Hűséges az Úr

A

 letelepedést követően nyugalomban él Izráel népe (Józs 23,1-16). A hosszú vándorlás és a honfoglalás éveit a nyugalom esztendei követik. Mindezt az Úr ajándékozta nekik. Józsué megöregedett és összehívta Izráelt, beszédet intézett hozzájuk, amelyben rámutatott, hogy mindent Istentől kaptak, mindent Neki köszönhetnek. Azért van földjük, és azért tudtak letelepedni, mert az Úr harcolt értük. Józsué visszatekintésében az Urat látja, Őt dicséri. Rámutat arra is, hogy a nép is látta mindazt, amit Isten tett értük. Tehát a jövőre nézve mindez megerősítés. Ha látják, amit az Úr tett értük, ha felismerik, hogy mindent Ő tett, akkor abból erőt fognak meríteni a holnap feladataihoz. Sőt, a hitük fog erősödni, mert egyre jobban bíznak majd Istenben. A múlt történései, ha azokban meglátjuk Isten jelenlétét, hatalmas tetteit, bizalmunkat erősítik, bizonyságtétellé válnak. Rámutatnak, hogy Isten ma is és holnap is nagy dolgokra képes. Látom-e mindazt, amit az Úr tett értem? Józsué nem arra emlékezik, amit ők tettek, nem magukat emeli ki, hanem Isten tetteit látja. Én látom-e Isten tetteit, és dicsérem-e Őt ezekért?

Józsué rámutat, hogy a nép ereje és egysége az Úrnak való engedelmességtől, a törvény megtartásától függ. Akkor lesznek egységesek és erősek, ha távol tartják magukat, a népek szokásaitól, bálványaitól, és egyedül az Úrra figyelnek. A megmaradás, a megerősödés útja a keskeny út. Ha azt akarjuk, hogy összekovácsolódjunk, akkor az igére van szükségünk. Isten szava erősít meg és teszi egységessé a Benne hívőket.

Izráel az Úrban való hitben nyerte el önazonosságát. Isten elhívásában találta meg önmagát, és akkor marad meg ezen az úton, ha ragaszkodik Istenhez. Mi is az Úrral való élő kapcsolatban találhatjuk meg magunkat. Ha Őt keressük, kérdezzük, megtaláljuk célunkat. Életünk értelmét Benne ismerhetjük meg. Az élő Isten nélkül csak kóválygunk, és nem találjuk helyünket. A környező és köztük maradó népek veszélyt jelentenek a számukra. Ezért az Úr azt kéri, ne keveredjenek velük, ne vegyék át szokásaikat. Minket is veszélyeztetnek az idegen népek szokásai, milyen könnyen keveredünk, nem gondoljuk át a veszélyeket és nem ragaszkodunk hitünkhöz, az Úr igéjéhez. Pedig más népek közül is sokan az Úr Jézus Krisztusban találták meg békességüket, mi mégis az ő szokásaikat hozzuk be és az ő hitüket vesszük át. Lássuk meg, hogy ma sincs más megoldás, mint Jézus. Csakis a Belé vetett hit ad szabadulást, gyógyulást, új és örök életet. Az Úr kínálja kegyelmét, csak el kell fogadnom. Nem nekem kell produkálnom, felküzdenem magam, hanem átvehetem Isten ajándékát, bűneim bocsánatát és az örök életet. Istenre ma is és mindig rábízhatom magam, mert ahogyan a múltban megsegített, úgy lesz velem a jelenben is.

Szeressétek Isteneteket, az Urat, mondja Józsué. Igen, szeressük az Urat, teljes szívünkből, de ez nem parancs, hanem az Úr megismeréséből fakad. Minél jobban megismerem Őt, annál inkább szeretni fogom Őt. A szeretet személyes kapcsolatban nyilvánul meg. Akit szeretek, az fontos, arra időt szánok, és örülök, ha vele lehetek. Szeressük mi is az Urat örömmel és őszintén.

Józsué Sikemben az Úr színe elé állítja Izráel fiait (Józs 24,1-15). Felvázolja történelmüket, és megláttatja velük, hogy történetük Istenről szól. Mindent Neki köszönhetnek. Mindent Tőle kaptak. Nem ők értek el eredményeket, hanem az Úr kegyelme végzett el mindent. Létük is Isten kegyelmének és az Ő előhívásának köszönhető. Izráel népét az Úr hívta létre. Jó, ha mi is meglátjuk, hogy létünk Isten ajándéka. És bár meghallanánk személyes hívását is. Jézus ma is hív: kövess engem. Mert az életünk az Ő követésében teljesedik ki. Világosan kell látni, azért van múltjuk, mert van Istenük, van hitük. Amíg megmaradnak Istenben, lesz jövőjük is. Ez ránk is érvényes. Amíg megmaradunk a hitben, megmaradunk az Úr útján, lesz jövőnk.

Józsué világosan látja, hogy a jövő attól függ, kit szolgálunk. Ő határozottan kijelenti, hogy ő és a háza népe Istennek szolgál. Ő az Urat szolgálja, mert miért is ne szolgálná, amikor évtizedek alatt megtapasztalta hatalmát. Látta Isten tetteit, és ezek meggyőzték. Felismerte, hogy Izráel Istene az egyedüli Isten, rajta kívül minden más csak bálvány. És ő az Úrhoz ragaszkodik, miért is cserélné le az élő Istent nem létező istenségekre? A mai ember bizony lecseréli Istent bálványokra, de meg is tapasztalja ennek minden következményét. Merjük mi is vállalni az Urat, merjünk bátran előlépni és kijelenteni: én az Urat szolgálom. Józsué vallást tesz a nép előtt, kész akár maga is az Úr útján haladni.

Pál apostol szívéből ismét a hála tör elő, életük által Isten szeretete válik nyilvánvalóvá a számára. Felismeri, hogy ezt a gyülekezetet szereti az Úr (2Thessz 2,13-3,5). Isten szeret, azért hirdetteti számunkra az evangéliumot. Mivel szeret, élő kapcsolatot akar kiépíteni velünk. Jó ezt látni, az Úr szeret, és szeretetből munkálkodik az életünkben. Mindent azért tesz, mert szeret és meg akar menteni.

Szeretetből választotta ki őket az örök életre. Mert szeret, azt akarja, hogy mindig Vele legyünk, most és majd az örökkévalóságban. Tehát többről van szó, mint egy vallásról; egy örök életen át tartó személyes kapcsolatot kínál az Úr. Vele lehetünk örökké. Mindez kegyelemből lehetséges. A mi feladatunk, hogy a kapcsolatot mindvégig fenntartsuk és erősödjünk hitünkben.

Az apostol azt kéri, hogy imádkozzanak az ige terjedéséért. Imádkozókká kell válnunk, a legfontosabb imatéma az ige terjedése. Igen, mert az Úr szava az élet, erre van szüksége mindenütt. Aki megismerte és megtapasztalta életalakító munkáját, ne rejtse el, hanem munkálkodjon azért, hogy mások is megismerjék és dicsőítsék. Az igét kell megismertetni másokkal. Annyi mindent ismertté teszünk, de az ige ismertté válik-e általunk?

Hűséges az Úr, ez erősítsen, bátorítson, vigasztaljon. Bármilyen támadást kell is átélni, az Úr hű övéihez. Ő soha nem hagy magunkra. A mai világban már a hűtlenség lett az erény, de Isten nem követi a világ szellemiségét, ha csalódunk is a világban, Őbenne soha nem fogunk, mert Ő mindig hű marad. Legyen számunkra is fontos érték a hűség, ragaszkodjunk hozzá. Legyünk hűek az Úrhoz mindhalálig. Ő megerősít és megőriz a gonosztól. A gonosz jelen van a világban, magunkban kiszolgáltatottak vagyunk vele szemben, de az Úr meg tud őrizni. Aki Nála keresi az oltalmat, az védelmet nyer a gonosszal szemben. Az Úr ad állhatatosságot, mert erre is szükségünk van. Ne adjuk fel, ha az Úr szeretetéből erőt merítve menjünk tovább.

Milyen jó!

Milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Jézus áldott szava oly gyógyító,

Nékem szól az Ige, szívem örömmel tele,

milyen jó, milyen jó, milyen jó!

Szabadít, szabadít, szabadít!

Többé bűn-bilincs engem nem szorít,

Boldog, új életet Jézussal ma kezdhetek,

Szabadít, szabadít, szabadít!

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Ez a krisztusi új testvériség,

Igaz hű szeretet, forraszt össze szíveket,

Milyen szép, milyen szép, milyen szép!

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

És az út, melyre Ő hív, gyönyörű,

Csábít bár a világ, megtart Ő mindenen át,

Urunk hű, Urunk hű, Urunk hű!

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Vele járni és győzni: ez a cél,

Bárhová küld az Úr, megyek és hitem újul,

Jézus él, Jézus él, Jézus él!

Isten áldásával.