Immánuel: Folyamatosan növekvő hit

föld birtokbavétele után a Jordánon túli törzsek is hazamehetnek családjaikhoz (Józs 22,1-8). Józsué megköszöni hűséges szolgálatukat, azt, hogy nem csak magukra gondoltak, hanem testvéreikre is. Ők már kényelmesen élhettek volna a saját területükön, de nem tették, hanem a korábban vállalt kötelezettségüknek eleget tettek. Isten népe odafigyel egymásra, ezek a törzsek készek voltak lemondani a kényelemről testvéreik érdekében, Isten országa ügyéért. Mennyire fontos számomra Isten országa? Tudok-e lemondani az Úrért saját dolgaimról, kényelmemről, előnyökről? Az Úr Jézus minderről lemondott, amikor eljött ebbe a világba. A menny dicsőségét hagyta ott és lett emberré. De az emberi életet sem luxuskörülmények közt tudta le, hanem elment annak a legmélyebb pontjáig, jászolbölcsőbe feküdt, vállalta az egyszerű embereket, szolgált feléjük, és közben a bölcső is átalakult. Előbb iga lett belőle, amibe hívta az embert, azért, hogy ne egyedül hordozza az élet terheit, hanem az Ő igájában, Vele együtt. Ma is hív, vegyük magunkra az Ő igáját, mert az jó, és az Ő terhe könnyű. Ne hordd tovább magad a terheidet, vedd fel az Úr igáját, és Vele könnyű lesz a teher. Kiderül, hogy már nem is én hordom, hanem Ő.

Tovább változott a bölcső, és kereszt lett belőle. Kereszt, ahol meghalt helyettem és értem az Isten Fia. A rám kirótt büntetést magára vállalta, tulajdonképpen az iga és a kereszt összeért a Golgotán. Az én bűneimet, szennyes ruhámat vette magára, és vállalta értem a halált. Vállalt engem, mert szeret, és azt akarja, hogy örök életem legyen. Vagyis, hogy az örökkévalóságot Vele töltsem. Ha úgy érzed, senkinek sem vagy fontos, senki nem akar veled lenni, lásd meg: Ő azért jött a világba, mert azt akarja, hogy örökre Vele légy. Senki nem szeret úgy, mint az Úr, és számára te vagy a fontos. Nem a pénzed, sem az, amit általad el lehet érni, hanem kizárólag te. Mert Ő meglátja bennünk az értéket, bárhol is vagyunk, mert a gyémánt szemétdombon is gyémánt marad. Az ember a vámszedőasztal mellett is ember, Isten teremtménye, és így érték.

Most visszatérnek a harcosok saját birtokukra, Józsué útra bocsátja őket, és a szívükre helyezi, hogy szeressék az Urat. Ez a legfontosabb, szeretni az Urat. Mert ez élő kapcsolatot jelent. Valakit szeretni azt jelenti, hogy mindennél fontosabb a számunkra, komolyan vesszük és kapcsolatban vagyunk vele. A szeretet engedelmességben, az Úr törvényének megtartásában nyilvánul meg. A szeretet soha nem elmélet, mindig gyakorlat. Ezek a törzsek a Jordánon túl még jobban ki vannak téve a pogány áramlatoknak, ezért helyezi Józsué a szívükre az Úrhoz való ragaszkodás fontosságát. Bármilyen divathullám jelenjen is meg, ők ragaszkodjanak Istenükhöz, Akinek megtapasztalták hatalmát és áldásait. Minden körülmények közt ragaszkodjunk az Úrhoz, és kapaszkodjunk Belé, bárhogyan is támad a világ. A gonosz sokféle módon próbál eltávolítani az Úrtól, de ne engedjünk neki. Gyakran a világ szokásain keresztül igyekszik szívünket magához fordítani, de ne engedjünk neki, álljunk ellene és bízzunk Urunkban.

Nem mennek üres kézzel haza ezek a törzsek, de amit zsákmányoltak, meg kell osztaniuk az otthon maradottakkal. Isten országában nincs önzés, oda nem fér be az a fajta mentalitás, ami a világban van, hogy minden az enyém. A világ elvesz, arra törekszik, hogy ami a másiké, azt elvegye, Isten országa pedig a megosztáson alapszik. Itt nincs elvétel, nincs erőszak, nem kötelező, hanem önként, szívből fakad. Az Úr Jézus is mindig adott, legtöbbször Önmagát adta, magából adott, és akkor mindig áldás, gyógyulás fakadt Belőle.

A második levelet írja Pál a thesszalonikaiak számára, ez körülbelül az első után egy évvel született (2Thessz 1,1-12). Azt jelzi, hogy továbbra is figyelemmel kíséri életútjukat, és segíti őket a hitben. Látja, hogy hitük nőttön-nő. Vagyis folyamatosan növekednek, és ez meglátszik. Nem csupán felbuzdultak, hanem komolyan követik az Úr Jézust. Egymás iránti szeretetük is gazdagodik, és ez fontos, mert kitűnik, hogy nem az egész világot és minden embert szeretnek, hanem egymást. Vagyis a gyülekezet tagjai között az agapé szeretet áramlik. Mert a távollevőt, az ismeretlent mindig könnyű szeretni, azt azonban, akivel naponta találkozunk vagy együtt vagyunk, már sokkal nehezebb. Ezek a tanítványok azonban egymás felé élték meg az agapét, vagyis nem befolyásolta őket a másik helyzete, állapota, mégis szerették, mégpedig Krisztusért. Ez a szeretet: Krisztusban, Krisztusért szeretni a másikat, és mindent megtenni azért, hogy ő is előbbre jusson a hit útján. Hol tartok én? Növekszik-e folyamatosan a hitem?

Az apostol látja, hogy ezt a közösséget is üldözik, a hitben való lét nem nyugodt életet hoz a számukra, ám ennek ellenére nem tántorodnak el, hanem hitük erőt ad az üldöztetés és a nyomorúságok elhordozásához. A hit ad erőt minden nyomorúság elviseléséhez. Nem zúgolódnak, lázadoznak, hanem elviselik a szenvedést, mert tudják, Jézushoz tart az életük. Túllátnak e földi élet minden részletén, és látják a láthatatlan, az el nem múló országot, és az vonzza őket. Látom-e a célt? Látom-e Isten országát, az örökkévaló hazát, vagy már csak e földi világot látom?

Pál erősíti Krisztusváró hitüket és tudatukat. Határozottan rámutat, az Úr el fog jönni és megítéli a világot, az őket üldözőket is. Ezzel arra hívja fel a figyelmüket, hogy minden Jézusért vállalt szenvedés le fog telni, és eljön az az idő, amikor majd Vele lehetünk. Várjuk türelemmel és hűséggel Urunkat, a szenvedések se tántorítsanak el, mert meg fog érkezni. Azt kéri, hogy a hit cselekedeteit cselekedve, a jóban gyönyörködve éljenek, erre koncentrálva várják az Urat. Vagyis ne azonosuljanak a világ szellemiségévez, hanem maradjanak meg hitben és az Úrnak való engedelmességben.

A BÉKE MESSZE TŐLED

A béke messze tőled, szíved örömtelen.

A lépted is oly fáradt, szemed de fénytelen.