A
|
z embert
beállította Isten az Édenbe, neki adott mindent, az egész teremtett világot
(1Móz 3,1-24). Mindennel rendelkezhetett, igazán boldogan élhetett. Egy új,
csodálatos világban bontakozhat ki, úgy, hogy közben mellette van Teremtője,
segíti, gyámolítja. Hiszen az egész világ ismeretlen még előtte, tanulja
önmagát és az életet az ember. Így kezdünk mi is, gyámoltalanul, és tanulni kell
az életet. Ebben rászorulunk mások segítségére, és olyan jó, hogy itt van Isten
is, és lehet Rá számítani. Igazán az Ő megismerése a kulcs, ha megismerjük Őt,
megismerjük önmagunkat is. Isten ismerete által tárul fel előttünk az élet. Az
Édenben Isten közelében élt az ember, a Vele való kapcsolat éltette őket. Az
Istentől kapott élet lehelete tette élővé az embert. Ez olyan plusz, amivel az
állatvilág nem rendelkezik. Az élet lehelete Istenből való, és csak addig él igazán
az ember, amíg a Lélek által élő kapcsolatban marad Vele. Amíg ez az
összeköttetés működik, addig minden rendben van.
Van azonban valaki, akinek ez a kapcsolat nem tetszik, aki irigy az
emberre, amiért összeköttetésben van Istennel, amiért Ő szereti. Mert Isten és
az ember között szeretetkapcsolat van. Ez a valaki nem más, mint a sátán, azt
látjuk, hogy ravasz, tehát nem nyílt és nem őszinte. Ez már jelzi, hogy rosszat
akar. Mit akar? Szétvágni ezt a csodálatos, harmonikus kapcsolatot. A sátán
mindig az élő, működő kapcsolatok ellen van. Ő a kapcsolatok, a szeretet
ellensége, mindent, ami működik, szét akar rombolni, és ehhez minden eszközt és
trükköt bevet.
Ez a történet egy nagy felkiáltójel: ember, vigyázz! Vigyázz, vagyis
maradj meg Teremtőd közelségében, csak Rá figyelj, szavára hallgass, mert van
ellenség! Ez az ellenség megtévesztésre, hazugságra építi taktikáját.
Bizalmatlanságot csepegtet a szívbe. Kétségbe vonja Isten szavát, most
megpróbálódik a hitünk. Irigynek tünteti fel Istent: ide rakott benneteket ebbe
a világba egyedül és kiszolgáltatottan, mindent elkészített, de nem engedi,
hogy vegyetek belőle? Hagyja, hogy éhezzetek, szomjazzatok, milyen kegyetlen
is. Merjünk ellentmondani a gonosznak. Merjük vállalni az Úr szavát, ha sokan
nem is ezt teszik. Mondjuk ki, hogy mindent nekünk adott, ne arra figyeljünk,
ami nincs, hanem lássuk meg azt a bőséget, ami körülvesz. Ádámot és Évát
megtévesztette a gonosz, arra az egyre koncentráltatta, csak azt láttatta, mi
nem volt az övék, és nem vették észre, hogy azon kívül minden az övék,
bármiről vehetnek. Milyen szomorú, amikor az egy eltakarja a mindent, amikor a
fától nem látjuk az erdőt. Ráadásul a gonosz meghazudtolja Istent: dehogy
haltok meg, olyanok lesztek, mint az Isten. Ezzel bizalmatlanná teszi az embert
Isten iránt - nem akarja, hogy olyanok legyünk, mint Ő. Nem látják meg, hogy ők
Isten képmásai, és ez elég, ennél több nem kell. Még ennek sem tudunk
megfelelni. Azonban a kígyó beleültette a szívünkbe az istenné válás
gondolatát, az engedetlenség következtében szembekerültünk Istennel. Most már
az ember akar isten lenni, az egész Szentíráson végigvonul ez, de soha nem
lehet isten. Az ember ember, és mindig az is marad. Nem istenné válik, hanem
ha kilép az Istennel való közösségből, ember alattivá válik, lecsúszik akár
állati szintre is. Egyetlen esélyünk arra, hogy emberek maradjunk, sőt, hogy
emberekké legyünk, ha befogadjuk Jézust az életünkbe. Általa lehetünk homo
chrisztiánusszá, krisztusi emberré.
Az engedetlenség következménye nem az istenné válás, hanem a félelem
megjelenése és a parányiság átélése. A világmindenségben Isten nélkül
porszemnek érzi magát az ember. Nem hős, hanem félelmekkel küszködő, Isten elől
menekülő lett. Azonban jó látni, hogy Isten nem taszít el magától, utánunk jön.
Még a lázadó, Előle menekülő embert is keresi, mert tudja, hogy Nélküle
védtelen, kiszolgáltatott. Isten szereti az embert. Ma is kérdezi: Hol vagy? Hol vagyok?
Menekülök, bújok vagy Felé indulok?
Zákeus fára mászott, ám az Úr megállt és lehívta őt onnan. Így hív most
téged is. Hová bújtál, hová menekültél? Gyere Hozzá, mert nem az Úr elől kell
menekülni, hanem a gonosz elől. Álljatok ellen az ördögnek, és elfut tőletek.
Mondj nemet neki, és mondj igent Istennek.
Azonban Ádám és Éva nem vállalja tettét, egymásra, majd a kígyóra hárítja
a felelősséget. Azóta is jelen van a hárítás. Mindig más az oka, nem én.
Álljunk most őszinte bűnbánattal az Úr elé, valljuk meg vétkeinket, és kérjük
kegyelmét. Mert a kegyelem kihirdetése, a gonosz fölötti győzelem bejelentése
már itt megtörténik. Amit az ember elrontott, azt Isten helyrehozza, az ember utódja
által. Ez az Utód pedig nem más, mint a názáreti Jézus Krisztus. Általa aratott
az Úr győzelmet, Általa van esélyünk nekünk is győzelemre, új életre,
üdvösségre. Jézusban áll helyre az elromlott kapcsolat. Ő szervizeli elromlott
kapcsolatunkat.
A tanítványok a jeruzsálemi szoba csöndjében imádkozás közben tanulják
meg az ige alapján megérteni és feldolgozni mindazt, ami történt (ApCsel
1,15-26). Bármi történjen életünkben, legyen jó vagy rossz, értsük meg azonnal,
vagy legyen érthetetlen, mindig az igéhez forduljunk. Keressük a csöndet és
benne az igét, általa értjük majd meg életünk történéseit és tanuljuk meg
feldolgozni az eseményeket. Mindig az igében keressük a magyarázatot, a választ
kérdéseinkre. Így tettek az apostolok, és ez számunkra is járható út.
Azonban soha nem kell sietnünk, mert itt mintha sietséget látnánk. A
történéseket jól értékelve arra jutnak, szükséges Júdás helyét betölteni. Ami
emberileg logikus is, de az Úr azt mondta, várják meg az ígéret beteljesedését,
addig ne tegyenek semmit. Az értékelés helyes, de a döntés, a hely betöltése még
nem időszerű. Miért? Mert még nincs jelen a Szentlélek, még csak emberi módon
döntenek. A Szentlélek nélkül hibás döntést hozunk. Várjuk meg mindig a Lélek
jelenlétét, útmutatását.
Lélek nélkül emberi módszerekkel és emberi szempontok alapján,
szűkkeblűen döntenek. Sorsolnak, leszűkítenek, saját szempontokat határoznak
meg: azok közül, akik velünk voltak. Isten másként gondolta, Ő olyat akart
választani, aki már a feltámadott Jézus munkája által nyert új életet. A kapkodás, az átgondolatlanság a Szentlélek
hiányának a jele. Így választják meg Mátyást, de az Úr mást, mégpedig majd
Sault választja. Ne legyünk türelmetlenek, ne emberi szempontok alapján
döntsünk, hanem a Szentlélek vezetése alatt. Mert akiket a Lélek vezérel, azok
Isten fiai.
Isten élő Lelke, jöjj, Áldva
szállj le rám
1. Isten élő Lelke, jöjj, Áldva szállj le rám, Égi lángod járja át szívem
és a szám! Oldj fel, küldj el, Tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, áldva
szállj le rám!
2. Isten élő Lelke, jöjj, légy vezérem itt, Ó, segíts, hogy hagyjam el
bűnök útjait! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj, légy
vezérem itt!
3. Isten élő Lelke, jöjj, hadd lehessek szent, S Jézusommal légyek egy
már e földön lent! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj,
hadd lehessek szent!
4. Isten élő Lelke, jöjj, győzedelmet adj, S majd a végső harcon át
mennybe fölragadj! Oldj fel, küldj el, tölts el tűzzel! Isten élő Lelke, jöjj,
győzedelmet adj!
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése