Vigyázz az értékeidre!

L

ezárul a törzsek elhelyezkedése, a földterület szétosztása (Józs 19,1-51). Mindezt az Úr színe előtt bonyolították le. A kijelentés sátra bejáratánál, tehát Isten színe előtt végezték. Azért ment rendben végbe, mert az Úr színe előtt került rá sor. Tehát megkérdezték az Urat. Pedig a föld- és a vagyoni ügyek elrendezése ritkán megy végbe békességben, még családtagok közt is. Ezért igénk arra mutat rá, hogy minden vagyoni jellegű ügyünket vigyük az Úr elé, kérjük az Ő tanácsát, mert a kapcsolat és a békesség többet ér a vagyonnál.

Isten országában valóban másképp mennek a dolgok, ezt látjuk Simeon törzsének földterülethez való jutásakor is. Hiszen el sem tudunk olyat képzelni, hogy valaki túl nagynak gondolja a neki jutott részt, és átenged belőle a másiknak. Pedig így történt Júdában, túl nagynak ítélték a nekik jutott területet, és ezért a maguk örökségén belül adtak részt, adtak helyet Simeon fiainak. Mi inkább a másik részét gondoljuk soknak, mi azt akarjuk, ami a másiké, mert legtöbbször nem elég az, ami van. Júda fiai át tudtak engedni a testvérük számára a magukéból egy részt. Miért? Mert az Úrra néztek, és aki az Úrra néz, az meglátja a maga fölöslegét és a másik szükségét.

Meg kell még említenünk Dán törzsét, aki elveszítette a területét. Megkapta ő is, de elvesztette, mert nem vigyázott rá. Vigyázzunk örökségünkre, vigyázzunk az igére, az Úrtól kapott új életünkre, nehogy elveszítsük. Talán nem tartotta annyira fontosnak Dán, amit kapott, vagy egyszerűen úgy gondolta, nem veszítheti el, majd az Úr vigyáz rá. Az Úrtól kapjuk értékeinket, de nekünk kell rá vigyázni. A földet vissza tudták szerezni, azonban vannak vissza nem szerezhető értékek, ha egyszer elveszítjük, már nem lehet visszaszerezni. Az Úr előtti csendben nézzük meg, mit is kaptunk, mert az élet, a tisztaság, az új élet is Isten ajándéka. Ezért legyünk hálásak mindazért, amit kaptunk, és vigyázzunk rá.

Amikor befejeződött az örökség szétosztása, Józsuéra is gondoltak. Nemcsak magukra, hanem a vezetőjükre, Isten emberére is gondoltak. Nem voltak önzők, hanem megemlékeztek Józsuéról is. Ő sem maradt ki, mert az Úr nem feledkezik meg hű szolgájáról. Az Úr sohasem feledkezik meg övéiről.

A gyülekezet csodálatos közösség, testvérré válnak ott a tagok, akik odafigyelnek egymásra (1Thessz 4,9-18). Ez az odafigyelés segítésben is megnyilvánul. Azonban erre nem lehet ráépíteni, nem lehet a testvéri szeretettel visszaélni. Pál rámutat, hogy mindenki, aki egészséges, aki teheti, dolgozzon, és abból éljen meg. Ez is a hitben való növekedés része. Könnyen kísértésbe eshetünk, és úgy véljük, a jobb módú hívőnek kötelessége rólam gondoskodni. Azonban, az ige szerint, mindenkinek magának kell a saját életét kézbe venni, felvállalni. A segítés csak akkor lehet opció, ha nincs más mód, és egy időre rászorul valaki mások szeretetére, törődésére. A cél azonban a teljes talpra állás, saját terheimnek a hordozása.

Olyan témára tér át az apostol, ami mindenkit foglalkoztat: mi lesz a halottakkal? De az apostol nem általánosságban beszél, hanem a hitben elhunytakról szól, azokról, akik befogadták Jézust az életükbe, de meghaltak az Úr visszajövetele előtt. Nagyon várták az Urat ezek a hívők, és amikor némelyek meghaltak, kérdéssé vált a számukra, hogy mi lesz velük.

A halál kérdése is Krisztusban oldódik meg. Nélküle nincs reménységünk. Ezért a tanítvány mindig Őreá figyel, szavaira hallgat. Ezt a kérdést is Jézusra figyelve, a Tőle hallottakra alapozva kell megközelítenünk. Mindennek a Belé vetett hit az alapja. És ott kezdődik, hogy hiszem-e, hogy Jézus meghalt és feltámadt. Mert a feltámadás reménysége Jézus feltámadása által érkezik meg hozzánk. Hiszem-e igazán, hogy Jézus meghalt értem, de feltámadt és él? Megtapasztaltam-e már életemben azt, hogy Jézus élő Úr? Ez egy csodálatos esemény, amikor átélem, hogy Ő valóban létezik és beavatkozik az életembe. Aki őszintén segítségül hívja, az megtapasztalhatja ezt. Hiszen az életünket megváltoztatni, szenvedélyek bilincseit leoldani csak Ő képes.

Mivel Jézus él, bizonyos, hogy Isten a halottakat is előhozza Jézus által, Vele együtt. Milyen határozottan írja az apostol: bizonyos, hogy előhozza az Úr a megholtakat. Tehát az életből, az üdvösségből senki nem marad ki, az sem, aki korábban meghal a tanítványok közül.

Nemcsak feltámadás lesz, hanem elragadtatás, senki nem előzi meg a másikat, hanem majd Jézussal együtt mehetünk haza. Azonban nem spekulációkkal kell foglalkozni, hanem várni az Urat. Örömmel várhatjuk Őt, mert el fog jönni. A tanítvány számára az a fontos, hogy mindig Vele legyen. Már itt a földi életben Vele éljek, Vele legyek minden élethelyzetben, és majd amikor jön, szintén Vele legyek. Tehát a mi célunk nem más, mint mindenkor az Úrral lenni. Akár ebben a földi világban, akár az eljövendőben. Vele lenni, hiszen a teremtéskor is így indult az élet: az ember Istennel együtt, a bűnesetig. Ennek a kapcsolatnak a helyreállítására kerül majd sor.

 Jézus, világ megváltója

1. Jézus, világ megváltója, Üdvösségem megadója, Megfeszített Isten Fia, Bűnömnek fán függő díja: Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

2. Szent kereszteden kereslek, Szomorú szívvel szemléllek, Mert így gyógyulást reménylek: Moss meg szent véredben s élek. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

3. E keresztről, én Reményem, Tekints reám szerelmesen, Épen téríts hozzád engem, Mondván: ”bűnöd elengedtem”. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

4. Ne gerjedezz vétkem ellen, Sőt véreddel kegyelmesen, Ily mocskos beteget, híven Moss meg, s bűntől üres lészen. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

5. Engem ily nagy szerelmedből, Végy hozzád szent kegyelmedből, Vegyek erőt keresztedből, És végbúcsút bűneimtől. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

6. Ajánlom magamat néked: Sebeidben szívemet vedd; Ó, nyíljál fel, piros forrás, mert nagy bennem rád a vágyás! Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

7. Ez keserves halálodért, Melyet felvettél éltemért, Vedd szívemet mindezekért, Megérdemlett jutalmadért. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

8. Nyílj fel, édes szív rózsája, Jó illatú violája, Hogy lehessen maradása Szívemnek, s benned lakása. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

9. Engem, bűnöst, kérlek, ne hagyj, Halál rabját kínra ne adj; Sőt, ha eljő majd halálom: Szent jobbodra engedj állnom. Jézus, engedd hozzád térnem, Veled halnom, veled élnem.

Isten áldásával.