Csodálatos lehetőség

A

 második fejezet is a teremtéssel foglalkozik, nem is lehet vele betelni, mert máig sincs a Földünkhöz hasonló égitest, az ittenihez hasonlatos élet (1Móz 2,1-25). Hiába keresik, nem találnak ilyen életteret vagy az emberhez hasonló lényt. Az első vers összefoglalja mindazt, ami következik, „így készült el a föld és azok minden serege.” Ezzel bizonyságot tesz arról, hogy a földet készítették, vagyis valaki áll a léte mögött, és ez a személy nem más, mint az élő Isten, Jézus Krisztus Atyja. Igen, az életünk mögött Isten áll, nem véletlenül keletkezett az élet, hanem Isten megtervezte, majd létrehozta, lehetőséget adott, hogy ezen a csodálatos bolygón éljünk. Örvendezzünk, és valóban éljünk, a Vele való közösségben. Ekkor még minden élt és örvendezett, szabadon, boldogan, Istent dicsérve vették birtokba a földet.

A szentíró ebben a fejezetben kiemeli a teremtés legfontosabb mozzanatait. Előbb nagy távlatokban írta le mindazt, ami végbement, most néhány eseményt közelebb hoz a számunkra. Jó látni, hogy Isten megpihent a hatodik nap után. Vagyis Isten meg tud állni, tud gyönyörködni munkájában. Fontos ez, meg kell tanulni megállni, megpihenni, elcsendesedni. A hetedik nap azért adatik, hogy megpihenjünk, és ez a megpihenés az Úrral való közösségben megy végbe. Álljunk meg tehát és pihenjünk meg, töltődjünk az Úr napján. Mert a teljes megpihenés az Úr előtti csöndben megy végbe. Szükségünk van a megállásra, megpihenésre, ne hagyjuk ki. A harmóniát az Istennel való kapcsolat biztosítja a számunkra.

Kiemeli az ige a víz fontosságát, az élethez szükséges a víz. Víz nélkül nincs élet. Ezért az Úr forrást fakasztott, ami megöntözi a termőföldet. A terméshez víz kell. Ezért a vízkészletünkre vigyázni kell, spóroljunk vele. Ne használjuk fölöslegesen, és gondoljuk végig, mindent ivóvízzel kell-e végeznünk, hiszen vannak helyek, ahol kevés az ivóvíz. Ez a forrás azonban az élet vizére is utal, az élő víz oltja el lelki szomjunkat, mert nemcsak a földnek van szüksége vízre a terméshez, hanem az életünknek is. Az élő víz, amelyet az Úr Jézus ad, Aki a Szentlélek, teszi termővé az életünket. Jézus hív, hogy igyunk ebből a vízből, és áldás lesz az életünk. Aki szomjazik, akinek a lénye szomjazik új életre, békességre, az jöjjön Hozzá, és igyék.

Az embert egy zárt, védett területen helyezte el az Úr. Mindent neki adott, egy fáról nem ehetett, a jó és a rossz tudásának fájáról. Ezzel a korlátaival is szembesült az ember, mindennel megismerkedhet, mindent birtokába vehet, és mindennel élhet, de van egy fa, amit nem vehet birtokába, ez jelzi, hogy ő ember, és nem Isten. Ezt alázattal el kell fogadni. Van egy határ, amit soha nem léphet át, emberből soha nem lehet istenné. Ha átlépi ezt a határt, meg fog halni. Ez a kétféle következményekkel jár: testi és lelki halállal. Az első által halandóvá válik az ember, a második által lelki halottá válik, azaz elszakad Istentől. Megszakad a kapcsolat, és az ember maga marad. Ha nem lesz is egyedül, de elmagányosodik, mert Isten nélkül magányossá válunk. Ennek az ellenkezője is igaz, aki átéli a kegyelmet, és átadja életét az Úrnak, lehet egyedül, de magányos nem lesz soha, mert mindig vele lesz az Úr.

Az Úr azzal is tisztában van, hogy az embernek magához hasonló társra van szüksége. Hozzáillő társra, és ezt meg is adja a számára. Jó ma is az Úrtól kérni és várni a társat, Ő tudja, ki a hozzám illő. Nőt és férfit találhat mindenki, de hozzánk illő társat az Úr készít a számunkra.

Megtörténik az első műtét, mélyaltatásban megy végbe a nő megformálása. Kifejezi ez a fájdalmas formálódást, ami majd a bűneset után válik nyilvánvalóvá. Minden formálás fájdalmas, de általa válunk azzá, akivé lennünk kell. A férfi és a nő összetartozik, kiegészítik egymást. Segítőtársai lehetnek egymásnak. Miben? Az Úr szolgálatában, hiszen az életet arra kaptuk, hogy az Urat dicsérjük általa, Róla tegyünk bizonyságot.

Jézus mennybemenetele után visszatérnek Jeruzsálembe a tanítványok, tehát hallgatnak Urukra (ApCsel 1,12-14). Nem mondják, minek, nincs már ennek semmi értelme, menjünk a dolgunkra. Továbbra is bíznak Jézusban, és várnak. Várnak, mert hiszik, hogy az ígéret beteljesedik, hiszik, valami fog történni. Hallgassunk az Úrra, menjünk tovább akkor is a keskeny úton, ha emberileg úgy látszik, ennek nincs értelme. Bízzunk Urunkban, hogy minden úgy történik, ahogyan megmondta. Az ígéret ma is beteljesedik, csak várjunk rá türelemmel.

A tanítványok várnak, még ha be is zárkóznak, mert félnek. Jézus nélkül félnek, de együtt vannak. Már az is nagy dolog, hogy tudnak együtt várni. Senki nem siet haza, nem a saját munkájuk a fontos, hanem az, amit Jézus akar általuk elvégezni. Az a fontos, hogy tanúk legyenek, és ehhez az Úr ajándékára van szükség. Egyedül az Úr tesz képessé arra, hogy tanúi lehessünk ebben a világban.

Hogyan vannak együtt? Hogyan várják az ígéret beteljesedését? Imádkozva. Rájöttek, hogy ezt az időt felhasználhatják közös imádságra. És az ima felkészíti őket a Lélek jövetelére és befogadására. Gyakran nem tudjuk, mit kezdjünk magunkkal, mivel töltsük el az időt. A tanítványok megmutatják, hogy az imaközösség a legjobb időtöltés, a legjobb várakozás. Tanulgassuk ezt mi is. Imádkozni bárhol és bármikor lehet. Imaközösség pedig, amikor ketten vagy hárman összejönnek Jézus nevében. Mind egyetértettek, hogy az imádkozás a legjobb időtöltés, a legjobb várakozás, és kitartóan végezték, nem fáradtak bele. Miért? Mert átélték, hogy ima közben jelen van az Úr. Gyakoroljuk mi is az imádkozást, és megtapasztaljuk, hogy gazdagodunk általa, és jól használjuk fel időnket. Mert az Úrral való együttlétnél nincs jobb, ez egy csodálatos lehetőség, nagy kincsek, áldások rejtőznek benne. Adjunk hálát az imádkozás, az Úrral való kapcsolat lehetőségéért.

 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!'

1. 'Imádkozzatok és buzgón kérjetek!' Bűnös voltunkért, Uram, ó, ne vess meg! Tiszta szívet és Szentlelket adj nékünk, Hallgass meg Fiad nevébe', ha kérünk.

2. 'Keressetek buzgón és megtaláltok!' - Téged keresünk, Uram: hogy bűn s átok Erőt ne vegyen mirajtunk, légy nékünk Égi utunk, igazságunk, életünk!

3. 'Zörgessetek buzgón Isten ajtaján!' - Elfáradtunk, Uram, e világ zaján; Ó, nyisd meg az égi béke szép honát, Add, hogy zenghessünk örök halleluját!

Isten áldásával.