Várjátok a mennyből Jézust

J

ózsué megöregedett, sok harc és az ország életének megszervezése van mögötte (Józs 13,1-33). Nem volt könnyű mindez a feladat, de megtapasztalta, hogy az Úr vele volt.  Amikor átvette Mózes halála után a vezetést, az Úrtól ígéretet kapott, és nem is csalódott, mert Isten állta a szavát, és nemcsak vele volt, hanem vezette is őt a honfoglalás nehéz küzdelmeiben. Isten ígéretei mindig megállnak, mai is. És amit személyesen ad a számunkra, arra bizalommal építhetünk. A mi feladatunk, hogy Isten országát terjesszük, és minél több emberrel megismertessük Isten kegyelmét. Ebben a szolgálatban és a mindennapi életünk gondjaiban is támaszkodhatunk az Úrra, bízhatunk segítségében.

Isten számára az idős ember is fontos, nem feledkezik meg róla. Nem mondja, mivel már nem vagy képes úgy dolgozni, mint korábban, nincs rád szükségem. Az idős Józsuét is megszólítja az Úr. Odavihetjük Elé megfáradt életünket is. Sőt, az a jó, hogy mindenkor mehetünk Hozzá. Az évek múlnak, de az Úr hűsége nem múlik el. Ő most is itt van, tudja, milyen gondolatok foglalkoztatnak.  Ismeri szívünket, ismeri mindazt, ami bennünk lejátszódik, és kész a kérdéseinkre feleletet adni. Józsuét talán aggasztja és szüntelen foglalkoztatja, mi lesz majd utána, hogyan alakul a nép sorsa, ki viszi tovább a nép életének vezetését. Az Úr nem engedi, hogy az aggodalmaskodás töltse ki Józsué hátralevő idejét, ezért szól hozzá. Amikor megszólítja, üzeni: ne félj, én népeddel maradok, bízd őket rám. Fontos, hogy az általunk megváltoztathatatlan dolgokat is hittel bízzuk az Úrra. Bízzuk Rá az utánunk jövőket, azt, amit mi nem tudunk elvégezni, mert Neki az Ő dolgaira, népére gondja van. Így rendezi el az Úr a még elfoglalni való területeket. A törzsekre bízza a további munkákat. Mindenki megkapja örökségét. Lévi törzsének az Úr az öröksége, az, hogy Neki szolgálhat, teljes mértékben az Övé lehet az élete. Jó, ha ki tudom mondani, az Úr az én örökségem, ezért nem félek és nem aggódok, biztos kezekben vagyok.

A Thesszalonikaiakhoz írt levelet kezdjük el ma olvasni, ez a város ma is ismert település, az evangélium utat talált a szívükhöz (1Thessz 1,1-10). Amikor az apostol hirdette számukra a Krisztust, ők megnyitották szívüket, és örömmel fogadták a jó hírt. Felismerték, hogy egy új korszak kezdődhet a számukra Jézussal, ezért elfordultak bálványaiktól, és odafordultak az Úr Krisztushoz. Meglátták, hogy Ő az élet, Ő a jövő. Megnyílt-e már a szívem az Úr igéje előtt? Felismertem már, hogy Ő az élet, vagy megerősödtem ebben a hitemben? Ezek az emberek befogadták az igét, annak ellenére, hogy nyomorgatták őket, hogy azonnal támadásnak voltak kitéve. Mindaz, amit átéltek, nem tántorította el őket Krisztustól, tudták, hogy jól döntöttek. Gyakran azt gondoljuk, amikor hitre jutunk, csendes vizekre evezünk, pedig az első gyülekezetek tagjai inkább azt tapasztalták, hogy addig csendes életük megbolydult. Hitük és életvitelük által megpezsdítették az állóvizet, és bizony, ezt sokan nem szeretik. Amikor az Úr megjelenik, megmozdul a víz, akkor élet keletkezik, gyógyulások mennek végbe, életek rendeződnek, és megújulás megy végbe. Engedjük, hogy megpezsdüljön életünk állóvize.

Olyan örömöt és békességet adott számukra a Krisztusba vetett hit, hogy egész életüket megváltoztatta, és nem tudták magukban tartani örömüket. Kicsendült tőlük az ige, másokhoz is eljutott, mert örömmel adták tovább, amit Istentől kaptak. Kicsendül-e tőlünk az ige? Van-e hangja, látszik-e az Úr munkája életünkben?

Meglátták, hogy az az Isten, akit Pál hirdet, élő Isten, és ezért Őt szolgálták. A bálványok tehetetlenek, Isten pedig hatalmas, élő, cselekvő Úr. Aztán reménységet nyertek, felismerték, hogy Jézus feltámadt és vissza fog jönni. Így azután az ő életcéljuk Jézus várása lett. Úgy éltek és szolgáltak, hogy várták a mennyből Jézust. Így éljük meg mi is a mai napunkat is, várjuk vissza Urunkat, és mindezt úgy tegyük, hogy legyünk készen, bármikor érkezik is. Készen lenni azt jelenti, hogy ébren vagyok, várom, nem fog meglepni. Másrészt úgy várom, hogy Ő az életem, szeretnék állandóan Vele lenni, és így nem e világhoz kötődöm, hanem az Ő országához. Rólam elmondhatják-e, hogy várja a mennyből Jézust? Látszik-e, hogy Őt várom?

Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed

1. Ó, Sion, ébredj, töltsd be küldetésed, Mondd a világnak: hajnalod közel! Mert nem hagy az, ki népeket teremtett, Senkit sem éjben, bűnben veszni el. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

2. Lásd: millióknak lelke megkötözve, Rabláncként hordoz sötét bűnöket; Nincs kitől hallja: Megváltónk keresztje Mily gazdag élet kútja lett neked. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a szabadító elközelgetett!

3. Mondd minden népnek: elveszett juháért Mit tett a Pásztor - csuda szerelem - Földig hajolt a kárhozott világért S meghalt alant, hogy élhess odafenn. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

4. Küldj fiaidból, akik nemhiába Élvezik kincsed: Hirdessék szavad; Öntsd lelked értük győzelmes imába: Mindent, mit adtál, Krisztus visszaad. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

5. Ő visszajön, Sion, előbb, mint véled, Felfedi titkát minden szív előtt. Egy lélekért se érjen vádja téged, Hogy temiattad nem látta meg Őt. Légy örömmondó békekövet, Hirdesd: a Szabadító elközelgetett!

Isten áldásával.