A bárka

E

gyre messzebb távolodik az ember Istentől, úgy olvassuk, minden ember rossz útra tért (1Móz 6,9-7,24). És ez Isten véleménye, így látja az embert. Noé kortársai valószínűleg ezzel nem értettek volna egyet, úgy látták, jól halad az életük, minden a legnagyobb rendben. Nyitott és elfogadó társadalmat alakítottak ki, minden belefért, mindent szabad volt, már nem ismerték a bűn fogalmát. De Isten nem így látta, világos volt előtte, hogy az ember rossz irányba tart.

A föld egyre romlottabb lett Isten színe előtt, és a fontos: az Úr hogyan látja az életünket. Ezek az emberek nem látták magukat és egymást sem romlottnak, de Isten látta, hogy baj van. Ez a baj pedig belülről indul ki. A szívükben volt a probléma, elszakadtak az Úrtól, és helyére bálványok kerültek. Sőt, az ember magát istenítette. Hasonlóan van ez ma is, egyre távolodunk az Úrtól. Mi okozza ezt? A gonosz munkája, mert a sátán ma is jelen van és munkálkodik. Csábítja az embert, és Isten ellen hangolja. A bűnt nevezi jónak. Azt suttogja, hogy aki Istennel jár, annak beszűkül az élete, az egyedül marad, sőt, kimarad mindenből, amit a világ kínál. Vannak, akik hallgatnak a suttogóra, hiszen Noé és családja egyedül van, csak ő jár Istennel. Ma is kisebbségben vannak az Úr tanítványai, a sokaság a világot követi.

Noé Istennel járt, ezzel bemutatja, hogy nehéz helyzetben is lehet az Úr útján járni. Meg lehet maradni a hitben akkor is, ha sokan elpártolnak körülöttünk. Noé megmarad a hitben, és kész engedelmeskedni Istennek. Vállalja azt a feladatot, amivel az Úr megbízza. Ez nem könnyű, mégis vállalja, egyedül is vállalja, ellendrukkerek körében is kitart. Akadályokkal teli is vállalja, mert bízik az Úrban. Veszélyes is ez a vállalkozás, mert erőszakossá váltak az emberek. Erőszak mindenütt, pedig akkor még a modern média sem létezett. Ma is tele vagyunk erőszakossággal, bármerre tekintünk, mindenütt erőszakkal igyekeznek megoldani a problémákat. Pedig az erőszak, a fegyver nem megoldás. A hagyományos, az Úrtól kapott értékek sárba tiprása sem vezet megoldáshoz.

Isten megítéli az elszakadt és erőszakossá vált emberiséget. De ítéletében is jelen van a kegyelem. Megítéli, de figyelmeztet előre, és készíti a szabadulás útját. Ember, ébredj! Menekülj, mert ítélet jön, de meg lehet menekülni. A menekülés útja a bárka. Aki komolyan veszi és bemegy oda, úgy, hogy még semmi jele az özönvíznek, életben marad. A mi bárkánk a kereszt. Menekülj oda! Az egyetlen hely, ahol van szabadulás és menekülés az ítélet alól.

Noé életmentővé válik. Menti a bűnös embert. Ő az első mentőmissziós, ő az, aki nem csupán magával törődik, hanem fontos számára az élet, és menti is azt. Mentsük mi is az életet, mert ajándék, és mindennél fontosabb. Olyan fontos, hogy az Úr Jézus a maga életét adta oda a kereszten, csakhogy megmentsen. Hányszor csak magunkat, értékeinket mentjük, és nem figyelünk oda az életre, a másikra. Jó látni, hogy az állatvilágot is menti. Nem hagyja pusztulni az állatokat sem. Mennyire figyelünk ma környezetünkre, az állat- és növényvilágra? Éljünk felelősen, vigyázzuk a föld életét, mert a következő generációnak is szüksége van rá.

Noéra senki sem hallgat, ennek ellenére nem csügged el, és nem adja fel, hanem elkészíti a bárkát. Ne adjuk fel, ne keseredjünk el, akkor sem, ha magunk maradunk, ha nem hallgatnak ránk. A bárkába addig lehet bemenni, amíg Isten be nem zárja az ajtót. Nem Noé zárja be azt, hanem Isten. Addig tart a lehetőség, amíg az ajtó nyitva. De nem tudjuk, mikor fog bezárulni. Ezért ne várjunk, hanem lépjünk be rajta. Ne feledjük, egyszer zárulnak az ajtók, amíg nyitva van, addig igyekezzünk a bárkába. Azt is látnunk kell, kívül nincs kilincs, ha az Úr bezárja, senki ki nem nyithatja. Most kell meghallani az Úr hívását. Ahogyan akkor és ott Noé igehirdetésén keresztül szólt az Úr, ma is az igén keresztül hívogat. Halljuk meg a hívást.

Még arra szeretnék rámutatni, hogy Isten a bárkára felülre készített ablakot, így amikor kinyitották, nem a lehúzó tájat látták, hanem az eget. Látták a láthatatlant, és így erőt és reményt merítettek. Az ablak által Isten kapcsolatot létesített maga és a bárka között. Mert az élet legnehezebb pillanataiban is jelen van Ő, és minket az Ő jelenléte segít keresztül rajta.

A Szentlélek hatalmasan munkálkodik, Péter igehirdetését nyílvesszővé formálja, és a hallgatók úgy érzik, az ige szíven találta őket (ApCsel 2,37-41). A Lélek által válik igehirdetéssé a beszéd, a bizonyságtétel, nélküle csupán emberi szó, ami nem jut el a szívig. Az ige szembesítette őket magukkal, meglátták bűneiket, és arra is rájöttek, hogy valamit tenni kell, rendezni kell. Nem lehet Jézus megfeszítése mellett egy vállrándítással továbbmenni. Nem lehet úgy tenni, mintha mi sem történt volna. A kérdés így hangzik: „Mit tegyünk?” Valamit tenni kell, de mit? Hányszor érezzük át ezt, de mit is tegyünk? Péter megmondja. A megtérés segít rajtunk. Vagyis az Úr előtt megbánni bűneinket és elindulni, követni. Ez az egyetlen jó lehetőség, ez az élet útja. Aki megvallja bűneit, annak az Úr megbocsátja. Hiszen Jézusban az Atya kegyelme érkezett meg. A Szentlélek ajándék, Isten ajándéka a megtérő bűnös számára. Mit ad? Önmagát adja a Szentlélek személyében, és ennél több nem kell. Isten belép az életembe, ennél többre nincs is szükségem.

Ez az ígéret a megtérők gyermekeinek is szól. Csodálatos, talán még nem látszik belőle semmi, de bízzunk az igében. Nemcsak a miénk a kegyelem, a bűnbocsánat és a Szentlélek ígérete, hanem a gyermekeinké is. Sőt, mindazoké, akik távol vannak. Gondoljunk mindazokra, akik még távol vannak vagy akik távolodnak, és kérjük, a Szentlélek Isten vonzza őket is magához. Mert azért történt pünkösd, hogy akik meghallották az Úr szavát és újjászülettek, a még távollévőket is hívják, vigyék számukra is az evangéliumot, mert az Úr ma is igéjén keresztül munkálkodik.

HALLD MEG A HÍVÁST

1. Halld meg a hívást, Jézusodét,

Még ma kövesd Őt, fogva kezét,

Áldva a karját tárja feléd,

Édesen így szól: ,,Jöjj!"

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad,

,,Itt vagyok, Jézus, lásd!"

2. Halld meg, ó, gyermek, drága szavát,

Nyisd meg a szíved, add magad át,

Édes a béke, mit neked ád,

Bátran azért csak jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad,

,,Itt vagyok, Jézus, lásd!"

3. Higgy a szavának, nem taszít el,

Szívedhez ott ver szíve közel,

Hű szeretettel karja ölel,

Jöjj csak, ó, bűnös, jöjj!

Ó, mi szép s dicső lesz majd a nap,

Hogyha lelkünk tiszta lesz s szabad,

S minket az égi hon befogad,

,,Itt vagyok, Jézus, lásd!"

Isten áldásával.