Átlátható élet

M

ózes negyedik könyvének olvasásához fogunk a mai napon, amelyben Izráel hadra fogható férfiainak a számáról és a léviták sátor körüli szolgálatra való kiválasztásáról értesülünk (4Móz 1,1-54). Ez a könyv is az Úrral kezdődik, és ezért jól kezdődik. Mert amíg minden Istennel kezdődik, jól mennek a dolgok. A bajok akkor kezdődnek, ha nem Vele kezdünk, ha már nem Őreá figyelünk.

Mindaz, amiről a szentíró beszámol, az Úr szavával indul, tőle indulnak az események. Mózest szólítja meg Isten a pusztában. Ebből látjuk, hogy Mózes olyan vezető volt, aki figyelt az Úrra. Csak akkor cselekedett, ha arra az Úr felszólította. Nem maga tervezte meg a nép életét, hanem Isten tervéhez és akaratához igazított mindent.  Átélte, hogy a pusztában sincsenek maguk, az Úr velük van. Az Úr azóta is övéivel van, mai népét sem hagyja magára. Ma is szól hozzánk, de figyelünk-e Rá? Vajon mi is várunk Urunkra, amint Mózes tette? Döntéseinket legtöbbször gyorsan, mások nyomásának engedve hozzuk meg. Ritkán várunk az Úr szavára, pedig Isten gyermekei számára alapszabály, hogy előbb szól az Úr, és majd csak aztán cselekszünk. Mindennek az Úrtól kellene indulni, csak azután induljunk mi is, ha Isten indít minket, ha Ő akarja, hogy megtegyük, aminek a véghezvitelére készülünk.

Mózes azt a feladatot kapja, hogy számolja meg Izráel nemzetségei szerint a harcra fogható férfiakat. Azért volt erre szükség, mert Izráelnek birtokba kellett vennie az ígéret földjét. Istentől kapják ajándékba, de nem hullik az ölükbe, meg kell harcolni érte, ki kell űzni a pogány népeket. A pogányságtól, a bálványimádástól, az idegen oltároktól meg kell szabadulni. Isten népének mindig meg kell tisztulnia a bálványoktól, nem lehetünk felemás igában. A felemás iga mindig Isten népét rontja meg. Nem a hívő lesz hatással a nem hívőre, hanem legtöbbször ő alkalmazkodik a világ fiaihoz. Urunk pedig azt akarja, hogy az életünk ne a világ szokásait kövesse, hanem az Igéhez igazodjon, és így látszódjék meg, hogy mások vagyunk. A különbségnek a hitben és az életgyakorlatban kell megnyilvánulnia.

A harcra fel kell készülni, tudni kell, kikre lehet számítani. Izráel nem élhet úgy, mintha már minden a legnagyobb rendben volna, hanem számítania kell harcra. Ugyanígy nekünk is számítani kell arra, hogy Krisztus jó vitézeiként harcba kell bocsátkoznunk a gonosz ellen. Az Úr felkészíti övéit, azért kapjuk az Igét, ami a Lélek kardja, hogy használjuk. Az Igével győzhetünk a gonosz minden támadása fölött. 

A lévitákról is olvasunk még, őket nem sorolják a harcra foghatók közé, mert az Úr a szent sátor szolgálatára rendelte őket. Az ő életük a hajlék körül zajlik, ők érte és minden felszerelésért a felelősek. Az Úr rájuk bízza a sátort, azt a helyet, ahol Isten megjelenik népe számára, ahol kommunikálhatnak Vele. Micsoda megtiszteltetés ez, az Úr ránk bízza országát, népére bízza a Vele való kapcsolat ápolásának a helyét. A léviták feladata, hogy a szent sátor Isten rendelőjeként mindig készen álljon a Vele való találkozásra. Mert Isten népének orvosa, lelkigondozója. Ő tudja karbantartani a mi lényünket, jól ismeri szívünket, minden problémánkat, ezért bátran felkereshetjük.

Ránk, mai népére Igéjét bízta az Úr. Az Ige kétélű kardként választja le életünkről a rosszat, a megbetegítő gondolatokat, a bűn minden motívumát. Urunk ma is várja, hogy egyedüli főorvosunkként felkeressük. Problémáinkkal magunk küszködünk, sőt, gyakran úgy teszünk, mintha nem lenne problémánk. A hívők sokszor színi iskolát játszanak, a világ, de gyakran egymás felé is azt mutatják, minden rendben van. Pedig ez legtöbbször nem igaz, nekik is vannak családi, munkahelyi, egészségi gondjaik. Urunk azért hívogat magához, mert tisztában van ezekkel a problémákkal, és azt akarja, hogy őszintén vállaljuk őket, mint ahogy Ő is mindig vállalja tanítványait. A Szentírás megdöbbentő módon az Úr legnagyobb szolgáinak bukásairól is őszintén beszél. Az Újszövetség bemutatja, mennyi vesződsége volt Jézusnak a tanítványokkal. Legyünk hát mi átláthatók és őszinték, mert csak így lehet eredményes az evangélium hirdetése. Mi nem színészetre kaptunk elhívást, hanem tanítványságra, nem eljátszani kell a hívő szerepét, hanem Isten szent Lelke által megélni.

Pál apostol hálás munkatársaiért az Úrnak (2Kor 8,16-24). Itt most Tituszért ad hálát, azért, mert ifjú munkatársa figyel az Úrra, és képes önálló döntést hozni. Pál elmondja neki, mit volna jó tenni, de nem erőlteti rá elképzeléseit, hanem engedi, hogy maga döntsön. Pálnak fontos, hogy mindenki önként, az Úr előtti felelősséggel hozzon döntéseket. Nem kényszerít, és nem is sürget, engedi, hogy megérjen benne a felismerés Isten akaratáról. Tanuljunk meg mi is önként dönteni, és engedjük környezetünknek is, hogy maga döntsön. Adjunk ehhez időt, hiszen Isten akaratának megismeréséhez időre van szükség.

Megfigyelhetjük az apostolt, mennyire odafigyel, hogy a pénzügyek az Úr és az emberek előtt is rendben menjenek végbe. Átláthatók a pénzügyek, több munkatársra bízza az adományt, hogy minden rágalmat elkerülhessenek. Isten népének mindig oda kell figyelnie az Úr pénzügyeire is.

Az is lényeges, hogy Pál munkatársait a gyülekezetek követeinek tekintsék a korinthusiak. A hívő ember, amikor az Úr ügyében jár el, mindig Krisztus követeként jelenik meg. Azaz nem saját magát, hanem Megváltóját képviseli, ezért nem mindegy, milyen az életünk.

Az áldott orvos közeleg

1. Az áldott orvos közeleg, A drága főpap: Jézus; Szava szívünk enyhíti meg, Egyetlen üdvünk: Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

2. Ki minden vétket megbocsát S bűnünk eltörli: Jézus. :/: Megnyitja a menny kapuját S vezérel minket Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

3. Kiszenvedt Bárány, tisztelet S dicséret néked, Jézus! :/: Te vagy a legfőbb szeretet, Csak érted égek, Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

4. Elmúlik minden fájdalom E drága névtől: Jézus! Édes örömmel hallgatom A te nevedet, Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

5. Testvéreim, ó, jöjjetek, Áldjuk e nevet: Jézus! Dicsérve énekeljetek: Megváltó, drága Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

6. Ti gyermekek, kicsik, nagyok, A tietek is Jézus. Csak az ő útján járjatok, És veletek lesz Jézus. Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

7. S ha egykor égbe térhetünk, Előttünk lesz majd Jézus. Trónjánál zendül énekünk E drága névtől: Jézus! Halld, mint zeng az égi kar Édes visszhangjaival! Szívemben is zeng e dal: Jézus, Jézus, Jézus!

Isten áldásával.