Az ígéret beteljesedik

J

úda törzse után József fiai kerülnek sorra (Józs 16,1-10). Ők is megkapják örökségüket, mert senki nem marad ki. Az Úr senkiről, egyetlen gyermekéről sem feledkezik meg. Isten országában az igazság működik, és így az ígéretek valóságosak. Amikor az Úr ígér, azt nem kampányfogásként teszi, nem több szavazatot akar szerezni, hanem úgy is gondolja, és ezért tartja a szavát. Ezt tapasztalják meg Izráel fiai is. A Mózesnek tett ígéretek beteljesedésének eljött az ideje. A harcokat követően birtokba veszik a területeket és elkezdik a letelepedett életforma megvalósítását. Ezt is meg kell tanulni, hiszen eddig rabszolgák és nomád pásztorok voltak. Isten országa azonban a lehetőségek világa, de itt is tanulni kell. Semmi nem megy magától. A bűneset következménye - az orcád verejtékével eszed a kenyered - itt is érvényes. Tanulni, dolgozni, küzdeni kell mindenkinek. Ma is így van ez, küzdelem nélkül nincs előrelépés. Isten országában sem hull minden az ölünkbe.

Isten országát, annak rendjét is tanulni kell. Meg kell ismerni a király akaratát, törvényeit, és ahhoz kell igazítani az életünket. Mivel Isten országában élhetünk kegyelemből, hit által, el kell fogadnunk ennek az országnak a törvényeit. Itt nem önmegvalósítás folyik, hanem az Atya akaratának a megvalósítása.

József fiai is megkapták örökségüket, kijelölték határaikat. Efraimnál már lazaságot is látunk. Az egyik településről nem űzték ki a kánaániakat, és ez majd később problémaként jelentkezik. Ha kényelemszeretetből vagy hamis együttérzésből meghagyjuk múltunk darabkáit, ismét meg fognak erősödni, és csak a gond lesz velük. A bűn, a gonosz mindig ugyanaz marad. A bűnt nem lehet átnevelni, csak egyetlen megoldás van vele szemben: Isten kegyelme. Ami azt jelenti, hogy Krisztusért nekem megbocsát, a bűnt pedig eltörli, a tenger mélyére veti. Tehát nekünk nem átnevelő programokra és táborokra van szükségünk, hanem az evangélium hirdetésére, és a Szentlélek általi újjászületésre.

Pál örül mindannak, amit a Szentlélek elvégzett Thesszalonikában, szeretne hozzájuk menni, együtt örülni velük, és tovább segíteni őket, de a sátán ebben megakadályozta (1Thessz 3,1-8). Pál számára örömöt jelent az evangélium terjedése, az életek megváltozása. Öröm-e ez a mi számunkra? Örülünk-e, ha megtérésekről hallunk, ha azt látjuk, új közösségek jönnek létre és meglévők növekednek?

Pál ezért a gyülekezetért kész volt lemondani Timóteusról, és őt elküldeni hozzájuk. Nem csak hírek után vágyott, hanem meg akarta erősíteni őket a hitben. A munkamezőn nagy harc folyik a sátán és Pál között, az ördög mindent megtesz, hogy távol tartsa az apostolt az új gyülekezetektől. Úgy gondolja, ha Pál nincs köztük, könnyebb dolga van. A gonosz vissza akarja szerezni azokat, akiket Pál szolgálata nyomán elvesztett. Azonban az apostol nem adja fel, vállalja a sátánnal való harcot, és ha ő nem mehet, küld maga helyett mást. De a tanítványok fejlődését biztosítani kell. Fontos az is, hogy Timóteus által Pál hite van jelen. Az Úr Jézus nevében lehet előrehaladni, lehetséges a növekedés egyéni és közösségi szinten is.

Pál nem árult zsákbamacskát, elmondta, hogy a Krisztusban való hit üldözéssel jár. Akik befogadták az életükbe Jézust, vállalták ezt is. Mi gyakran megfeledkezünk erről. Csak a szépet és jót hirdetjük, de az üldözés, a nyomorúság lehetőségét nem. Pedig fel kell készülni arra, hogy lesznek, akik elutasítják Jézust és Vele együtt minket is. A társadalomban is kerülhetünk hátrányba, ha Jézusra figyelünk. De, aki Benne bízik, az továbbmegy, nem adja fel, mert tudja, hogy Krisztusban örök élete van. Isten Jézusban olyan csodálatos kinccsel ajándékozott meg, ami mindennél többet ér.

A levélírás idejére Timóteus vissza is tért az apostolhoz, és jó hírt vitt magával. Ez a hír a hitükről szól. Tehát nem az a hír, hogy elkerülte őket a betegség, megállt az öregedés folyamata, vagy tovább növekedtek anyagilag, mert valószínűleg ezekből semmi nem valósult meg. Számára az a hír, hogy az evangélium munkálkodik, életek változnak, a már hitre jutottak növekednek hitükben, és megmaradnak a próbák idején is. Jó hír ma is, amikor látjuk, mennyire élő és ható az ige. Ahol megjelenik, mindig történik valami. Mert az ige nem tér vissza üresen ahhoz, aki küldte.

Testvérek, menjünk bátran

1. Testvérek, menjünk bátran, hamar leszáll az éj, E földi pusztaságban Megállni nagy veszély. Hát merítsünk erőt A menny felé sietni, Nem állva megpihenni A boldog cél előtt.

2. A keskeny útra térünk, Ne rettentsen meg az; Ki elhívott, vezérünk, Tudjuk, hogy hű s igaz. Mint egykor Ő tevé, Most véle s benne bízva, Arcát ki-ki fordítsa A szent város felé.

3. Óemberünk ha szenved, Az jó nekünk, tudom; Ki vérnek, testnek enged, Az nem jár jó úton. A láthatót ne bánd, Csak rázd le, mi kötözne: Hadd törjön éned össze, Menvén halálon át.

4. Zarándok módra járva, Legyen kezünk üres; Csak terhet vesz magára, Ki pénzt, vagyont keres. Hadd gyűjtsön a világ, Mi tőle el se kérjük, Kevéssel is beérjük, Bennünket gond se bánt.

5. Az út el van hagyatva, Borítja sok tövis; nehéz emelni rajta Még a keresztet is. De egy út van csupán, Így hát előre bátran, Keresztül minden gáton, Hű Mesterünk után.

6. Úgy járunk itt, lenézve, Mint ismeretlenek; Sokan nem vesznek észre, Hangunk se hallva meg. De aki ránk figyel, Víg énekünket hallja. Szent reménység sugallja, Mit ajkunk énekel.

7. Ha botlanak a gyöngék, Segítsen az erős; Hordjuk, emeljük önként, Kin gyöngesége győz. Tartsunk jól össze hát, Tudjunk utolsók lenni, A bajt vállunkra venni E földi élten át.

8. Menjünk vígan sietve, Hisz utunk egyre fogy; Nap megy napot követve, S a test majd sírba rogy. Csak még egy kis tűrés! Ha Őt híven követjük: A láncot mind levetjük S vár ránk az égi rész.

9. Elmúlik nemsokára a földi vándorút, És az örök hazába, ki hű volt, mind bejut. Ott vár angyalsereg, Ott várnak mind a szentek, S az Atyánál pihentek, Megfáradt gyermekek.

Isten áldásával.