Ahogyan az Úr

A

z öt kánaáni király legyőzése után továbbvonul Józsué, és birtokba veszi a déli részeket (Józs 10,28-43). Nem lehet megállni, pihenni, hanem menni kell tovább. El kell foglalni az egész területet, mert csak utána lehet letelepedni és hozzálátni az ország kiépítéséhez, az élet megszervezéséhez. Az új életet teljesen birtokba kell venni, nemcsak a zsidóknak, hanem nekünk is. Nem elég csak néhány területet elfoglalni a bűntől, hanem egész lényünket Jézus uralma alá kell engedni. Ha egész életünk felett Ő uralkodik, akkor fog növekedni, erősödni az életünk. Amennyiben nem engedjük Jézusnak átvenni az uralmat, mindig régi életünkkel fogunk viaskodni. Akkor nem tudunk az új életnek örülni; adjuk át egész szívünket, lényünket Urunknak, engedjük, hogy Ő vezessen mindig előre. Nincs csodálatosabb, mint egyre jobban megismerni Isten országát, felderíteni szépségeit, és megismerni Királyát. A régi ember helyett foglalkozzunk egyre többet Urunkkal, csodáljuk, szemléljük és szolgáljuk Őt.

Egy hadjárat keretében foglalta el ezt a területet Izráel, nem tartottak pihenőt, hanem mindig mentek tovább. A lendület, a sikerélmény motiválta őket. De mindezt úgy élték meg, hogy tudták, nem magukban érték el ezeket a győzelmeket, hanem az Úr harcolt értük. Mindent az Úrnak köszönhetnek. Ha visszatekintünk eddigi életünkre, és látjuk a haladást, az előbbre jutást, ha örülünk győzelmeknek, ne feledjük, mindez azért alakult így, mert az Úr harcolt értünk. Az Úr ma is harcol népéért. Segít győzni a bűn felett, hiszen erőnk magában mit sem ér. A gonosszal szemben alulmaradnánk, Urunk azonban győzelemmel ajándékoz meg minket. Az evangélium ma is győztes hír, mi vehetjük tovább. Az Úr általunk hódítja meg a szíveket. Nem országokat és népeket kell elfoglalni, hanem a megfeszített Krisztus hirdetése által a reményt és az új élet lehetőségét ismertethetjük meg. Jézus nevében ma is történnek csodák, ma is meghátrál a gonosz. Merjük vállalni Urunkat, higgyük, hogy neve által rendbe jöhetnek életek, meggyógyulhatnak betegek, talpra állhatnak nyomorultak, és üdvösségre juthatnak a bűnösök. Jézus neve ma is hatalom, Benne erő van.

A győzelmek után visszatértek az alaptáborba. Szükség volt soraik rendezésére és az Úrral való kapcsolat erősítésére. Mindaz, amit megtapasztaltak, erősítette hitüket, és hálássá tette őket. Tudták, hogy mindezt az Úrnak köszönhetik. Az átélt megtapasztalások erősítsenek bennünket, erősítsék az Úrba vetett bizalmunkat. Lássuk meg, hogy számára valóban semmi sem lehetetlen. Nekünk is szükségünk van az Úrral való kapcsolat erősítésére, nem is kell erre hosszabb időt várni, mi már naponta megtehetjük ezt. Rengeteg eszköz biztosítja számunkra az igeolvasás és az elcsendesedés lehetőségét. Egyszerűen magunkkal tudjuk vinni a Bibliát, bárhol olvadhatjuk, és közben összeér a lényünk az Úrral. Az igeolvasás mindig az Úrral köt össze. És közben átéljük, hogy Ő is szól hozzánk. Mert Neki ma is van szava, és ma is meghallgat minket. Lehet, hogy nem történik mindig minden úgy, ahogy mi gondoljuk, és nem is azonnal mennek végbe a dolgok. A várakozás erősíti jellemünket, jó, ha megtanulunk türelmesen várni.

Jó arról olvasni, hogy az Úr választottai vagyunk, akiket szeret. Igen, kiválasztott a világból a maga számára, nagy kegyelem, hogy ez valósággá lehet az életünkben. Ő arról döntött, hogy szolgálatába von, mert szeret, és nem akarja, hogy elvesszünk. Külön hálára késztető esemény, amikor ez az elhívás megtörténik. Mennyit kell az Úrnak várni és fáradozni, amíg meghalljuk a hívást, és engedünk neki. Olyan nehezen akarunk mozdulni, tele vagyunk bizalmatlansággal iránta. De amikor megismerjük Őt, amikor feltárul Jézus által előttünk Lénye mélysége, tétovázás nélkül Rábízzuk magunkat. Senki nincs, aki úgy szeret, mint Ő, akinek annyira fontosak lennénk, mint Neki.

Arra választott ki, hogy egy egészen új életformával Őt képviseljük ebben a világban. Ezt az új életformát az egyházban valósíthatjuk meg. Először is egymás felé nyilvánul meg mindaz, amit Tőle kaptunk az új természet által. Fel kell ölteni az új, krisztusi természetet, át kell venni annak minden megnyilvánulását. Nem egyszerre lesznek ezek a mieink, hanem rétegről rétegre öltözhetjük fel. Valahogy úgy van ez, mint az öltözködés, mindig azt a ruhát vesszük fel, amire az időjárás szerint szükség van.

Nézzük meg, jelen van-e életünkben a könyörületesség, a jóság, az alázat, a szelídség és a türelem. Ezek a tulajdonságok kevésbé fontosak a világban, azonban Isten országban fontos szerepük van. Az Úr Jézus is könyörülettel fordult a bűnös ember felé, tele volt jósággal, tanítványai felé pedig türelemmel. Hol tartok én? Mi van jelen az életemben? Bizony, gyakran ezek nem látszanak, kérjük Urunkat, segítsen ezeket magunkra ölteni.

Elszenvedve egymást - ezt is meg kell tanulni, ne akarjuk azonnal megváltoztatni a másikat, hanem szenvedjük, viseljük el addig, amíg majd megváltozik az Úr szeretete és kegyelme által. A türelmetlenség nem visz előre, nem segít megoldani a nézetkülönbségeket, hanem még inkább mélyíti közöttünk az űrt. Mindezek alapja a megbocsátás. A megbocsátásban pedig az Úr a minta, mindig Őt figyeljük. Ne az én mértékem, vagy a világ útmutatása határozza meg, miként bocsátok meg, hanem figyeljek az apostolra, ő azt javasolja: ahogyan az Úr is megbocsátott nektek. Mindig azt kérdezzem meg, hogyan bocsátott meg nekem az Úr. Teljesen. Minden bűnömet eltörölte, és háta mögé vetette. Amit eltörölt, az nincs, az már múlt, és el van felejtve. Így bocsássak meg én is, teljesen és elfelejtve mindazt, amit megbocsátottam. Az élet minden területén irányelv lehet a számunkra: ahogyan az Úr. Számunkra Ő a minta.

Ahogyan az Úr is megbocsátott nektek - ezzel Pál rámutat, hogy nekem is szükségem van bocsánatra. Nem csak nekem kell mások felé gyakorolni a megbocsátást, hanem az Úrnak is van mit megbocsátania, és ugyanígy a másik embernek is van mit elengednie a számomra. Mert nemcsak a másik ember vétkezik, hanem én is.

Milyen gyakran nem tudunk beszélgetni egymással, nem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal és egymással. Vagy ha beszélgetünk, akkor árad belőlünk a panasz, vagy a világ dolgait soroljuk. Igénk azt kéri, tanítsuk egymást a Krisztus beszédére. Igyekezzünk az igét minél jobban megismerni és egymással is megismertetni. Van miről beszélnünk: az Úr csodálatos dolgairól. Sőt, énekelhetünk, mert az által is erősödik a hitünk. Hálaadással énekeljünk, vagyis minden élethelyzetben lehet énekkel dicsérni az Urat. Az imádkozás és az éneklés mindig kéznél van, éljünk vele. Munkavégzés közben is énekelhetünk. A világ hangos a mindenféle zenétől, mindenhol szól valami, hát mi se szégyelljük az élet beszédének megzenésített változatát. Ne szégyelljük a bizonyságtétel ilyen formáját sem.

AZT AZ ÉLTET VÁGYOM ÉLNI

1.  

Azt az éltet vágyom élni, hol üdvöm lelem,

Küzdni egyre, nem henyélni, míg el nem nyerem.

Bűn habár megtántorít, szent Igéd így bátorít:

Meg ne restülj, törj keresztül, ég jutalma int!

2.  

Elhívatva állni majd a trónnak lépcsőjén,

Úgy futok, hogy elmaradva kárt ne valljak én.

Elveszíti szent jogát, nem nyer égi koronát

Az, ki késve, hátranézve hagyja el magát.

3.  

Csak a célra nézzen arcom, mely felé török,

Jézus, támogasd a harcom, hogyha gyengülök!

Vonj, ha csábít a világ, vigasztalj meg, hogyha bánt!

Szent kegyelmed így vezethet, s nincs, mi nékem árt.

4.  

Vonj, hogy el ne essem én itt még a cél előtt!

Lelkem érzi gyöngeségit, Tőled vár erőt.

S mert Igéd éltet szerez, tőle szívem ébredez,

Célt ha érek, zeng az ének: Isten műve ez!

Isten áldásával.