Krisztus diadalra vezet

Ö

rvendezésre, az Úr előtt való ujjongásra és az ünnepek megszentelésére szólítja fel Izráel népét a zsoltáros (Zsolt 81,1-17). Az Úr előtti örömre, az ünnepek hálaadással való megtöltésére fel kell szólítani, mert ez nem megy magától. Az öröm nem jelenik meg természetes módon az életünkben. Pedig Isten azt akarja, hogy örvendezzünk, ujjongjunk. Ezzel szemben gyakran bosszankodunk, pedig erre nem kaptunk felszólítást. A bosszankodásra, rosszkedvre, haragra, kesergésre, magunkba süppedésre nem kell senkit felszólítani, mert az jön magától, az bennünk van. Azonban lehet örvendezve, hálát adva, reménnyel telten élni. Hogyan lehetséges ez? Úgy, hogy az Úrral való kapcsolatból árad az igazi öröm. Amikor átéljük hatalmát, szeretetét, a szívünk megtelik ujjongó örömmel. Ez magától jön, nincs szükség biztatásra, mert szeretjük azt, aki előbb szeretett, Aki megmentett. Az öröm az Úr munkájából, a megmentettségből fakad. Amennyiben napról napra ráhangolódunk az Úrra, tudatosan ápoljuk Vele való kapcsolatunkat, az öröm megmarad. Mert Ő jelenti az örömöt a számunkra.

Az Úrnak való örvendezés alapját Isten népe életében az Ő elvégzett munkája jelenti. Az munkálja a hálát és örömöt, amit értem tett az Úr, és az, Akinek megismerhetem. Isten élő kapcsolatot alakít ki velem, amiben egyre jobban megszeretem és megismerem Őt. Minden nappal egyre jobban örülök Neki. Mivel szeretem, örömet jelent a Vele való találkozás, sőt, várom, hogy Vele lehessek. Az igeolvasás, a csöndesség nem kényszer, hanem örömteli belső vágy, mert ez az én Urammal való találkozás ideje. Mivel jó Vele lenni, várom és keresem a találkozás lehetőségét.

Izráel népe terhet hordozott Egyiptomban, a rabszolgaság terhét. Nehéz volt az életük, nem láttak kiutat, de ekkor eszükbe jutott Isten. Rádöbbentek, hogy van Istenük, és segítségül hívták. Hányszor magunkban hordozzuk terheinket, és belefáradunk, mert nem látjuk a szabadulás útját. Mennyi csüggedt és fáradt lélek van, mert egyedül roskadozik élete terhei alatt. Igénk üzeni, hívjuk segítségül az Urat. Ne menj tovább roskadozva, hanem kérd az Urat, és Ő leoldja vállaidról a súlyos terhet. Ehhez azonban rá kell döbbenni, hogy van Istenünk, van, Akihez oda lehet menni. Van Kitől segítséget kérni. Ha kiáltunk, Ő meghallgat. A terhek lehullanak, szabadok lehetünk. A szabadság hálát és örömöt munkál szívünkben.

Az Úr megszabadít, de a szabadság és annak öröme akkor marad meg, ha ezt követően hallgatunk Rá, vagyis szavához igazítjuk az életünket. Az Úr akar vezetni, és azt kéri, hallgassunk arra, amit mond. Ha így cselekszünk, nem kerülünk vissza a rabságba, nem kerülnek ránk hordozhatatlan terhek. Ha az Úr nyomába lépünk, az Ő igáját és terhét hordozhatjuk, amely könnyű. Az Úr terhe könnyű. Könnyű, mert nem egyedül, hanem Vele hordozhatom. Az Úr azt várja, hogy hallgassunk Rá. Ha nem tesszük, ha ragaszkodunk saját akaratunkhoz, Ő megengedi, de akkor nem javul az életünk. Akkor nem bővölködni fogunk, nem az örvendezésé lesz a főszerep, hanem ismét az élet gondja és a világ csalárdsága fog uralkodni fölöttünk. Ha hallgatunk Urunkra, és követjük tanácsát, egyre kiteljesedő életnek nézünk elébe.

Korinthusban valaki megszomorította az apostolt, ám ő ezt a személyt nem akarja kirekeszteni, hanem azt kéri, bocsássanak meg neki, mert ő is megbocsátotta mindazt, amit ellene elkövetett (2Kor 2,5-17). Pálból árad Krisztus lénye, jó illata. Nem jegyzi meg a sérelmeket, nem mondja, hogy engem nem lehet megbántani, mert apostol vagyok. Ő kész megbocsátani, mert Krisztus is megbocsátott neki. Mi se raktározzuk a sérelmeket, hanem a megbocsátás indulatával forduljunk egymás felé. Az Úr tanítványai között a megbocsátás a kapcsolatok gyógyírja. A megbocsátás az Úr kegyelmén alapszik, és csak azok képesek rá, akik maguk is átélték bűneik bocsánatát. Isten országa a megbocsátáson alapszik. Azonban a sátán nem akar megbocsátást, hanem inkább a békétlenséget, a haragot munkálja. Ahol van megbocsátás, ott növekszik az élet, ott helyreállnak a kapcsolatok, ott minden nap új kezdést élnek meg. A gonosz pont a kapcsolatok széthullását akarja, nem a szeretet, hanem a gyűlölet motiválja. Az Úr Jézus azonban Isten lényét árasztja világunkba, ami nem más, mint agapé szeretet. Az agapé szereti a bűnöst, és kész megbocsátani neki, így azután új lehetőségek kapuja nyílik meg előttünk. Akinek szívében van bűnbánat, az újrakezdés csodálatos lehetőségét élheti meg. Isten kegyelme megnyitja előttünk országa kapuját, és ott igazán azok lehetünk, akik szeretnénk lenni, akiknek az Úr akar látni.

Isten országában minőségileg leszünk mások, Krisztus jó illata hatja át lényünket, és ez árad belőlünk. Csodálatos ez, jó illatok lehetünk. De ez nem belőlünk, hanem Urunkból fakad. Ő a jó illat! Az Ő élete igazán jó élet, és ennek lehetőségét kaphatjuk meg a Benne való hit által.

A Krisztusban való élet nemcsak jó illatú, hanem győzelmes is. Krisztus győzelemre vezet minket. Ez nem azt jelenti, hogy nincsenek ellenségek, akadályok, nehéz helyzetek, hanem azt, hogy Krisztussal győzhetünk. Nem kell visszafordulni, nem kell úgy nézni dolgainkra, hogy úgy sem sikerül, hanem úgy állhatunk neki, hogy Krisztussal győzni fogunk. Krisztus diadalra vezet. Ha valamiben elakadtunk, nézzünk az Úrra, halljuk meg az Ige bátorítását, és fogjunk neki azzal a hittel, hogy Vele sikerülni fog. Az Úr azt karja, hogy ne legyőzöttek, hanem győztesek legyünk. És ez a Benne való hit által lehetséges.

Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt

1. Fel, barátim, drága Jézus zászlaja alatt, Rajta, bátran! megsegít és győzedelmet ad. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

2. Lám, a Sátán serge talpon, szembetörni kész, A legbátrabb harcosoknak bátorsága vész. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

3. Szóljon a kürt, fenn lobogjon győzedelmi jel, Így előre Jézusunkkal: néki győzni kell! Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

4. Harci zajban, küzdelemben oldalunkon áll, Benne higgyünk, ő segít meg szívünk harcinál. Bízzatok, mert Jézus eljön, ő a fővezér, Zengje ajkunk: hozzád esdünk győzedelemér'!

Isten áldásával.