I
|
smét benépesül
a föld, és új lehetőséget kap az emberiség. Isten szélesre tárja előtte az élet
kapuját (1Móz 10,1-32). Lehetőség nyílik
az Istennel való élet megvalósítására. Noé bemutatta gyermekei számára, mit jelent
az Úrral járni. Arról is bizonyságot tett, hogyan lehet megmaradni a hitben
ellenszél idején, amikor szinte egyedül engedelmeskedik az Úr szavának. Mert
meg lehet maradni a legnehezebb közegben is. Noé élete hiteles példa a
számunkra, nem volt könnyű neki, de ő mindenkor az Úrra figyelt. Csakis Istenre
nézett, nem foglalkozott a körülötte lévők véleményével, nem hagyta magát
negatív vélemények, ellenséges indulatok, támadások által befolyásolni. Noé
rendületlenül bízott az Úrban, kitartott a bárkában is. Soha nem kapkodott,
hanem mindenben kivárta, amíg Isten cselekszik.
Sok nevet olvasunk, talán bele is fáradunk, azonban lássuk meg, hogy a
nevek mögött egy-egy élet húzódik meg. Egy ember, aki szintén az Úrtól kapta
életét, és ezzel az élettel terve volt Istennek. Hogy ki-ki mennyit valósított meg belőle, nem igazán tudjuk. De akkor is fontosak ők az üdvterv
folyamatában. Róluk nem maradt fenn a nevükön kívül szinte semmi, de mégis
fontos láncszemek az Úr munkájában. Hozzánk hasonlóan megvoltak az örömeik,
bánataik, de mindezekben átélték az Úr jelenlétét.
Gyakran ma is így csupán néhány szóba vagy a síremlék kötőjelébe
sűrűsödik egy ember élete. Semmit nem tudunk róla, mégis fontos, mert az Úr
Jézus életét adta érte is. Te is értékes vagy az Úr szemében, akkor is, ha úgy
gondolod, nem több az életed annál a bizonyos kötőjelnél. Mert nem az a
lényeges, hogy a világ mit gondol rólunk, hanem az, mit gondol az Úr. Mi Isten
véleménye az én életemről? Mit fog mondani majd, amikor megjelenek Előtte?
Áldott szolga leszek, juhai közé számlál, vagy átkozott szolga és kecske?
Nimród esetében látjuk, hogy az Úr előtt zajlott az élete. Hatalmas
vadász volt az Úr előtt. Tehát Isten értékelte életét, munkáját, és ez a
lényeg. Arra kell figyelnünk, Isten mit is mond rólunk. Hogyan látja Ő mindazt,
amit teszek. Mert Ő nem úgy lát, mint az emberek. Amit a környezet jónak tart,
azt nem biztos, hogy Isten is jónak tartja. Ez igaz fordítva is. Lebecsülik
életvitelünket, kevésnek tartanak, de soha ne erre figyeljünk, az Úr számára
fontos, aki egy pohár vizet ad az Ő kicsinyeinek. Fontos, aki figyel Rá és kész
engedelmeskedni Neki, még ha jelentéktelennek tűnik is a feladat. Amit a világ
bolondságnak tart, az Isten ereje, Isten bölcsessége (1Kor 1,18-25).
A sánta gyógyulása megdöbbentette
az embereket (ApCsel 3,11-26). Csodálkozva futnak Péterhez és Jánoshoz. A szél
fúj, és ennek megvan a hatása. A tanítványok tudják, hogy ami történik, az a Szentlélek munkája. Néha úgy tűnik, mi is csak csodálkozunk, amikor az Úr
cselekszik. Jé, hát ilyen is megtörténhet? Ma is meggyógyulhat, megszabadulhat
valaki? Pedig nekünk már igazán nem
csodálkozni kellene, hanem igénybe venni a Szentlelket. Azért jött el a
világba, hogy engedjük Általa birtokba venni a lényünket. Csodálkozunk, holott
inkább számítani kellene Rá. Mert ahol jelen van Isten Szentlelke, ott mindig
történik valami, ott a lehetetlen lehetségessé válik.
A sánta gyógyulása alkalom a bizonyságtételre. Péter nem sütkérezik a
dicsőségben, sőt, nem engedi, hogy ezt a gyógyulást nekik tulajdonítsák, mert
nagyon jól tudja, hogy ezt nem ők vitték végbe. Isten munkáját soha ne
tulajdonítsuk magunknak. Ne éltessük magunkat, szolgálatunkat, ha valakinek az
élete megváltozik, ha hitre jutnak emberek, mert ez egyedül Urunk munkája. Csak
Ő képes igazi változást eszközölni a szívekben.
Az apostol Jézusra mutat, bizonyságot tesz Róla, elmondja, hogy az Atya
által elküldött, de a nép által megtagadott és megölt Jézus nevébe vetett hit
által ment végbe a gyógyulás. Jézus neve csodálatos, bízzunk a nevében, hívjuk
segítségül, merjünk Rá hivatkozni. A Jézus nevébe vetett hit által történhetnek
ma is nagy dolgok. Általa ismerhetjük fel bűneinket és láthatjuk meg, hogy
kegyelemre van szükségünk.
Péter azt tanácsolja, tartsanak bűnbánatot és térjenek meg. Igen, erre
van nekünk is szükségünk. Alázattal szembenézni magunkkal, és megvallani
őszintén az Úr előtt bűneinket. Isten elé bűnbánattal járulhatunk, meg kell
vallani, hogy miattam halt meg az Úr Jézus. A megvallott bűnre kapunk
bocsánatot. Tárjuk fel az Úr előtt szívünket, ne rejtegessünk semmit, mert Jézus
vére minden bűnt eltöröl.
A felüdülés ideje az Úrtól jön el, de ez összhangban van a bűnbánattal.
Ha nem tartunk bűnbánatot, mert úgy véljük, minden rendben van, nem lesz
felüdülés, nem kezdődik új élet.
Megragadott engem az, ahogyan Péter a szívünkre helyezi: „őrá
hallgassatok mindenben.” Különösen a mindenben kifejezés ragadott meg. Ne
csak néhány, úgynevezett nagy kérdésben, hanem az élet minden dolgában Őreá
hallgassak. Ez azt üzeni a számomra, hogy Jézus mindenben megbízható. Az Ő
szavait érdemes komolyan venni. Az igéből is azt látjuk, jó komolyan venni
mindazt, amit az Úr Jézus mond. Szava az élet, soha nem vezet félre. Tehát ne a
szívemre, ne a másik emberre, hanem mindenkor Őreá hallgassak. Bizony, nem
könnyű ez. Van, amiben rutinszerűen cselekszünk, mert az megy nekünk. Más
kérdésekben pedig emberek tanácsát kérjük ki. Péter azt mondja, minden tanácsot
vigyünk az Úr elé, és azt vegyük mindig komolyan, amit Ő mond. Mert egyedül
Jézus ismer igazán bennünket és Ő ért jól az élethez.
Atyám, két kezedben
1. Atyám, két kezedben, csak ott lakhatom.
Biztonságot csak tőled kapok.
Újjá így teremtesz, sebem ápolod.
Boldogság, hogy itt van otthonom!
Tarts meg két kezedben, őrizz meg, Uram!
Oltalmadban rejtsd el sorsomat!
2. Atyám, két kezedben teljes az öröm,
Ajándékodban gyönyörködöm.
Tékozlóként éltem, tárva most karod,
Hűtlenségem nem hánytorgatod.
Refr.
3. Atyám, két kezedben bátran sírhatok,
Fájdalmaim hordozod, tudom.
Ott fönn a kereszten, áldó két kezed,
Bűneimmel én szegeztem fel.
Refr.
Isten áldásával.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése