Visszatartó erő

A

 három törzs harcosai a maguk területére indultak, a két területet elválasztó határ közelében oltárt építettek, egy feltűnően nagy oltárt (Józs 22,9-34). Az oltár, ahol az áldozatokat bemutatták, Silóban volt. Ott állították fel a szent sátort is. Ezt az oltárt tanúságtevőként készítették utódaik számára, ez volt a jel, hogy ők is a kánaáni területen élőkhöz tartoznak. Féltek, hogy az évek múltával majd a következő generáció kisajátítja magának Istent és az oltárt, és nem engedik oda a Jordánon túli részek képviselőit. Látják, hogy az ember szíve mindenre képes, még a jó kapcsolatok is megromolhatnak, ha felüti a fejét az önzés. És bizony, az önzés megtalálható a szívünkben, mindent magunknak akarunk, és a másikat ki szeretnénk zárni mindenből.

A kilenc törzs tagjai, amikor meghallották az oltárépítés hírét, hadba akartak e három törzs ellen vonulni. Miért? Mert úgy vélték, hogy el akarnak szakadni tőlük, és elfordultak az Úrtól. Hiszen Isten egy sátort és egy oltárt adott a számukra. Minden törzs a sátornál felállított oltárnál mutathatta be az áldozatot. Ezt a lépést hűtlenségnek, a bálványimádás felé való elhajlásnak gondolták. Amikor a helyszínre értek a küldöttek, tisztázták a helyzetet. Izráel népében elevenen benne égett minden korábbi hűtlenség, tudták, hogy az Úr megbünteti ezt. A három törzs képviselői azonban meggyőzték őket, hűtlenségről szó sincs, csak szükség van olyan jelzésre, ami mindig bizonyságot tesz arról, hogy ők is Izráel fiaihoz tartoznak, és ők is az élő Istent imádják.

Azt is megláthatjuk milyen könnyű félreérteni egymást. Még a jó szándékot is félre lehet érteni. De az is világossá válik, hogy az Úr gyermekei készek és képesek tisztázni a félreértéseket. Mielőtt cselekedtek, háborút indítottak volna, követeket küldtek a probléma megbeszélésére. Mert mindent meg lehet beszélni, és az Úr jelenlétében lehet megoldást találni. Mindig van megoldás, a hívő emberek mindig békés megoldást találnak. Mivel figyeltek Istenre, elmaradt a háború. Bár az is elgondolkodtató, hogy Izráel, az Isten népe is, amikor meghallja az oltár építésének hírét, először fegyveres megoldásra gondol. Mert mindig azt hisszük, csak harccal lehet lerendezni a konfliktusokat. Azonban most megtalálták a harc nélküli megoldást. Amikor felfelé tekintünk az Úrra, megtaláljuk a harc nélküli, a békés megoldást. Krisztusban már csak békés megoldás van. Bárcsak meglátnánk ezt. Megmaradt az oltár is, és meggyőződtek arról, hogy közöttük van az Úr. Az Úr jelenlétét jelzi a megegyezés. Amikor egy akaratra jutunk, az mindig arról bizonyságtétel, hogy Isten köztünk van.

Pál apostol tovább vezeti a gyülekezetet a hit útján (2Thessz 2,1-12). Fontos kérdések merültek már fel: az Úr visszajövetele, a feltámadás és az elragadtatás. Most visszatér ezekre. Úgy látszik, voltak, akik túlhangsúlyozták a visszajövetelt, sőt, Pálra hivatkozva tanítottak, időpontokat határoztak meg. Az apostol ezektől elhatárolódik, és azt kéri, hogy ne engedjék magukat megtéveszteni. Legyenek józanok, vagyis gondolkodjanak, és mindazt, amit hamisan hirdetnek nekik, vessék össze az igével, a Páltól hallottakkal. Nem számolgatni, találgatni kell, hanem hitben szolgálva, felkészülten várni az Urat. Hiszen bármikor megjelenhet, ezért készen kell lenni.

Azonban vannak olyan események, amelyek jelezésként szolgálnak. Az Úr terve nem az azonnali ítélet, az eltörlés, hanem lehetőségadás a megtérésre. Most a kegyelem időszaka van, és az Úr nem azt akarja, hogy némelyek elvesszenek, hanem, hogy mindenki megtérjen és éljen. Az Úr nem kapkod. Ad időt a megtérésre, de közben jelzést is küld, nehogy azt gondoljuk, hogy akkor mégsem mennek végbe ezek az események.

Lesznek folyamatok, amelyek megelőzik az Úr napját. Ilyen előzmény a hittől való elszakadás, amikor megjelenik a törvénytipró. Tehát ez egy nagy horderejű időszak lesz, amikor a kárhozat fia vezetésével totálisan elszakadnak az emberek az Úr Jézusba vetett hittől, és valami más, valami új kerül a helyébe. Mégpedig egy ember akar Isten helyébe lépni, az ember akar isten lenni. Megdöbbentő ez, hogy a világ fejlődés címén hová jut. Tudománya elszakítja Istentől, és azt gondolja, ő az isten. Az ősbűn - Ádám és Éva szívébe csepegtette bele a gonosz -: olyanok lesztek, mint az Isten. Milyen az én szívem? Mi van bennem? Nem kísért meg engem is a hatalom utáni vágy, vagy az, hogy akarok lenni valaki? Meg akarom mutatni, hogy én is vagyok valaki. Érek annyit, mint más, sőt, többet érek, különb vagyok.

Szomorú, hogy az emberek nagy része hisz ennek a személynek, mert mi mindig embereket akarunk dicsőíteni, és nem az élő Istennek adjuk a tiszteletet. Ez már most is látszik. Mennyi embernek emelünk hatalmas emlékművet, nagy ünnepségeket rendezünk nekik, pedig ezek legtöbbje mások életét is kiontotta, erkölcsileg is megkérdőjelezhető volt. Az Úrról azonban megfeledkezünk. Milyen kevesen adunk hálát Istennek egy-egy ünnep alkalmával, pedig Jézus nem mások életét vette el, hanem a sajátját adta oda, hogy megmentsen általa. Ő a mi megmentőnk.

Azonban nem azonnal érkezett meg ez az időszak, mert van valami, ami visszatartja a gonosz munkáját, ami fékezi, és nem engedi kibontakozni. Mi lehet ez a visszatartó erő? Ezt nehéz pontosan megmondani, de mindenképpen visszatartó erő az evangélium hirdetése. Az egyház az, ami a gonosz munkáját a az evangélium hirdetésével visszafoghatja. Hiszen a jó hír által emberek születnek újjá. Isten hirdetett igéje munkálkodik, és a gonosz területéről szerez magának embereket. A kegyelem működik és hat sokak életében. Ameddig az egyház jelen van és megmarad Krisztus testének, megmarad bizonyságtévő közösségnek, a gonosz uralma lassabban terjed. Vállaljuk az igét, Krisztust a mai világban is. Benne van igénkben az a figyelmeztetés is, hogy legyünk készen, mert a kegyelmi idő le fog járni. Ma még ebben a korszakban élünk, de véget fog érni. Ne odázzuk el döntést, még ma adjuk Jézusnak életünket.

SIESSETEK, HAMAR LEJÁR!

Siessetek, hamar lejár!

Kegyelme már régóta vár.

Ma még lehet, ma még szabad,

borulj le a kereszt alatt!

Elszáll a perc, az életed.

Ma még, ha jössz, elérheted.

Ne késs tovább, ne várj tovább,

ma kérd ATYÁD bocsánatát!

Isten áldásával.