Megtelni Lélekkel

A

z engedetlenséget követően Ádám és Éva kiűzetett az Éden kertjéből, és így távol kerültek az élet fájától (1Móz 4,1-26). Azért került erre sor, hogy az ember „ki ne nyújthassa kezét az élet fája felé”, mert akkor örökké élne. Azonban a bűn által megfertőzött ember nem élhet örökké. Az ember azóta is keresi az utat az örök élet fájához. Mindent megtesz, hogy megszerezze az örök életet. Mindezt Isten nélkül akarja elérni. Ám az út el van zárva, és a maga erejéből soha nem tudja megszerezni azt az ember. Isten azonban Jézus Krisztusban örök életet ajándékoz mindazoknak, akik hittel és bűnbánattal jönnek Hozzá.

Az első emberpár Istentől elszakadva folytatja tovább az életét, minden megváltozott bennük és körülöttük is. Talán még igazán nem is látják, mit jelentett ez az engedetlenség. A gonosz igyekszik elbagatellizálni a történteket. Azt suttogja, nem történt semmi baj, minden marad a régiben, de nem így történt, egyre jobban átitatja az embert a bűn, hamarosan megtapasztalják a halál jelenlétét is. Megdöbbentő, mert Isten nem teremtett halált, ezt nem Ő akarta, hanem az ember bűnének következménye. Bár Isten szólt, vigyázz, meghalsz, de nem vették komolyan. Hányszor nem vesszük komolyan bűnt, nem akarjuk meglátni, hogy a gonosz ma is embergyilkos. Mindent megtesz, hogy elpusztítsa, tönkretegye az embert, mégis behódolunk neki, pillanatnyi örömökért, egy kicsi hatalomért, pénzért cserébe.

Ádám és Éva megtapasztalja a gyermekáldás örömét, de a bűn már ebbe is belenyúl, nagyon hamar üröm kerül az örömbe. Kainnak még örülnek, fiút kaptam az Úrtól – mondja Éva, Ábel születésekor már nincs ilyen öröm és hála. Már talán másképp látják, mert ajándék, már természetes. Úgy gondolják, ez a természet rendje, nem kell belőle ügyet csinálni. Lássuk meg, minden gyermek, minden élet ajándék, bánjunk vele úgy, kezeljük értékként. Minden életet az Úrtól kapunk, adjunk hálát érte és becsüljük meg.

Két különböző természet - már itt is előjön a bűn következménye, az egyik hálás, a másik nem. Mert bár mindketten visznek Istennek ajándékot, de Kain szíve nem örül, talán benne van a harag a verejtékes munkáért? Ábel szívében öröm és hála van, ő alázattal és bűnbánattal jön. A bárány azt fejezi ki. Vihetett volna ő is mást, de tudja, hogy vétkezett, és nincs bűnbocsánat vérontás nélkül. A bárány előremutat Jézusra, Aki majd Isten Bárányaként életét adja értünk. Isten azért tekint Ábel áldozatára, mert bűnbánó szívből fakad. Alázattal jön és bocsánatot kér, tudja, a bűnért meg kellene halnia, de maga helyett a bárányt adja halálra. És Isten ezt elfogadja, mert mindig azt akarja, hogy a bűnös megtérjen és éljen.

Megjelenik a harag - elsősorban Istenre haragszik Kain. Mennyire jellemző ránk, Istenre haragszunk, ahelyett, hogy önmagunkba néznénk. Isten elébe megy Kainnak, beszél vele, segítséget kínál neki. De ő nem fogadja el a segítséget, nem száll szembe a haraggal, hanem enged a bűnnek. Beengedi a bűnt a szívébe. Isten mindig időben szól, rajtunk áll, hogy hallgatunk Rá vagy elutasítjuk. Mivel Kain elutasította az Úr segítségét, ezért tovább sodródik, és gyilkosságba keveredik. Megöli a testvérét. A halál belépett a földre, az ember életébe. Ez a folyamat máig tart, csakis az Úr segítségével leszünk képesek megoldani a problémát és elkerülni az emberölést. A megoldás a kegyelem, a megbocsátás, de csak a Krisztus által újjászületett ember képes rá. Jézus nélkül képtelenek vagyunk minderre.

Istent nem lehet becsapni, a felelősséget vállalni kell. Ábel életét nem sajnálta Kain, a sajátját már félti. Isten azonban nem engedi, hogy bárki megbosszulja, ami történt. Még ő is lehetőséget kap a bűnbánatra, az új kezdésre. Ám Kain nem kér bocsánatot, hanem elmegy az Úr színe elől. Azt gondolja, elmehet az Úr elől, másrészt, az Úrra akarja hárítani a felelősséget. Mivel nem rendezte tettét, ez a lelkület továbbadódik, és az utódai már hetvenhétszeres bosszút követelnek. Még egy gyermeken is kész Lámek bosszút állni. Mennyire más az Úr Jézus, amikor hetvenszer hétszeres megbocsátást kér. Így oldja fel a lámeki átkot. És ezért a feloldásért az életét adta. Kövessük az Úr Jézus útját, járjunk az Ő nyomdokaiban.

Eljött Pünkösd napja, amely az emberi szív újjászületésének a napja is (ApCsel 2,1-13). Ezen a napon a bűnös szív újjá lehet. Mert nincs más megoldás számunkra, csakis az újjászületés. És erre mindenkinek szüksége van. Nem segít rajtunk a vallás, a nevelés, a kultúra és semmi más, csak egyedül az újjászületés. Ezt végzi el a Szentlélek. Ezért jött el a világba, töltötte be a tanítványok szívét. Betöltött-e már a Szentlélek? Újjászülettem-e Általa? Mivel vagyok megtelve, Isten Lelkével vagy a világgal?

Ez Isten munkája, a Lélek felülről, a mennyből érkezik. Az én szerepem, hogy kinyissam előtte a szívem. A Lélek be akar tölteni, vagyis állandóra érkezik a szívembe. Be tud-e tölteni? Miért kérdés ez? Mert tölteni csak üres edénybe lehet. Üres-e a szívem?

A Szentlélek nem hagyott ki senkit, mindenkire leszállt, aki jelen volt abban a szobában. Kikre szállt le a Lélek? Az imaközösségben levőkre. Azokra, akik imádkozó szívvel vártak az ígéret beteljesedését. Várom-e a Lélek kitöltését? Várok-e a Lélekre személyesen, felismerve, hogy szükségem van Rá? Ha várok, hogyan teszem? Imádkozva? Mert az imádkozó életben jelenik meg a Szentlélek. A Lélekre várni azt is jelenti, hogy addig nem teszek semmit, amíg meg nem érkezik, és engedem, hogy vezessen.

Úgy beszéltek a tanítványok, ahogyan a Lélek adta nekik. Ez minden tettünkre érvényes kell, hogy legyen, úgy beszéljünk, úgy cselekedjünk, ahogyan a Lélek adja nekünk, ahogy vezet.

Jövel, Szentlélek Úr Isten

1. Jövel, Szentlélek Úr Isten, Töltsd bé szíveinket épen, Menynyei szent ajándékkal, Szívbéli szent buzgósággal, Melynek szentséges ereje Nyelveket egyezõ hitre Egybegyûjte sok népeket, Kik mondván, így énekeljenek; Alleluja! Alleluja!
2. Te, szentségnek új világa, Vezérelj Igéd útjára, :/: Taníts téged megismernünk, Istent atyánknak neveznünk. Õrizz hamis tudománytól, :/: Hogy mi ne tanuljunk mástól, És ne légyen több más senki, Hanem Krisztus, kiben kell bízni! Alleluja! Alleluja!
3. Ó, mi édes Vigasztalónk, Légy kegyes megoltalmazónk, :/: Hogy maradjunk útaidban, ne csüggedjünk háborúnkban. Erõddel elménket készítsd, :/: Gyenge hitünket erõsítsd, Hogy halál és élet által Hozzád siessünk hamarsággal! Alleluja! Alleluja!

Isten áldásával.