk. Miért? Mert nem hittel kértek. Nem alázatos szívvel borultak az Úr elé és hatalmában bízva kértek Tőle eledelt, hanem siránkoztak, zúgolódtak, régi életükbe vágyakoztak vissza. Rossz az, amikor visszavágyunk régi életünkbe, amikor nem elég nekünk az Úr kegyelme.

Mózes azonban kételkedve fogadja az Úr ígéretét, csak az emberi lehetőségekkel számol, és nem az Úr lehetőségeivel. Mintha már ő sem úgy látná az Urat, mint a kivonulás idején. Nem halványulnak-e meg a múlt tapasztalatai, Isten csodái az évek múlásával? Nem kísért-e minket, hogy ahogy előbbre haladunk az évek számával, már nem látjuk olyan felségesnek, hatalmasnak Urunkat? Mózes mintha már nem ugyanúgy látná az Úr hatalmát, mint amikor átkeltek a Vörös-tengeren. Bízom-e ma is Benne? Látom-e, hogy az Úr nem változik? Isten egy kérdéssel válaszol: „Hát megrövidült az Úr karja?” Hányszor elcsüggedünk, amikor egy váratlan bajjal, problémával szembesülünk, kétségek marják szívünket, siránkozunk, mint Izráel tette, és nem az Úrra nézünk. Isten azt üzeni, ne félj, ne féltsd magad, a megélhetésed, az életed, hanem bízz Bennem továbbra is. Nézz Rám, mondja az Úr, és figyeld meg, hogy amit mondok, az beteljesül. Ne félj, csak higgy a szavamban, és megtapasztalod hatalmam. A Zsidókhoz írt levél megerősíti mindezt a számunkra, amikor így szól: „Jézus Krisztus tegnap és ma és örökké ugyanaz” (Zsid 13,8). Ebben az Igében bízzunk, erre álljunk a nehéz pillanatokban, mert Ő valóban ugyanaz.

Mózes megkapja a segítséget, hetven férfi áll mellette, akiket betölt az Úr Lelke. Két olyan személy is átéli a Lélekkel való betöltekezést, akik nem voltak a többi között, hanem a táborban maradtak. Józsué féltékeny lesz rájuk. Milyen gyakran ott van a féltékenység, az irigység a szívünkben, amikor máson megnyugszik Isten Lelke, megjelenik az áldás az életében. Meg kell tanulni örülni ennek, mert az volna a nagyszerű, ha mindenki Isten Lelke által vezérelt ember lenne.

A nép is átélte Isten hatalmát, meglátták, valóban nincs Számára lehetetlen. Nem számít, hogy a pusztában vagy egy településen kell népéről gondoskodnia, Ő mindenütt megcselekszi, amit vállalt, amit ígért. Dicsérjük ma is Urunkat, Ő valóban Úr az időjárás, a természet minden eleme és a mi szükségleteink felett is. Az elégedetlenségnek mindig megvan a rossz következménye. Tanuljunk Isten népe példáján, zúgolódás helyett legyen bizalom a szívünkben és hálaadás.

A mai újszövetségi rész fő üzenete az üdvösség, amely Isten ajándéka (Ef 2,1-10). Ajándék, mert nem érdemeljük, és Pál magát is belevonja az érdemtelenek táborába. Mert nem azért van üdvösségünk, mert az életünk ezt hozza magával, nem, hanem Isten kegyelme által. Az örök életet Krisztus érdeméért, és nem a sajátunkért kapjuk, ajándékba.

A kegyelem az ítélet elengedését jelenti, ehhez bűnt kell elkövetni, és Pál látja, hogy mind - még ő is - vétkeztünk, testünk kívánságait követtük, a test és a gondolatok akaratát követtük. Az apostol maga mondja ki az ítéletet, halottak voltunk. Mert amikor Isten nélkül élünk, a bűn útján járunk, halottak vagyunk. A halott számára egyetlen megoldás van: a feltámadás. Ezt élhetjük át Jézus Krisztus által, a bűn halálából Krisztus által támadhatunk fel. Jézus Krisztus feltámadása által, Isten szeretetéből kaphatjuk meg az üdvösség ajándékát. Azért, mert Isten Krisztus áldozatáért elengedi halálos ítéletemet. Krisztusért élhetek, lehetek szabad. Isten irgalomban gazdag, tehát azt akarja, hogy átéljük a kegyelmet. Ehhez meg kell látni bűneinket, és kérni kell megbocsátását.

Az újjászületés Isten munkája, Ő alkot minket új emberré Krisztusban. Igen, egy egészen új embert hoz létre, egészen más emberré lehetek az Úr Jézus által. Most már nem magamnak élek, hanem Neki. Annak az Úrnak az akaratát cselekszem, Aki meghalt értem és feltámadott. Mert azért kapjuk a kegyelmet, hogy kegyelemből éljünk és az Ő akaratát cselekedjük.

Istenre bízom magamat

1. Istenre bízom magamat, Magamban nem bízhatom; Ő formált, tudja dolgomat, Lelkem ezzel biztatom. E világ szép formája Az ő keze munkája. Mit félek? - mondom merészen: Istenem és Atyám lészen. -

2. Öröktől fogva ismerte, Hogy mire lesz szükségem, :/: Éltem határát kimérte, Szükségem s elégségem. Lelkem, hát ne süllyedezz, A hitben ne csüggedezz! Egy kis bajt nem győznél-e meg? Hogy tántorítana ez meg?

3. Tudja Isten kívánságod, Ád is, mert csak ő adhat, :/: De bölcs, Uram, te jóságod, Tudod, sok elmaradhat. Tudom: gondod reám nagy, Mivel édes Atyám vagy; Mint akarod, hát úgy légyen! Másként hinnem volna szégyen.

4. A valóságos igaz jót Az Úr meg nem tagadja; :/: Nagy gazdagság és rakott bolt Nem fő jó, ritkán adja. Ki az Isten tanácsát, Megszívleli mondását, Azt ő Lelkével serkenti, Gondját is megédesíti.

5. E világnak dicsősége Igen hamar elmarad, :/: Kit ma gondok sújtnak, végre Holnap diadalt arat. Csak Atyámban bízhatom, Ő megsegít, jól tudom, Mert az igazaknak Atyja Hű szolgáját el nem hagyja.

Isten áldásával.