Csendes élet

J

ózsué személyes bizonyságtétele és hitvallása megrendíti az embereket, ők is megvallják hitüket, és megfogadják, hogy nem hagyják el az Urat (Józs 24,16-33). Józsué határozattan jelenti ki: bármi történjen, bárki bármit mondjon, ő az Urat szolgálja. De én az Urat szolgálom-e, ott van-e bennem is ez, bármi történjen, mondjanak bármit is körülöttem, hagyjanak magamra ezen az úton, én akkor is tovább megyek? Azért megyek tovább, mert ez az élet útja a számomra, megtapasztaltam Isten hatalmát, és tudom, hogy ez az út az életre vezet.

A népre hatással van vezetőjük vallomása, ők is úgy érzik, mindig az Urat fogják követni, eszük ágában sem lesz más isteneknek szolgálni. Tele vannak őszinte felbuzdulással, de látjuk, később ez a felbuzdulás és ez a hit próbára lesz téve. Látnunk kell, hogy a hit személyes kapcsolat, nem csupán élmények sorozata. Nem elég felbuzdulni, hanem követni kell Urunkat. Az érzelmi felhevülés nem tart sokáig, csak a személyes megtapasztalás, a kapcsolat ápolása.

Izráel bizonyságot tesz Isten munkájáról, az életükben tapasztaltakról. Mert ők nem csak hallottak Istenről, hanem meg is tapasztalták hatalmát, szabadítását és gondviselését. Az Úr hozta fel őket a szolgaság házából, Neki köszönhetik szabadulásukat. Isten segítsége nélkül még mindig szolgák lennének. Ha az Úr nem könyörül, még mindig szolga vagyok. Egyiptomból senki nem szabadulhat a saját erejéből. Egyiptom nem Isten országa, nem a szabadság világa, hanem a szolgaságé. Egyiptom ma is a szolgaság háza, bár nem látjuk ezt azonnal. A világ csábít, sok szép lehetőséget kínál, amik a szabadság, az önmegvalósítás ígéretével kecsegtetnek, de rabszolgaságba taszítanak. Mert az Úr Jézus nélkül nincs igazi szabadság. Ha nem lépek az Úr nyomába, ha nem engedek hívó szavának és nem követem Őt, a világ hatalma alá kerülök, vágyaim, kívánságaim, a gazdagság csalárdsága fognak vonzani, és nem leszek képes ellenállni. Csak egyedül az Úr képes megszabadítani. Köszönjük meg, hogy ma is megszabadít, nem kötelező rabként sínylődni, szabad és lehet kiáltani, kérni szabadítását.

Nemcsak megszabadít, hanem Ő vigyáz is az úton. Igen, a keskeny úton is vannak veszélyek, mert a világ körülvesz bennünket, nem mond le rólunk, el akar buktatni. Azonban az Úr hatalmában bízva le lehet győzni a kísértést, meg lehet győztesen harcolni a próbákat. Azt is megtapasztalták, hogy menet közben az Úr nyitotta meg előttük az új haza kapuját, mindig tovább vezette őket, és elűzte előlük az idegen népeket. Így tisztogatja előttünk is az utat és vezet előre lépésről lépésre. Fogadalomtétellel kötelezik magukat az Úr szolgálatára, ennek vannak feltételei, mégpedig az idegen istenek eltávolítása. Nem elég szavakkal megvallani a hitüket, a gyakorlatban is meg kell tenni, ennek pedig az a megvalósítása, ha minden bálványt és olyan szokást eltávolítanak, amelyik az Úr akaratával szemben áll.

Józsué és Eleázár pap is meghal, lezárul egy nagy korszak, a honfoglalás időszaka. A nagy személyiségek meghaltak, de az Úr velük van, és most már nekik kell figyelni felfelé, és az Úr akaratához szabni magukat.

A gyülekezetben rendnek kell lennie, mert Isten a rend Istene, és Pál apostol ezt bemutatta a számukra (2Thessz 3,6-18). Mindenkinek megmutatja a helyét az Úr, a hit nem tétlenséget jelent, hanem azt, hogy az Úrral élem meg a mindennapjaimat. Életemet felvállalom, és Őt dicsőítve végzem napi munkámat. Az Úrnak való szolgálat és a munka nincs egymással ellentétben, sőt, a kolosséi levélben láttuk, hogy a munkahely válik bizonyságtétellé Jézussal. Nem azt jelenti a megtérés, hogy innentől mindent mások tesznek meg értem és helyettem, hanem azt, hogy Jézussal rendezem az életem, és Vele minőséggel telik meg a munkavégzésem is.

Voltak olyanok, akik úgy gondolták, a jobb módú testvérek kötelessége róluk is gondoskodni, és ők nem tettek semmit a megélhetésükért. Pál rámutat: ha valaki nem akar dolgozni, az ne is egyék. Az apostol rámutat, hogy a tétlenség, mások kihasználása helyett csendesen dolgozzanak, a maguk kenyerét egyék. Ez fontos: akarok-e dolgozni? Mert van, aki nem akar - majd itt is, ott is kapok valamit, egyik konferenciáról megyek a másikra, és ott gondoskodnak rólam. Azonban az Úr helyre akar állítani, új élettel megajándékozni, amelyben magam veszem fel az ágyamat, rendezem el dolgaimat, és így válok bizonyságtétellé.

Azonban azt is kéri, ne fáradjunk bele a jó cselekvésébe, ez úgy lehetséges, ha minden nap megújulunk az Úr igéje által, és ha mindent az Úrnak végzünk. Megújít, ha mindig úgy végzem feladataimat, hogy az Úrnak teszem azt. Ha embereknek teszem, elcsüggedek, különösen, ha nem értékelik, amit tettem. Ezért mindig az Úr közelségét keressük, az Ő békességébe húzódjunk. Mert a Jézussal való kapcsolat békességet ad. És velünk marad a kegyelem, erre van szükségünk, maradjunk meg minden nap a kegyelemben. Vagyis ne feledjük, hogy kegyelemből élünk.

Csak az Úrnak nagy kegyelme

                   

1. Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk,

Mert reánk tör, hogy elnyelne

Gonosz ellenségünk.

Száz veszéllyel utunk telve

S nincsen erőnk nékünk,

Csak az Úrnak nagy kegyelme,

Hogy még nincsen végünk.

2. Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma,

Azért mihelyt napunk felkel,

Kezdjünk háladalba!

Szívünk és szánk szép énekkel

Krisztust magasztalja;

Meg-megújul minden reggel

Az Ő nagy irgalma!

3. Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom,

Mi kell nékem földön-égen,

Ha ez egy jót bírom?

Éljek bármi nagy szükségben,

Még sincs miért sírnom:

Az Úr az én örökségem,

Azért Benne bízom.

4. Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

A sebükre balzsamot hoz,

Imáiknak szárnyat.

Föl, szívünk, a csillagokhoz,

Félre, földi árnyak!

Ó, mily jó az Úr azokhoz,

Akik Őrá várnak!

Isten áldásával.