Várjátok meg!

M

ózes első könyve és a föld élete Istennel kezdődik, minden Vele és Tőle indul, Nála nélkül nincs semmi (1Móz 1,26-31). Csodálatos üzenet ez, mert ha Vele kezdődik, akkor jól indul minden, és ezt látjuk. Ha az elején kietlen pusztaságot látunk is, és sötétség borítja be a mélységet, nincs baj, mert Isten Lelke mindenek felett jelen van. Isten Lelke a védelem, úgy borítja be az ifjú életet, mint a kotlós napos csibéit. Jó, ha a mi életünk is Vele indul, ha elmondhatjuk, újat kezdtem az Úrral. Nem kell félni a sötétségtől sem, mert jelen van a világosság, Jézus a világ Világossága. Tárjuk ki Előtte lényünk ablakait, hogy beáradhasson a fény. Pünkösd felé közeledve jó látni a Szentlélek jelenlétét, ne féljünk életünk sötét pillanataiban sem, engedjük, hogy körülvegyen és oltalmazzon. A Lélek oltalma alatt biztonságban lehetünk.

A hatodik teremtési napnál járunk, csodálatos a föld, az Úr nagyszerűen berendezte, élhetővé tette. Vannak növények és van állatvilág. Megpezsdült az élet, benépesíti az élőlények serege az új földet. Szinte vibrál a levegő, látni a kibontakozást, az örömöt, az Úrból áradó életet. Adjunk hálát a teremtésért, mert csodálatos, és szinte megrázó, hogy Isten, a Jézus Krisztus Atyja, elindít egy új világot, létrehozza az életet ezen a bolygón. Isten nem önző, nem húzódik félre a maga életével és világával. Ő nem azt mondja, jól elvagyok, hanem másoknak is lehetőséget ad. Az életet továbbadja, örüljön neki más is.

Ki sem sajátítja a maga számára a földi világot. Nem azért teremtette, hogy majd kiruccanjon ide, hanem azért, hogy önálló élet induljon el, ami az Ő Lényét, szeretetét fogja megjeleníteni. Az ember a világűrt menekülési lehetőség céljából fedezi fel. Keresi azt a helyet, ahová átmentheti önmagát és az életet, amennyiben a föld lakhatatlanná válna. Nagyon megdöbbentő mindez, mert Isten munkája nyomán csak az élet fakad; szól, és mindig létrejön valami, Ő nem pusztít, hanem alkot. Az ember azonban folyamatosan pusztítja az ajándékba kapott életterületet. Ha nem figyelünk Istenre, ha önállósítjuk magunkat, elpusztíthatjuk mindazt, amit Ő alkotott és nekünk adott. A Föld ajándék, vigyázzunk rá.

Minden készen van, és minden jó a hatodik napra, de valami még hiányzik. Isten képmása, a Teremtő képviselője. Hiányzik az a lény, akinek az élete Istenről tesz bizonyságot, és aki Őt képviseli. Egy olyan teremtmény hiányzik még, aki az egész teremtettség vezetője, gondviselője és képviselője lehet. És ez a lény az ember. Isten megalkotta az embert, a maga képmására. Ez nem elsősorban külső azonosságot jelent, nem is azt, hogy Isten klónjai lennénk, hanem azt, hogy amint Ő gondolkodó, alkotó lény, úgy az ember is. A képmás azt jelzi, Istenből van bennünk, az övéi vagyunk. Nem mi hoztuk létre magunkat, hanem Ő alkotott meg, és ezért Övé az életünk. Tőle kaptuk, Neki tartozunk hálával és felelősséggel. Nemcsak önmagunkért, hanem az egész világért.

Isten az embernek ajándékozta a teremtett világot, és gondjaira bízta. Felhatalmazta, hogy uralkodjon felette, királya legyen. De nem engedte, hogy az ember embertársa felett váljék uralkodóvá. Ez az uralkodás nem jogosít fel elnyomásra és kizsákmányolásra. Az élet csodálatos lehetőség, Isten ajándéka, ezt meg kell látnunk, és ha a bűn mindent át is alakított, lehet újat kezdeni, mert Isten is lépett még egyet, és felkínálta kegyelmét. A kegyelem újra hálássá tesz, megtanít értékelni azt, amit kaptunk, és felelőssé tesz világunkért.

Mindent az emberre bízott Isten, micsoda bizalom, a frissen elkészült világot ránk bízza, és gondoskodik mindenről, ami az élethez szükséges. Az embernek csak élnie kell. Van élelmiszer és minden, ami szükséges. Valóban tudja mennyei Atyánk, hogy mire van szükségünk. Ezt a képet látva elmúlik szívünkből minden aggodalom, és örömmel bízzuk Rá magunkat.

Lukács elmondja számunkra, hogy a negyvenedik napon maga mellé vette a tanítványokat az Úr, és mielőtt visszament az Atyához, még szólt hozzájuk (ApCsel 4,1-11). Együtt volt velük az Úr, és ez kell nekünk is, együtt lenni Vele, mert ha nem Vele vagyunk, akkor minden felborul. Jézus nélkül olyan gyámoltalanok és kiszolgáltatottak vagyunk. Nélküle a bűn hatása érvényesül személyes életünkben is. Hívjuk Őt minden nap, törekedjünk állandóan Vele lenni.

Jó látni, hogy Jézus még mindig szól hozzájuk, van mondanivalója a számukra, így a mi számunkra is. Mit mond nekik? Várják meg az Atya ígéretének beteljesedését. Még mindig várjanak, még ne széledjenek szét. Miért, hát Jézus az Atyához megy, akkor mire várjanak még? Várni az ígéret beteljesedésére, mert Jézus nélkül semmik vagyunk. Várjátok meg, ne siessetek, ne kapkodjatok, főleg ne menjetek magatok a világba, és ne menjetek addig, amíg el nem jön a Lélek, be nem teljesedik az ígéret. Várjátok meg - ma is várj a Szentlélekre, várj Jézusra. Ne cselekedj magad, ne indulj, ne szólj Nélküle. Várj, mert érkezik. Ez a felszólítás nekünk is szól, mert a Lélek nem szimbólum, nem csupán valamiféle energia, amit egyesek megszerezhetnek, hanem személy, élő valóság, maga az Úr Jézus Krisztus. Nekem és neked is szükségünk van Rá, mert a tanítványság csak a Szentlélek jelenléte által lesz hatékony, válik bizonyságtévő, életet átformáló jelenséggé. A Szentlélek a szívünkbe érkezik, csak ki kell tárni Előtte, és be kell fogadni Őt. Hová érkezik? Ahol bűnbánattal hívják segítségül, az Úrnak átadott életbe lép be a Lélek, oda, ahol már nem én akarok irányítani, hanem átengedem Neki a vezetést.

A Lélek nem mindenkihez jön, csak a tanítványokhoz, Isten gyermekeinek életébe érkezik, mindig oda, ahol valaki megszabadul a bűn hatalmából, és átadja Istennek magát. Nem spekulálni kell Isten tervéről, hanem a Tőle kapott erővel menni tovább. A Szentlélek tesz képessé arra, hogy az evangéliummal kilépjünk a világba. A Szentlélek tanúvá formál, képessé tesz a jó hír továbbadására, erről ne feledkezzünk meg, az evangélium a világ orvossága, mert új, minőségi életet ad, és általa a megbetegített földi élet is meggyógyulhat.

A tanítványok leblokkolnak, amikor Jézust már nem látják, azonban Isten követei kimozdítják őket. Mi is gyakran leblokkolunk, de halljuk meg a követek szavát, és induljunk, vigyük és éljük a krisztusi életet.

Teremtő Istenünk

1. Teremtő Istenünk, Édes Atyánk nékünk! Hatalmas vagy, Irgalmad nagy: Ínségemben, Szükségemben, Kérlek, engem ne hagyj!

2. Szívem benned bízik, :/: Hozzád fohászkodik; Nézz csendesen, Kegyelmesen, Fájdalmimon, Bánatimon Könyörülj kegyesen.

3. Tudom, hogy kegyelmed :/: Enyhít mindeneket, Bús szíveket, Sebeseket, Szegénységben, Betegségben ellankadt fejeket.

4. Jelen van az idő, :/: Hogy te, jó segítő, Meghallgatod Siralmimat, Nékem adod Tanácsodat, Mert tudod sorsomat.

5. Megváltó Istenünk, :/: Szabadító Urunk: Vagy paizsom, Fő orvosom, Reménységem, Idvességem És gyönyörűségem.

6. Azért, ó, Jézusom, :/: Legbölcsebb orvosom, Siess, siess, És lelkemnek Segítője Légy testemnek, Megepedt szívemnek!

7. Nálad lehetetlen, :/: Tudom, semmi sincsen. Nyújtsd kezedet: Bús szívemet, Erősítsd bágyadt lelkemet, Mert áldlak tégedet.

8. Szent Lélek Istenünk, :/: Vigasztaló Urunk: Bátoríts meg, Oltalmazz meg, Igaz hitben, Szerelmedben Minden jókkal áldj meg!

9. Keresztemben tűrést, :/: Adj boldog szenvedést, Hogy abban ne Zúgolódjam, És búban ne Tántorodjam, Hozzád folyamodjam.

10. Légy erős gyámolom, :/: Csak rád támaszkodom. E világi Életemben, Halálom után mennyégben Véled legyek, Ámen.

Isten áldásával.