Megújuló élet

A

 zsoltárost a lombsátrak ünnepére zarándoklók között találjuk (Zsolt 84,1-13). Elmondja, milyen nagy öröm számára, hogy megláthatja a szent helyet és átélheti az Úrral való találkozás misztériumát. Megtudjuk a szövegből, hogy nem azért megy, mert kötelező egy évben egyszer megjelenni az Úr házában, hanem azért, mert vágyakozás van a szívében Isten után. Úgy mondja, eleped a lelke az Úr után. Belső szomjúság gyötri, amelyet csak a templomban az Úrral való közösség tud enyhíteni. Ha nem juthat el a szent helyre, a lelki kiszáradás fenyegeti. Ez fontos: a gyülekezetbe járás nem kötelező, nem azért megyünk, mert megszoktuk, vagy egy ősi családi hagyományt viszünk tovább, hanem azért, mert lényünk szomjazik. A zarándok elindulásában közrejátszik az is, hogy máshol nem tudta szomját enyhíteni.

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert ők megelégíttetnek, mondja az Úr Jézus Krisztus. Merjük vállalni a belső szomjúságot, kielégítetlenséget, legyünk őszinték, mert ha ezt vállaljuk és így jövünk Urunkhoz, élő vízből ihatunk. Ő mindenki számára kínálja, számunkra is. A világ is kínál sok mindent, de ideje ráébredni, hogy mindaz csak repedezett víztartó, vagyis nem oltja szomjunkat. Csak egyedül az Ige, az Úr Jézussal való áldott találkozás képes csillapítani szomjúságunkat, tiszta és áldott tartalommal feltölteni lényünket. A szentíró számára örömet jelent az Úrral való találkozás, ujjong az élő Istennek. Tudok-e örülni Istennek, az Igének? A legtisztább öröm az, ami Istenből fakad, amikor átéljük közelségét, örvend a szívünk.

Ahogyan közelednek a templomhoz, látja a zsoltáros a veréb- és fecskefészkeket, látja, hogy az Úr közelébe minden és mindenki odamehet. Nincs kirekesztés, az Úr vár örömmel. Ha életem olyan szürke, mint egy veréb, Istennek fontos. Ő törődik a verébbel is; ami az emberek számára nem jelent értéket, az Isten számára érték.  Így mondja biztató szavait az Úr: „Ne féljetek tehát: ti sok verébnél értékesebbek vagytok” (Mt 10,31). Merjünk ebbe kapaszkodni, bízzunk az Úr szavában, nem az a lényeg, én mit tartok magamról, vagy a környezetem mennyire értékel, hanem figyeljek mindig Úr szavára: értékes vagyok!

Egy kis irigység is megjelenik a zarándok szavaiban, irigyli azokat, akik mindig az Úr házában lehetnek, és állandóan dicsérhetik az Urat. Olyan jó, hogy mi már mindenkor dicsérhetjük Őt. Nemcsak a templomban lehetünk a közelében, hanem szüntelen való imádság által állandóan dicsőíthetjük Urunkat. Mindenkor töltődhetünk a Lényéből, nem kell rendkívüli pillanatokra vagy helyekre várni. Belső vágyunktól függ: mi után vágyakozom? A világ után, vagy Jézus után?

Van nehéz útszakasz is, van siralom völgye is, de ott is az Úr segítségével lehet továbbhaladni. Erőről erőre juthatunk. Vagyis mindig a jelen feladatához kapunk erőt. Ha azzal megvagyunk, a következő lépeshez kapjuk a mennyei energiát, de előre több napra vagy hétre nincs erő. Isten mindig a megfelelő pillanatban adja számunkra mindazt, ami szükséges a helytálláshoz. 

Határozottan dönt a zsoltáros: inkább Isten házának a küszöbe, mint a gonosz sátra. Mert jobb Isten küszöbén, mint a gonosszal egy sátorban lenni. Nála nem szentesíti a cél az eszközt. Inkább ne érjen el valamit, de nem kér a gonosz segítségéből. Mert Isten nem vonja meg a jót azoktól, akik bíznak Benne, akik akarata szerint élnek. És ez a vallomás tapasztalatból fakad.

Pál apostol Krisztus ismeretét, a Benne való élő hitet semmihez sem hasonlítható kincsnek nevezi (2Kor 4,7-18). Olyan kincs Krisztus, ami mindent megér, megéri egész életünket Neki szentelni. A legjobb befektetés kezére bízni magunkat. Sőt, Pál azt mondja, hit által rendkívüli erő részesei vagyunk. Krisztus erejére építhetünk, de vajon megtesszük-e? Vagy magunkra építünk?

Nem szabad azonban figyelmen kívül hagynunk, hogy a Szentlélek a mi emberi testünkbe költözik be. Erőt kapunk, de cserépedényben, azaz romlandó testben. A hívő is megbetegszik, megöregszik, azért, hogy így még jobban látható legyen Isten munkája. A gyenge, beteges, öregedő testben végzett rendkívüli szolgálat Krisztusra mutat. És ez a cél, ne minket lássanak és dicsérjenek, hanem az Urat. Az a lényeg, hogy az emberek az Úr Jézust dicsőítsék mindazért, amit teszünk. Meglássák, hogy nem magunktól, hanem az Ő ereje által vagyunk rá képesek. Ahogyan Pál is azért nem gyógyult meg, hogy mindenki lássa, az Úr kegyelme munkálkodik általa. Nem Pál erejéből, hanem Krisztuséból tellett.

Arról is beszél az apostol, hogy a külső emberünk napról napra romlik. Igen, telik az idő fölöttünk is, de ne ijedjünk meg ettől. Ne engedjük, hogy testünk állapota hasson lelki állapotunkra, hanem merítsünk erőt abból, hogy a belső emberünk minden nappal megújul. A napi kapcsolat által belső emberünk egyre erősebbé válik, és ha a test megöregszik is, a lélek megújul. Vagyis belső emberünk ereje révén tudunk szolgálni, áradhat rajtunk tovább a kegyelem. Ha a testünk állapotára koncentrálunk és siratjuk elkopott erőnket, lezárjuk a kegyelem előtt az utat. Isten kegyelme azonban, mint a folyó vize akar áradni rajtunk keresztül mások élete felé. Ahogyan a folyó megújítja a partvidék élővilágát, úgy újítja meg az életeket is a kegyelem.

A kegyelem pedig Isten mennyei világából érkezik az életünkbe, és onnan táplálkozik is. Ehhez pedig arra van szükség, hogy állandóan a láthatatlanokra tekintsünk, Isten mennyei világába fordítsuk tekintetünket. Ha ezt tesszük, átéljük, hogy lehetséges megújulni, még idős korban is.

Az Úr Isten az én reménységem

1. Az Úr Isten az én reménységem, Erősségem Mindenféle ínségben; Csak tőle várom Igaz boldogságom: S meg is találom.

2. Benne élek, haláltól nem félek: Jót reménylek, Hogy tőle el nem térek; El nem enyészem A sírban egészen: Mennyben lesz részem.

3. Semmi engem tőle el nem választ, Jól tudván azt, Hogy sok jóval eláraszt; Erősít engem Erőtlenségemben És szükségemben.

4. Azért egész életem fogytáig Csodálom itt Szent kezének munkáit, S intem lelkemet: Áldjad Istenedet, Üdvözítődet.

5. Oltalmazzad, Uram, egyházadat, Szent nyájadat, mely vallja szent Fiadat, Ki bűneinkért Ártatlan bárányként Szenvedett sok kínt.

6. Hogy e földön szent gyülekezeted Dicséretet Zengvén, áldja nevedet, Míg szemtől szemben Magasztalunk mennyben Mind egyetemben.

Isten áldásával.