Nem tehetjük...

I

sten újat kezd Abrámmal, de úgy tűnik, megtorpantak Háránban (1Móz 12,1-20). Táré halála után nem mennek tovább, mintha jó lenne ott nekik. Úgy vélik, ennyi elég volt, eddig eljutottunk, de nem megyünk tovább. Mert olyan könnyen elkényelmesedünk, gyakran megállunk félúton. Még nem értek célba, ezért az Úr megszólítja Abrámot, és személyes elhívást kap. Ebből meg kell értenie, hogy most már az ő történetéről van szó. Le kell válni a családról, a háttérről, a múltról, a biztonságos életről. Az elhívás azt jelenti, indulj el velem. Bízd rám teljesen magad, és számold fel mindazt, ami eddig a biztonságot jelentette a számodra. Abrám egy kicsit beragadt, belesüppedt a jólétbe, hozzánőtt másokhoz, de most már magának kell meghozni a döntést.

Mindebből megtudjuk, hogy az Úr megszólít, beszél. Ő nem néma Isten, Neki van terve, és ezt megismerteti Abrámmal és mindazokkal, akik ezt szeretnék megismerni. Megkapja a feladatot, menjen el arra a földre, amit mutat neki Isten.Nem tudja előre, hová kell menni, nincs pontos cím. Tehát ez által is a fölfelé való figyelést gyakorolja. Megszokja, hogy állandóan figyeljen, és az Úr mindig jelzi az irányt. Mi szeretjük előre tudni a dolgokat, azonban Isten hit által vezet. Bízz Benne, és lépésről lépésre meg fogod tudni, mit kell tenni.

Abrám számára nem volt könnyű a döntés, mert egy jó és nyugalmas életet kellett maga mögött hagyni, ráadásul már fiatal sem volt. Mit kap Istentől az útra? Ígéretet. Ebben egy föld és a néppé válás lehetősége van elrejtve. De úgy kapja az utóbbi ígéretet, hogy nincs gyermeke. Tehát Abrámnak valóban teljes szívvel kellett bíznia Istenben. Tehát amikor az Úr megszólította őt, olyan kapcsolatba került Vele, ami bizonyosságot adott a számára. Milyen bizonyosságot? Azt, hogy ez az Isten élő, személyes Úr, Aki hatalommal rendelkezik és képes megvalósítani mindazt, amit ígért.

Elment Abrám, ahogyan az Úr mondta neki, tehát engedelmeskedett, nem az észérvekre, hanem a hitére támaszkodott. Ebben kövessük őt, támaszkodjunk mindig a hitünkre, és ne emberi szempontokra. Ma az a szempont, megéri-e anyagilag, és egyéb szempontok szerint is előnyös-e a számunkra. Amennyiben nem előnyös, általában elvetjük a tervet. Isten azonban azt kéri, hit által bízzuk Rá magunkat, mert az Ő követése nem emberi szempontok mentén halad, és nem anyagi értékek alapján működik. A tanítványok élete emberi szempontok szerint gyakran érthetetlen, kudarccal teljes. Az első tanítványok nagyon hamar megtanulták, hogy Jézushoz tartozni a földi társadalomban nem jelent okvetlenül előnyt. Kész vagyok-e Őt így is követni és vállalni az emberek előtt?

Amikor Kánaán földjére értek, Isten megjelent a számára, és azt mondta: „A te utódaidnak fogom adni ezt a földet.”  Ez megdöbbentő, mert egyetlen gyermeke sincs Abrámnak. Ő ennek ellenére oltárt épít az Úrnak és hálát ad. Mondhatná, ez vicc, hiszen nincs gyermekem, hogyan lehet az utódaimé ez a föld. Isten gyakran előre ad ígéretet, emberileg még nem látszik belőle semmi, de aki hittel fogadja és bízik Benne, meg fogja tapasztalni a beteljesedést. Isten nem előre adja a dolgokat, tehát nem arról van szó, hogy kialakít előre egy határral rendelkező országot, megáldja gyermekkel Abrámot és így együtt bemehetnek a földre. Nem, ígéretet kap, és ezek majd a maguk idejében fognak beteljesedni, ha Abrám engedelmesen halad tovább az úton. És Ő ment rendületlenül előre.

Az új földön hitpróbára is sor kerül. Az éhínség megpróbálja a hitét, most kiderül, ilyen helyzetben is bízik-e az Úrban. Abrám elbukott, nem bízott, hanem saját magát akarta megmenteni. Így azután elmenekül. Azonban a menekülés nem megoldás. Még mélyebbre süllyed, mert nem meri vállalni feleségét sem. Csak a saját életére gondol, pedig az ígéret csak Sárával érvényes. Számára most csak a saját élete és jóléte a fontos. A menekülő ember mindig csak a maga érdekeit tartja szem előtt, senki nem fontos a számára, képes a hozzá közelállókat is beáldozni. Isten azonban közbeavatkozik, mert az áldás csak Sárával együtt valósulhat meg. Ebben benne van az is, hogy Isten Egyiptomban is Úr. Abrám hite ezáltal megerősödik.

Péter a Szentlélek által bátran tesz bizonyságot, nem arra figyel, mivel járhat ez, hanem vállalja Mesterét (ApCsel 4,13-22).  A meggyógyult ember hitelesíti szavait, mindenki látja, hogy Jézus neve által valóban történik gyógyulás. Ez nem szemfényvesztés, hanem a feltámadott Jézus munkálkodik, és így egyértelmű, hogy Ő Isten.

Azonban az apostol bizonyságtétele és a meggyógyult jelenléte sem győzi meg a vezetőket. Még mindig úgy látják, ez csupán emberi mozgalom. Nem veszik észre, hogy itt a fenyegetés, az elrettentés nem használ, mert mindez Istentől van. Nem akarják meglátni, hogy mindez azért történik, hogy szembesüljenek magukkal, felismerjék bűneiket és azokat megbánva átéljék az Úr kegyelmét.

Péteréket nem lehet hallgatásra ítélni, mert a Szentlélek Isten munkálkodik bennük, és így látják, Istenre kell hallgatniuk. Nekünk is komolyan kell vennünk ezt a bizonyságtételt, és megszívlelni, mert bizony, gyakran hallgatunk emberekre. Hányszor eltántorít a bizonyságtételtől, Istennek való engedelmességtől a fenyegetés vagy mások véleménye. Milyen könnyen feladjuk hitünket.

Mivel a hitük tapasztalaton nyugszik, ezért tudják, hogy jó, és ha jó, akkor el kell mondani. Nem tehetjük, hogy ne mondjuk el. Ez vezet minket is? Bennem él, hogy bármit mondanak és bármit várnak el, nem tehetem, hogy amit Isten munkájából megtapasztaltam a saját életemben, azt ne mondjam el?

Ébredj, bizonyságtévő Lélek!

1. Ébredj, bizonyságtévő Lélek! A várfalakra őrök álljanak, Kik bátran szólnak harcra készek, Ha éj borul le, vagy ha kél a nap. Hívásuk zengjen meszsze szerteszét, Az Úrhoz gyűjtve népek seregét! s

2. Ó, bárha lángod fellobogna S ébredne föl sok nemzet fényinél :/: Ó, bár sok szolga, sarlót fogva, Aratna, mígnem leborul az éj! Urunk, e roppant, ért vetésre nézz: A munka sok, a munkás oly kevés!

3. Küldd útra hírnökid csapatját, És adj erőt onnan felül nekik, :/: Hogy veszni a pogányt se hagyják, És szerteűzzék Sátán seregit. Országod jöjjön el minél elébb, Hirdetve szent neved dicséretét!

Isten áldásával.