Megmaradni Isten akaratában

S

ok harc és küzdelem van már Józsué és a nép mögött, birtokba vették az Úrtól kapott földet (Józs 12,1-24). Visszatekintve meg kell látniuk az Úr kegyelmét és munkásságát. Harmincegy király próbálta útjukat állni, ennyiféle módon igyekeztek legyőzni őket, és ez a pusztai nép mégis győzedelmeskedett. Emberileg szinte lehetetlen, mert ők nem voltak szervezettek, nem részesültek katonai kiképzésben, nem rendelkeztek modern fegyverekkel. Ráadásul letelepedett népek ellen kellett küzdeni, a városfalakon kellett keresztüljutni, mégis győztek. Mi a győzelmük titka? Egyedül Istenük, az Úr. Izráel népének, elpusztíthatatlanságának és legyőzhetetlenségének titka mind a mai napig az Úr. Akkor értjük meg a történéseket, ha látjuk, ők Isten választott, szövetséges népe. És ha ezt figyeljük, mi is, Isten újszövetségi népe, az Istent ma kereső és Őt szolgálni akaró emberek, bátorságot meríthetünk belőle.

Izráel népének győzelmei azt üzenik, érdemes rábízni magunkat az Úrra, mert ha magunkban gyöngék és tehetetlenek vagyunk is, az Úr hatalmának jelenlétében győzelmesen haladhatunk előre. Mi már nem országokat foglalunk el, hanem szíveket ejtünk foglyul a Krisztusnak. Isten országa ma is hódító körúton van. De az életeket kívánja meghódítani. Minden embert az evangélium által arról kíván meggyőzni, hogy számunkra az Ő országa a legmegfelelőbb. Ott vagyunk jó helyen, ott vagyunk otthon. Csábíthat bár a világ, és engedhetünk is neki, de rá kell jönni, sok-sok nyomorúság után, hogy Isten országában van a helyünk. Az Úr ma is hív, ma is vár haza.

Menjünk haza, ne késlekedjünk, és vegyük birtokba örökségünket, az Ő ígéreteit. Merjünk az Úr szavára építeni, ha ezt megtesszük, sok minden rendeződik. Ne féljünk az Úrra bízni életünket. Vannak, akik úgy gondolják, ha Isten útjára lépnek, veszítenek, de nem így van, mert amit az Úr kínál, azok örök és örökkévaló értékek. A világ minden kínálata, a legnagyobb gazdagság, siker és hatalom is elmúlik. Gyakran egyik percről a másikra hullik darabjaira a gondosan felépített világ. Isten országa azonban örökre megmarad, és mindazok is, akik Benne bíznak.

Hányszor kellett Józsuénak csatába vonulnia, újra nekiindulni egy ismeretlen népnek, de mindig az Úrral indult. Hányszor túlerővel kellett szembenézni, de mindig az Úr nevébe vetett hittel indultak. Nem csüggedtek, nem tartották reménytelennek helyzetüket, pedig emberileg sokszor az volt. Miért voltak pozitívak? Mert a mögöttük lévő csodákból, az Isten korábban megtapasztalt munkáiból merítettek erőt és reménységet. Mi is merítsünk erőt mindabból, amit az Úr tett értünk. Reménységünk forrása a kereszt, tekintsünk rá ma is és mindenkor. Ott látszódik meg, mit is tett az Úr értünk. Elevenítsük fel korábbi megtapasztalásainkat, mindazt, amit személyesen átéltünk, építsünk ezekre hittel, és bízzunk abban, hogy az Úr ma is ugyanaz. Ő nem gyengül meg, se nem csökkennek a lehetőségei, mert Ő tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Pál apostol fogságában is körül van véve, vannak vele testvérek, szolgatársak (Kol 4,7-18). Így törődik vele az Úr. Nem kerülik el a próbatételek, de ezekben is megtapasztalja Gazdája hűségét. Mennyire nem panaszkodik Pál, és nem arra kéri a gyülekezetet, hogy tegyenek meg mindent kiszabadításáért. Bárhol legyen is, ő mindenütt só és világosság. Árad belőle a krisztusi élet. Számára a fogvatartók is kegyelemre szoruló, problémás emberek, akiknek szintén az Úr Jézusra van szüksége. Jó, ha mi is ilyen szoros kapcsolatban vagyunk Urunkkal, és akkor nem befolyásol minket a tartózkodási hely. Lehetünk életünk magaslatain, járhatunk mélységekben, nem ez számít, hanem, hogy mindezek közt megtapasztaljuk az Úr Jézus közelségét, erejét és hatalmát.

Pál magára nem sok szót veszteget, hanem inkább a postásokkal törődik, számukra készíti elő a terepet. Mindegyik munkatársáról szeretettel beszél, kiemeli hűségüket, megbízhatóságukat. Tudunk-e mi jókat mondani testvéreinkről, munkatársainkról? Meglátjuk-e a jót a másikban?

Itt látjuk Onézimoszt, a szökött, de újjászületett rabszolgát is. Ő is visszafelé készül Kolosséba, és már nem a rabszolgát, hanem a hű és szeretett testvért látja benne és küldi vissza. Mit látunk a másikban? Látjuk már, hogy nem az, aki elment, hogy már testvérként jön vissza? Nálunk milyen sokáig tart, amíg fel- és elismerjük a változást.

Márk is itt található az útra készülők között, azt kéri Pál, fogadják be őt. Miért kéri ezt? Mert vannak, akik bizalmatlanok vele szemben, mert tudják, hogy az első úton visszafordult. De ne a múltjára, hanem a jelenére tekintsenek, nem az a lényeg, mi volt tegnap, hanem az, mi van ma. És ma már Márk megbízható, ismét ott van az Úr szolgái közt. Ma is lehetnek visszatérők, ne zárjuk be senki előtt az ajtót, ne írjunk le senkit, mert Urunk hatalmas.

Kiemeli Epafrász imádkozó életét, ő fontosnak tartja az Isten akaratának teljes megismerését, és az abban való kitartást. Ez valóban fontos, mert még csak megismerjük, mi is Isten akarata, de nem mindig maradunk meg benne. Epafrász szívügye az Úr akarata melletti kitartás. Nem elég felismerni Isten akaratát, hanem meg is kell azt cselekedni, végig kell vinni. Mindig tartsunk ki, vállaljuk az Úr akaratát, akár könnyű, akár nehéz, vagy ha támadások érnek is miatta. Ne feledjük, mindig az a jó számunkra, amit az Úr akar, akkor is, ha ez nem így tűnik is.

Arkhipposz számára szól a buzdítás, töltse be a szolgálatát, amit vállalt. Soknapi feladat és gond között ne feledkezzen meg arról, hogy elsősorban az Úr harcosa ő. A napi munkánk között is az Úr ügye álljon az első helyen. Legyen rá gondod - tehát nekem kell odafigyelni az Úrral való kapcsolatomra, a Tőle kapott szolgálatra. Hogyan is lehetséges mindez? Úgy, ha átélem, hogy a kegyelem velem van. A tanítvány élete az Úr kegyelméből táplálkozik. Mindig kegyelemre szorulunk, ma is. Nemcsak más, hanem én is.

Most, most, még ifjúkorodban

1. Most, most, még ifjúkorodban Add át Jézusnak szíved, Míg öröm, remény, vidám kedv, Ifjúság, erő tied. Fenn ragyogva élted napja, Jöjj az Úrhoz szaporán, A Megváltó szent ügyéért Munkálkodj későn, korán!

2. Hogy Jézus szíved lakója, Ne csak szád, de életed Prédikálja, s hogy tanácsát Te is híven követed. Fenn ragyogva élted napja, Jöjj az Úrhoz szaporán, A Megváltó szent ügyéért Munkálkodj későn, korán!

3. Búban úgy, mint jó napokban, Add időd, erőd neki, S hogyha küld, siess örömmel Országát terjeszteni! Fenn ragyogva élted napja, Jöjj az Úrhoz szaporán, A Megváltó szent ügyéért Munkálkodj későn, korán!

Isten áldásával.