J
|
ó
végiggondolni, hogy mi is van a szívünkben (4Móz 16,1-33). Vizsgáljuk meg, nem
húzódik-e meg bennünk lázadás az Úr akarata ellen, nem a hatalom utáni vágy
vezérel-e? Mert azt látjuk, hogy a lázadás nem vezet eredményre. Különösen az, amely Isten ellen irányul, mint ahogy mai Igénkben is látjuk. Vannak néhányan
Lévi törzséből, akik Mózes és Áron ellen támadnak, úgy vélik, Izráel népe fölé
emelik magukat. Mindezen vád mögött személyes ambíciók húzódnak meg, elégedetlenek
saját helyzetükkel, és Mózes illetve Áron helyére vágynak. Ők akarják a főpapi
tisztet is maguknak. Nincsenek megelégedve azzal, amit rájuk bízott az Úr.
Pedig Lévi törzse egy életre az Úr sátra körüli szolgálatra lett kiválasztva.
Azonban ők ezt nem értékelik, nincs hála a szívükben. Úgy gondolják, ők többre
hivatottak. Mi van a szívemben: megelégedettség vagy többre vágyás? Fontos
szem előtt tartani, hogy Isten országában másképp vannak a dolgok, mint a világban,
Isten maga bíz ránk feladatot, és ha abban hűségesek vagyunk, többre bíz. De
nem mi vágyakozunk, nem én akarok többet, mást, hanem várok az Úr értékelésére.
„Aki a kevesen hű, az a sokon is hű, és aki a kevesen hamis, az a sokon is
hamis” (Lk 16,10).
Ezek az emberek önmagukat értékelték, saját életüket többre tartották
annál, mint amit rájuk bízott Isten, mint amit végezniük kellett. Hiányzott az alázat
a szívükből, amellyel rácsodálkoztak volna Isten kegyelmére. Mert már az is
csoda, hogy az Úr megszabadította őket, majd a többi törzs közül kiválasztotta
a Neki való szolgálatra. Látom-e méltatlanságomat? Felismerem-e, hogy még ezt a
szolgálatot is bízhatta volna különb eszközre az Úr? Ha meglátom ezt, hála lesz
a szívemben és magasztalás.
Mózes ezt az újabb támadást is az Úrra bízza. Nem áll bosszút magáért,
hanem kéri, hogy Isten mutassa meg a nép számára döntését. Mutassa meg, kit választott arra, hogy a nép
előtt járjon. Mózes magatartása számunkra is útmutatás, mi is vigyük Isten elé
imádságban problémáinkat, a támadásokat. Ne mi akarjunk bosszút állni, hanem
engedjük, hogy az Úr munkálkodjon, Ő jelentse ki akaratát. Jó mindenben az Úrra
bízni magunkat, ne engedjük, hogy az elégedetlenség vagy a visszafizetés
vezéreljen. Mindenkor figyeljünk az Úr Jézusra, Aki az Őt megfeszítőkért is
imádkozott. Az imádság egy csodálatos eszköz a kezünkben, nagy dolgok
történhetnek általa. Szívek átformálódhatnak, ha kitartóan és hittel kérjük.
Amikor Isten az egész gyülekezetet meg akarja ítélni, Mózes menti őket,
közbenjár értük. Mózes nem a könnyebbik megoldást választja, számára nem a
néptől való megszabadulás a megoldás. Vállalja őket tovább, menti a népet.
Mózes lélekmentő lelkületet kapott az Úrtól. Milyen gyakran azt gondoljuk, úgy
oldódnak meg gondjaink, ha megszabadulunk a problémás személyektől. Ha elválunk vagy másik országba költözünk, azt gondoljuk, minden rendbe jön, de ez nem
biztos, mert előbb magunkban, a lényünkben kell rendbe jönni.
Szomorú, hogy még mindig nem tanulnak az emberek, még mindig nem akarják meglátni
Isten akaratát, és lázadnak ellene. Azonban azt meg kell látnunk, hogy aki nem
akar Istenhez igazodni, annak vállalnia kell a felelősséget. Isten megítéli az
ellene lázadó bűnös embert. Most még van lehetőségünk bűnbánattal Elé állni és
elfogadni az Ő uralmát. De élünk-e ezzel a lehetőséggel? Meghalljuk-e a hívást
és bemegyünk-e Isten vacsorájára? Vagy figyelembe se vesszük, éljük az életünket,
mintha minden rendben lenne? Ma nagyon belemerül a világ a jólétbe, az
élvezetekbe, és nem akarjuk meglátni, hogy Isten ítélete közeledik. De áll még
a kereszt, odamehetünk, és Jézust segítségül hívhatjuk. Mert csak Jézust
követve van esélyünk az életre, az üdvösségre.
Pál határozottan tesz bizonyságot arról, hogy aki Krisztusban van, annak
teljesen megváltozik az élete (Ef 1,17-32). Az már többé nem úgy él, mint
eddig, már nem a nem hívők gondolkodása a mérvadó, hanem az Úr vezetése. Aki
megtért és rábízta Jézusra az életét, annak már Jézus élete a minta.
És ez azt jelenti, hogy az eddigi életvitelt le kell vetkőzni, meg kell tőle
szabadulni. Krisztust követve nem élhetünk úgy, mint eddig. Ebből meglátjuk,
hogy nem egy vallásról van szó, aminek a tételeit elsajátítjuk, és minden
rendben van, hanem egy új életformáról.
Az új életformához arra van szükség, hogy megszülessen bennünk az új
ember. Az új élet pedig nem a régi megújítását, hanem annak teljes
eltávolítását jelenti, amely helyére lép az új élet. Az új élet teljes
megújulást jelent, gondolkodásban és lélekben. Aki Krisztust követi, másképp
kezd gondolkodni az életről. Felismeri, hogy az élet Isten ajándéka, felelősek
vagyunk érte, és el fogunk vele számolni. Jézust követve előre fogunk gondolkodni, és igyekszünk felmérni egy
adott tett következményeit. Ma sokszor nem gondoljuk végig, mivel fog járni az, amit tenni készülünk. Sok ember élete megy tönkre emiatt. Krisztus azonban
megtanít felelősen gondolkodni, Igéje által fényt gyújt a számunkra és
tanácsol minket.
Pál elmondja az új élet gyakorlati változását. Rámutat, hogy egy új hozzáállás
jelenik meg. Aki nem akart dolgozni, hanem mások kárára élt, az munkát vállal
és maga keresi meg a kenyerét. Az új ember mindig igazat mond, és már nem a
harag vezérli, hanem a megbocsátás. Fontos, hogy ne engedjünk időt a haragnak
az elterjedésre - mielőtt a nap lemegy, rendezzük problémáinkat, bocsássunk
meg.
Tehát a hit a mindennapi életben mutatkozik meg. Az életformánkban, a
tetteinkben válik láthatóvá. Akiben Krisztus van jelen, annak a beszéde is
átalakul. Miért? Mert a szívében más tartalom van, mint ami eddig volt. És a
száj a szív teljességéből szól. Akinek az Úrral és az Ő Igéjével van tele a
szíve, annak a szájából áldás és építő beszéd jön elő. Tehát a beszédünk, a
munkához, a másik emberhez való hozzáállásunk árulja el, hogy levetettük-e már
a régi embert, vagy csak ráhúztuk az újat. Ha így tettünk, akkor az csak álca,
előbb vessük le a régit, és úgy vegyük fel az újat, a Krisztusit.
Jézusom, ki árva lelkem
1. Jézusom, ki árva lelkem Megváltottad véreddel, Kárhozattól
óvtál engem, Bűnös szívem, ó, vedd el! Add, hogy néked megháláljam. Hogy nem
hagytál a halálban, megmutattad: Bármit adj, Én oltalmam csak te vagy. S
2. Jézus, benned bízva bízom, Elpusztulnom, ó, ne hagyj! :/:
Te, ki bűnön, poklon, síron Egyedüli győztes vagy: Gyönge hitben biztass engem,
Készíts arra, hogy én lelkem Láthat majd fenn, ó, Uram, Mindörökké boldogan.
Isten
áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése