Hazaköltözés

A

 hála szavai csendülnek fel ebből a zsoltárból, a babiloni fogságból való megszabadulás után (Zsolt 85,1-14). A fogság ideje alatt nem mindenki hitt abban, hogy van visszatérés, pedig Isten megígérte, hogy le fog telni a büntetés ideje, és haza fogja őket vinni. Azonban voltak, akik bíztak ebben, sőt, próféták hirdették: eljön a szabadulás napja. A zsoltáros most úgy említi meg, hogy Isten jóra fordította Jákób sorsát. A változást nem Izráel vitte végbe, hanem Isten könyörült meg övéin, és úgy alakította a nagyhatalmak életét, hogy erre sor kerülhetett. Mert a birodalmak mozgástere is Isten kezében van. Az Ő tudtával emelkedik fel egy birodalom, és az Ő tudtával tűnik el. Léte attól függ, mennyire ismeri ezt fel, és milyen mértékben enged az Úrnak. A legtöbb birodalom egy idő után megszédül a hatalomtól, úgy véli, mindent megengedhet magának, senki nem állhat neki ellen. Különösen Isten népével szemben követnek el túlkapásokat, és ha ez megtörténik, az Úr megálljt parancsol nekik.

A nép hazatérését megelőzte az Úr megbocsátása. Isten minden bűnüket megbocsátotta. De előbb ők is bűnbánatot tartottak. Mert így működik ez, látom, hogy vétkeztem, megvallom, és kérem az Úr bocsánatát, Isten pedig lehajol, magához ölel és tenger mélyére veti minden vétkemet. A megbocsátás újrakezdést jelent, azt, hogy most már komolyan veszem az Úr szavát, nem figyelek a bálványokra, hanem mindet kiirtom az életemből. Most már egyedül az Úr szava számít, csak Ő irányít. A zsoltáros teljes helyreállítást kér az Úrtól, mert csak így oldódik meg az életünk. Nem csupán a felszínt kell gyógyítani, hanem a lélek mélyét is. Ha rendbe jönnek a dolgok, egész életünk rendeződik. Azonban gyakran csak felületesen rendezzük életünket, csak a mindenki számára látható problémákat visszük az Úr elé, de a lelkünk mélyén meghúzódó dolgainkról elfeledkezünk. A teljes gyógyulás akkor megy végbe, ha őszintén elismerjük vétkeinket, megvalljuk, hogy elrontottuk. Azonban ez nem könnyű, nem szeretjük kimondani, hogy hibáztunk, inkább mindig a másikat okoljuk.

Ismételten a kegyelem után kiált a zsoltáros, kéri, hogy az Úr adja nekik szabadítását, amely teljes szabadságot kínál a számukra. Isten nem csak egy dologtól akar megszabadítani, hanem teljes életünket meg akarja tisztítani a bűntől, és egy gyökeresen megváltozott élettel kíván megajándékozni.

Isten békességet hirdet népének, nekünk is ezt kínálja, azonban ehhez szükséges, hogy végre hallgassunk Rá. Az, hogy ne legyenek újra esztelenek, azt jelenti, ne forduljanak ismét a bálványokhoz, tanuljanak a múltból, a történelemből. Az a probléma, hogy nem tanulunk életünk eseményeiből, nem látjuk meg, hogy a gonosz, a bálványok útja nem visz jó irányba. Egyedül a keskeny út az, amely életre visz. Ha oda akarunk jutni, fel kell vállalnunk a magányosságot is, mert kevesen járnak azon. A többség a széles úton kíván haladni, mert ott sok a kísérő, ott mindenki ugyanúgy gondolkodik és él. Azonban ez az út a kárhozatba vezet. Érdemes a végcélt is figyelembe venni, mielőtt rálépünk az útra. Jézus a jó irányba halad, aki Őt követi, életre jut.

A nép engedelmes életét áldás kíséri, amely kihat a környezetre, a földre és mindenkire. Isten áldása a föld életét is pozitívan befolyásolja. Az áldott föld jól terem, bőségesen ellátja a belőle élőket.

Az apostol nem keseredik el látva cserépedénye öregedését, sőt, most egy új képpel illusztrálja a testet (2Kor 5,1-10). Sátorhoz hasonlítja, és rámutat, hogy ez egyszer el fog bontódni. Földi életünk nem tart örökké, de ő a láthatatlanokra tekint, Isten országára emeli szemeit, és határozottan vallja, van örökkévaló házunk a mennyben.  Tehát a Krisztusban hívők új testet és örök életet kapnak az Úr mennyei világában.

Pál vágyakozik ennek az újnak a felöltése után. Várja az elragadtatást, amikor átéljük az elváltozást, és az Úrral lehetünk. Nagyszerű üzenete ez az Újszövetségnek, hirdeti, hogy a halál után is van élet, mert az Úr az övéinek helyet készített, és ott mindenkor Vele lehetünk. Ezáltal felemeli tekintetünket, az elmúlásról az örökkévalóságra nézhetünk, szemünk előtt a hazaköltözés lebeg. A földi élet elválaszt az Úrtól, a halál után azonban hazaérkezünk. Menyire más Pál szemlélete, mint a miénk, nem valami szomorú és végleges pillanatot lát a halálban, hanem a hazaköltözés boldog pillanatát. Azt jelenti, hogy az idegenből végleg hazatérhetünk mennyei Atyánkhoz. Mennyire másképp tekinthetünk a halálra, ha így nézünk rá, ha hazaköltözésként éljük meg.

Mert mindenki elmegy ebből a világból, de nem mindegy, hogyan megyünk. Boldog, aki a Krisztusban való hit által az örök élet reménységében költözik, tudja, hogy hazamegy. Pál megvallja, hogy ő szeretne elköltözni a testből és hazaköltözni az Úrhoz. Ő nem itt akar kiteljesedni, nem a földi élet örömeire koncentrál, hanem a mennyei életre, mert tudja, ahhoz semmi sem hasonlítható.

Az életből való eltávozást nem lehet elkerülni, mert vagy a halál által, vagy az elragadtatáson keresztül elhagyjuk ezt a világot. Így azután Isten elé is oda kell állni. Pál rámutat: senki ne gondolja, hogy a meghalás által megússza a dolgokat, mert mindenkinek meg kell jelennie Isten ítélőszéke előtt. A tanítványok jutalmat kapnak, az Úr ajándékban részesíti őket, annak függvényében, ahogyan megélték a krisztusi életet. Aki pedig nincs Krisztusban, annak magának kell vállalni életéért a felelősséget. Áldjuk az Urat a kegyelemért, azért, hogy még most megszabadulhatunk minden bűnünktől, mert Jézus kifizette adósságunkat.

Tudom, az én Megváltóm él

1. Tudom, az én Megváltóm él, Hajléka készen vár reám, Már int felém, és gyermekének Koronát ád a harc után. Bár a világ gúnyol, nevet, Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

2. Jézus nevében bízom én, Ő törli el sok bűnömet, Jézus ajkáról hallom én: Ó, jöjj haza, vár Mestered. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

3. Előttem, ó, az oly csodás, Hogy értem szállt a földre le, Hogy érettem is szenvedett, Én bűnömért is véreze. Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

4. Tudom, hamar jő Mesterem, Az óra fut, a nap közel, Előtte állok csakhamar, Édes Jézus, jövel, jövel! Bár a világ gúnyol, nevet, :/: Honvágy tölti el lelkemet, És nemsokára hív az Úr: Jövel haza, én gyermekem! :/: Kitárt karjával vár az Úr: Pihenj, nyugodj a keblemen.

Isten áldásával.