Mégis

T

ovább folytatódik a birtokba vett terület felosztása (Józs 17,1-18). Most Manassé törzsére került a sor, nemzetségenként megkapták örökségüket. Érdekes itt az is, mintha úgy gondolta volna Manassé törzse, hogy ő kimarad, de nem maradtak ki. Hányszor ott van bennünk is ez az érzés, én kimaradok a szeretetből, a törődésből, kevesebbet kapok, mint a testvérem vagy másik ember. Igénk azt üzeni, hogy az Úr nem hagy ki senkit. Igaz, nem is mér másokhoz minket, hanem saját egyéniségünk, tehetségünk szerint foglalkozik velünk. Mi se figyeljünk másokra, ne hasonlítgassuk magunkat, mert az csüggedéshez vezethet. Hiszen az élet nem egyenlősdiről szól, nem is kell egyenlőnek lenni. Az Úr mindenkinek azt adja, amire szüksége van a növekedéshez, az Ő akaratának megvalósításához.

Celofhád lányai bátran ragaszkodtak az Úr szavához, és ezt elmondták apjuknak, és megkapták ők is az örökséget. Jó látni, hogy komolyan veszik Isten szavát, mernek bízni Benne és Rá építeni. Vegyük ilyen komolyan az ígéreteket, ragaszkodjunk hozzájuk és hivatkozzunk rájuk. Szabad hivatkozni az igére, szabad mondani, Uram, megígérted, mert ezek erőt adnak a számunkra.

József fiai nem elégedtek meg örökségükkel, többre vágytak, azonban nem kapnak több területet, hanem nekik kellett szerezni maguknak. Az erdős részeket kellett termővé tenni. Vagyis minden nem hull az ölükbe, ha többre van szükségük, akkor azért nekik kell fáradozni és megharcolni. Józsué rámutat: nagy a népük, és nagy az erejük. Nagyon leértékelik magukat, vagy egyszerűen kényelmesebb panaszkodni, másra várni, másra hárítani azt, amit ők is megtehetnek. Mi is beleesünk ebbe a hibába, vagy átvesszük ezt a mentalitást, panaszkodunk, hogy nekünk nem megy, ahelyett, hogy hozzáfognánk, megharcolnánk. Józsué az Úrra nézett, és ezért tudta, hogy az ellenség vas harci kocsija sem jelent fenyegetést. Az Úr gyermekeinek nem lehet előre feladni a harcot. Ne ijedjünk meg az ellenség erejétől, fejlettségétől, hanem nézzünk fel Jézusra.

Bátorítsuk egymást és magunkat is, úgy, ahogyan Józusé is bátorította József fiait. Nem engedte, hogy előre lemondjanak a növekedésről, nem engedte, hogy negatívumot sugalljanak magukba. Merjünk pozitív megerősítést mondani a magunk számára, ne azt mondjuk, hogy ez nekem nem megy, hanem bátorítsuk magunkat. Mondjuk azt, az Úr nevében meg tudom csinálni, sikerülni fog.

Amikor Pál jó hírt kap a thesszalonikaiakról, öröm fakad a szívében, és azonnal hálát is ad érte az Úrnak (Thessz 3,9-13). A hívő élet alapja a hála, annyi mindent kaptunk az Úrtól, különösen a kegyelem kell, hogy hálára indítson. Mert a kegyelem eleve azt üzeni, hogy úgy kaptam életet, hogy az nem járt nekem. Halálra voltam ítélve, mégis szabadon engedtek, mert más halt meg helyettem.

Pál azért szeretne elmenni hozzájuk, hogy kipótolhassa hitük hiányosságait. Messze nem befejezettek még, az önelégültségtől akarja így óvni őket. Nehogy azt gondolják, most már minden rendben, mert meghallgatták Pált. Jézus életükbe fogadásával egy új élet kezdődött meg, valóban csak kezdődött, és ezután kell növekedni, erősödni, tovább haladni. Nemcsak nekik voltak hiányosságaik, hanem nekünk is vannak. Fel kell ismerni és ki kell pótolni őket. Merjük vállalni a hiányosságot, a hibát, és pótoljuk, amit kell, illetve javítsuk ki a hibákat. Mert hibalehetőség mindig adódik, de ki lehet javítani.

Az apostol azért imádkozik, hogy gyarapodjanak a szeretetben. Az első szeretet tüze is, ha nem tápláljuk, kialszik, azonban lehet rá dobni, és akkor újra lángolni fog. Úgy tehetünk rá, ha foglalkozunk az Úrral, ápoljuk a Vele való kapcsolatot, és ápoljuk az egymással való kapcsolatot is. Az Úr szeretete agapé szeretet, vagyis „mégis” szeretet. Az Ézs 57,18-ban olvassuk: „Láttam, hogyan élt, mégis meggyógyítom!” Az Úr látja népe életét, mégis könyörül rajta és megsegíti. Ez a mégis az agapé, ezt alkalmazza velünk szemben az Úr, és ha megtapasztaljuk, éljük meg mi is. Mennyi élet meggyógyulna, hány kapcsolat helyreállna, ha ezt alkalmaznánk: olyan voltál, amilyen, talán egyáltalán nem vagy szeretetreméltó, mégis szeretlek, mégis megbocsátok, mégis segítek újrakezdeni.

Ismét előjön az Úr eljövetelének várása - mennyire elevenen ég Pál szíve Krisztusért, mennyire benne van, hogy eljön az Úr. És várja Őt, és az Úr várására bátorítja a gyülekezetet is. Hogyan várjuk az Urat? Szent élettel, Istennek tetsző élettel. És ez lehetséges, a Szentlélek által. A tanítvány nem minimalista, hanem azt mondja, igen, lehetséges a szent élet, Jézussal. Egyedül nem megy, magamban vereségre vagyok ítélve, de Vele sikerül.

 Úr lesz a Jézus mindenütt

1. Úr lesz a Jézus mindenütt, Hol csak a napnak fénye süt, Úr lesz a meszsze tengerig, Hol a hold nem fogy s nem telik.

2. Őneki mondjunk hő imát, Díszítsük azzal homlokát, Jó illat légyen szent neve, Minden napon dicsérete.

3. Országok, népek és nyelvek, Ő dicsőségét zengjétek, Gyermekek hangja hirdesse: Áldott a Jézus szent neve!

4. Ő királysága bő áldás, Ott van a felszabadulás, Fáradtak ott megnyugszanak, Ínségesek megáldatnak.

5. Minden teremtés dicsérje, A Király Krisztust tisztelje; Angyali ének zengjen fenn, S mind e föld mondja rá: Ámen.

Isten áldásával.